„A tiltással csak eltávolítjuk magunktól a gyereket, és pont az ellenkezőjét fogjuk vele kiváltani” – magyarázza Lajtos Ádám médiaoktató, az NMHH Bűvösvölgy Médiaértés-oktató Központjának munkatársa. Ő azt javasolja, ehelyett inkább a bizalmi szülő-gyerek kapcsolat kiépítésén érdemes dolgozni: „Az a jó, ha a gyerekek úgy érzik, elmondhatnak nekünk bizalmas dolgokat” – mondja, és azt tanácsolja, beszélgessünk minél többet velük, ilyen alkalmakkor pedig kérdezzünk rá arra is (de vigyázzunk, ne hangozzon számonkérően!), hogy mit csinál mostanában a virtuális térben. Ahhoz ugyanis, hogy a gyerek a szülőhöz forduljon, ha baj van, azt kell éreznie, hogy számíthat a támogatására, megértésére, még akkor is, ha azt gondolja, valami rosszat tett. Nem az a probléma tehát, hogy a gyerek nem oszt meg mindent a szülővel. A megoldás, hogy folyamatosan biztassuk a gyermeket arra, hogy bármikor, amikor úgy érzi, hogy bajba került, kérjen segítséget ezekben a nehéz helyzetekben.

Te kis ribanc, csodálkozol, hogy nem hagy békén?! A tizenéves Inez azért kapta ezt a megjegyzést édesanyjától, mert bevallotta neki, hogy zaklatja egy nála sokkal idősebb fiú, akinek intenzív csetelés után átküldött magáról egy félmeztelen képet. Az ehhez hasonló áldozathibáztató reakció rengeteget árthat, és sajnos nem egyedi, sőt, általános jelenség, hogy itthon a bántalmazottaknak kell bizonyítani, tényleg zaklatják őket. A gyerekek tehát joggal félnek a felnőttek reakciójától, ez pedig óriási visszatartó erőt jelenthet számukra, amikor segítséget kéne kérniük, pláne, ha az internetes zaklatás egy nagyon intim helyzetben készült fotóból alakult ki. De a tinik egyébként is nehezen vonják be a felnőtteket, legyenek akár aktív résztvevői, elszenvedői vagy passzív szemlélői az esetnek. Döntésükben közrejátszik a következményektől és a kortársak reakciójától való félelem, az áldozatok esetében pedig általánosnak mondható, hogy a tévesen megélt szégyen miatt inkább a hallgatást választják. Tipikus áldozati reakció az is, hogy úgy gondolják, megérdemelten bántják őket.

A családi háttér, a szülő-gyerek viszony nemcsak a probléma kezelésében játszhat fontos szerepet, hanem annak kialakulásában is. A zaklatás ugyanis általában olyan gyerekeket érint, akiknek a családi háttere instabil, és a szakember szerint az sem ritka, hogy a bántalmazó vagy bántalmazott gyerekek szülei közül valamelyik maga is erőszakos. Lajtos szerint a rosszabb szociális háttérrel és kevésbé fejlett kommunikációs képességekkel rendelkező gyerekek ráadásul nehezebben tudják kategorizálni, mi számít sértőnek vagy trágárnak, és mi zaklatásnak.

„Sokáig dolgoztam egy szakiskolában, ahol sok halmozottan hátrányos helyzetű gyermek tanult. Nagyon gyakoriak voltak az alapvető kommunikációs problémák, jóformán csak tőmondatokat használtak, és még azokban is szinte kötőszóként szerepeltek a legocsmányabb szavak. Néhányuknak nagyon nehéz volt elmagyarázni, hogy szörnyen bántó, ártó szavak ezek, pláne ha mindez az interneten, egy jóval nagyobb nyilvánosság előtt zajlik.”

Muti a melledet, megmondom, nagyobb-e, mint az enyém! A tizenéves Juditot (a nevet megváltoztattuk) egy barátnője (akit most nevezzünk Katának) kérte erre egy Facebook-üzenetben. A lány meglepődött a furcsa kérésen, és telefonon vonta kérdőre a barátnőt, amiért ilyeneket ír. Kata viszont nem tudott semmiről. Mint kiderült, valaki feltörte a fiókját, és az ő nevében próbált Juditról meztelen fotókat szerezni. Az eset végül egy jelszócserével megoldódott, de sokszor nem ez történik: a fotó megszületik, készítője elküldi, és nem ritkán visszaélnek vele.

Ez történt egy 16 év alatti budapesti lánnyal is, aki az interneten ismerkedett meg egy nála jóval idősebb fiúval. A srác a képei alapján kezdett neki írogatni, például hogy ilyen szép lányt még soha nem látott, és hogy a fotói és az írása alapján azt gondolta róla, sokkal idősebb. A szokásos áradozó, dicsérő üzenetek után arra kérte a lányt, hogy ugyan küldjön már magáról egy félmeztelen képet. A lány vonakodva, de végül megtette, majd a kép nem sokkal később felkerült egy weboldalra, és pár napra rá már az egész iskola tudott róla. Az ügy csak ekkor, a baj megtörténte után került a szülők látóterébe, akik azonnal a rendőrséghez fordultak. Bár a képet pár nap alatt eltávolíttatták a netről, a nyilvános megszégyenítés traumatizálta a fiatal lányt, aki azt fontolgatja, iskolát vált a történtek miatt.

A gyerekek nemcsak kortársaiknak, hanem az olyan felnőtteknek is ki vannak szolgáltatva, akik főleg szexuális célokkal próbálják behálózni őket, leginkább a sérülékeny, instabil lelkű fiatalokat. Egy amerikai kutatás szerint tíz „szextingelő” (akik meztelen képeket küldenek magukról) tizenéves lány közül négy viccből, három csábítási céllal, egy pedig kényszerből küld magáról félpucér vagy teljesen meztelen képeket. Bár itthon egyelőre nem érhetők el erre vonatkozó adatok, a szexting nálunk is létező jelenség, és egyre több az ezzel kapcsolatos visszaélés, zaklatás.

Az Internet Hotline statisztikája alapján, amelyben a 2011-től 2017-ig beérkező bejelentéseket vizsgálják, elmondható, hogy Magyarországon ezen időszak alatt a 3301 jelzés közül 319 pedofilíával kapcsolatos panaszt regisztráltak. A z INHOPE (az Internet Hotline-ok Nemzetközi Szövetsége, amely kifejezetten a gyermekek szexuális kizsákmányolásához köthető illegális, internetes tartalmak ellen küzd ) pedofil tartalmak témájában nyilvánosságra hozott publikált adatai sem megnyugtatóak. A statisztikájukból többek között az is kiderül, hogy a legtöbb áldozat a tinik közül kerül ki, a második legveszélyeztetettebb korcsoport pedig a kiskamaszoké.

„Azok a felnőttek, akik manipulációs szándékkal közelítenek az interneten kiskorúakhoz, általában tudják, hogy milyen, sok esetben egyszerű kommunikációs trükkökkel tudnak célt érni a gyerekeknél. Tudják, hogyan kell megszólítani és manipulálni őket. Főleg azokat, akik szűk környezetüktől nem kapnak elég figyelmet, alapvető érzelmi biztonságot, pozitív visszacsatolást, szeretetet. Volt olyan diákom, akit otthon érzelmileg annyira elhanyagoltak, hogy már annak is örült, ha valaki köszönt neki. Nagyon fontos, hogy a pedagógusok a sanyarúbb sorsú gyerekekre jobban figyeljenek, mert ők az interneten is kiszolgáltatottabbak” – mondja Lajtos. Szavait igazolja az is, hogy a prostitúcióban utazó futtatók is egyre gyakrabban halásznak a világhálón, többnyire lelkileg instabil vagy szociálisan hátrányos helyzetű fiatal lányok vagy fiúk után, hogy aztán érzelmi manipuláció útján prostitúcióra kényszerítsék őket.

Főleg, ha azt vesszük, hogy már a 6 évesnél fiatalabbak is használják a világhálót, a közösségi média használata pedig 11 éves kortól válik természetessé a gyermekek számára. Éppen ezért elsősorban a szülők feladata, hogy az ilyen kiskorú gyerekeknél kontrollálják az interneten eltöltött időt, és azt is, hogy gyermekeik milyen tartalmakat érhetnek el. Erre a célra már léteznek remek szűrőprogramok, de talán ennél is fontosabb, hogy ma, amikor az internet szerves része az életünknek, a netes felvilágosítás is a felelős szülő feladata. A szülőnek tudatosíttatnia kell gyermekével hogy milyen kockázatai vannak, ha a neten ismerkedik, ha egy fotót feltölt a netre, hogy mit tehet akkor, ha egy felvétellel valaki visszaél, ha zaklatják őt, vagy ha feltörték személyes profilját, és még sorolhatnánk.

Csakhogy a pedagógusok ilyen irányú képzése sincs túlgondolva: a témával kapcsolatos plusz tudásanyagot rendszerint csak továbbképzések útján vagy autodidakta módon tudják elsajátítani. Ez utóbbihoz szerencsére lehet letölthető tudásanyagokat, óraterveket találni, és az olyan (egyelőre sajnos ritka) oktatócentrumok is segítséget tudnak nyújtani, mint amilyen az NMHH Bűvösvölgy Médiaértés-oktató Központja. Az intézmény központjaiba látogató gyerekek aktív alkotófolyamatok során tanulják meg, hogyan hat rájuk a média. Itt ráadásul nemcsak a diákok, hanem a pedagógusok is kapnak segítséget abban, hogyan készítsék fel a gyerekeket az internet problémás aspektusaira. A honlapon találnak olyana felkészítő anyagokat is, amelyeket tanári segítséggel már a bűvösvölgybeli látogatást megelőzően feldolgozhatnak a diákok. Ezt a tudást egészítik ki aztán azok a gyakorlati foglalkozások, amelyek a debreceni vagy a budapesti intézményben zajlanak.

„Az órákon két esetet dolgozunk fel, az adatok lopása, szexting vagy cyberbullying témák közül. A gyerekek kapnak egy történetet, amit végigjátszanak, vagyis ők maguk alakíthatják a sztori végét. Így kapnak segítséget arra vonatkozóan, hogyan lehet ezeket a helyzeteket élesben elkerülni, vagy kikeveredni belőlük. Az általunk kitalált szituációkban megtapasztalhatják, hogy milyen bántalmazottnak vagy épp bántalmazónak lenni. Sokszor egy ilyen foglalkozás alkalmával jönnek rá arra is, hogy már átéltek hasonlót, vagy hogy mit kellett volna tenniük” – magyarázza Lajtos, és hozzáteszi, hogy a pedagógusok számára azért is fontos a felkészültség, mert előfordulnak nem egyértelmű esetek, amikor a kellő ismeret hiánya befolyásolhatja őket a helyes döntés meghozatalában.

Holnap mindenki könyörögni fog az életéért Ha ilyet olvasna a Facebookon, mire gondolna? A gyereknek csak rossz napja van, és dobálózik a szavakkal, vagy hogy ezt azért jelentenie kellene, minimum az iskolaigazgatónak? Lajtos szerint felelős felnőttként fontos utánajárni az olyan kiírásoknak, amelyek valamilyen erőszakos szándékról szólnak, hiszen nem lehet tudni, van-e mögötte valós elhatározás. Sajnos ahhoz túl sok olyan külföldön megtörtént esetről, iskolai lövöldözésről tudunk, amelyeknek bizony voltak a neten előzményei, legyen az egy erőszakos tartalmú honlap vagy a közösségi médiában elejtett fenyegetőző mondatok. Ezeket a kijelentéseket ma már a rendőrség is komolyan veszi. 2013-ban például itthon, Zala megyében történt, hogy közveszélyes fenyegetés miatt vádemelést javasolt a rendőrség két 17 éves diáklány ellen, akik egy internetes közösségi oldalon arról írtak, hogy robbantani fognak a falunapon. A lányok azzal védekeztek, hogy ők csak tiniszlengben beszéltek, nem akartak senkit sem bántani. Ettől függetlenül a rendőrség komolyan vette az ügyet, és kivizsgálta azt.

Baj van! És még nagyobb baj lehet, ha nem jelentjük minél hamarabb az olyan internetes tartalmakat, viselkedéseket, amelyekről úgy gondoljuk, jogellenesek, veszélyesek lehetnek ránk vagy mások fizikai, lelki biztonságára. A szakemberek szerint a legnagyobb probléma az internetes visszaélésekkel kapcsolatban, hogy gyakran se a felnőttek, se a gyerekek nem tudják, mi a teendő ilyen esetekben, hol kérhetnek segítséget, kihez fordulhatnak. Sokan nem tudják, hogy lehetőségük van jelenteni a káros tartalmakat a közösségi oldalakon, jelezhetik őket a rendőrségnek, vagy akár az olyan forródróton is, mint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2011-ben ilyen esetekre létrehozott Internet Hotline nevű szolgáltatása. Itt kizárólag a neten található jogellenes vagy a kiskorúakra káros, veszélyes tartalmakat lehet bejelenteni, mint például a pedofil tartalmakat; a képmással, videofelvétellel vagy egyéb személyes adattal való visszaéléseket, az online térben történő zaklatást és az erőszakos, gyűlöletkeltő oldalakat.

Ha a bejelentést a vizsgálatunk megalapozottnak találja, felszólítjuk a vélhetően jogellenes tartalmat közreadó honlap szerkesztőjét vagy az azt tároló szerver üzemeltetőjét, hogy távolítsa el a kifogásolt tartalmat. A törlést a szervertulajdonos (közvetítő szolgáltató) a közte és a tartalom feltöltője közt létrejött szerződés alapján teszi meg: ezekben a szerződésekben szerepel, hogy a szerveren csak olyan anyagot, honlapot lehet elhelyezni, amelynek nem része semmilyen jogellenes tartalom. Ha a jogsértő tartalom bűncselekményt vagy annak előkészületét is megvalósíthatja, akkor a rendőrséget is értesítjük. Ha a bejelentett pedofil tartalom külföldi szerveren van, akkor tájékoztatjuk az adott országban működő hotline-t is, és ők ott riasztják a bűnüldöző szerveket. A kiskorúakra káros, illetve veszélyes, de nem jogsértő tartalmak esetén arra kérjük meg a honlap szerkesztőjét vagy a szerver üzemeltetőjét, hogy a honlapon egyértelműen jelezze, hogy az oldalon lévő tartalom a kiskorúak számára káros lehet – magyarázza az Internet Hotline anonimitást kérő munkatársa.

Fontos azonban tudni, hogy az Internet Hotline csapatának munkája nem minősül hivatalos eljárásnak, vagyis törvényi felhatalmazás nélkül nem kötelezhetnek senkit sem a jogellenes tartalom törlésére, hanem nyomatékosan felhívják a figyelmüket arra, hogy a tartalom jogszabályba ütközik, és kérik annak törlését. A tapasztalatok ennek ellenére azt mutatják, hogy a kifogásolt tartalmat közzétevő honlapok szerkesztői, illetve a szerverek üzemeltetői általában együttműködőek: eltávolítják a kért anyagokat, vagy feltüntetik, hogy kiskorúakra ártalmas tartalmak találhatók a weboldalon. A szakemberek szerint azonban a felhasználók zöme, különösen a gyerekek, nincsenek tisztában a jogaikkal, vagy egyszerűen nem mernek segítséget kérni, inkább maguk próbálják megoldani a helyzetet.

Az sem ritka, hogy az iskolák a jó hírüket féltve megpróbálják házon belül elintézni az ügyet. Van, amikor meg tudják oldani fegyelmikkel, ilyen-olyan szankciókkal, beszélgetésekkel, de előfordulnak olyan szituációk, amikor el kell indítani a rendőrségi eljárást. Tudok egy olyan esetről, amikor a diákok az egyik pedagógus képét rászerkesztették egy több mint kellemetlen fotóra, majd elkezdték terjeszteni a neten. Ez már nemcsak gyerekes csíny, hanem jogellenes tett, amivel ráadásul tönkre lehet tenni egy embert lelkileg és szakmailag is. Hiszen milyen tanár az, akit nem lehet tisztelni? Ő a rendőrséghez fordult – magyarázza Lajtos Ádám.

A képmással, videóval, személyes adatokkal kapcsolatos visszaélések esetében sokat számít az időfaktor. Előfordul ugyanis, hogy hiába távolíttatnak el egy bizonyos tartalmat egy adott internetes felületről, az később visszakerül. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakemberei szerint vannak olyan weboldalak, amelyek egyes rovataikban sorozatosan, visszatérően teszik közzé engedély nélkül kiskorúak fotóit, és nyitnak teret a mocskolódó, sértő kommenteknek. Sajnos nincs törvényi lehetőség működésük átfogó meggátolására, de a kapcsolódó egyedi bejelentéseket az Internet Hotline az esetek többségében sikerrel kezeli. Ilyenkor különösen sokat számít, hogy milyen gyorsan zajlik le az eljárás, hiszen a tartalmak gyors letörlésével elejét lehet venni azok elterjedésének és egy későbbi internetes zaklatásnak. A jogellenes esetekben az igazságszolgáltatás szervei is próbálnak a lehető leggyorsabban az ügy végére járni: az INHOPE 2014-es statisztikája szerint például Európában az esetek 98%-ában 72 óra alatt elérik a hatóságok, hogy lekerüljenek a pedofil tartalmak.

A hazai Internet Hotline is szoros együttműködésben dolgozik az Országos Rendőr Főkapitánysággal (ORFK), és rendszeresen egyeztetnek a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársaival is. Három bejelentési kategóriában, a pedofil tartalmak, a terrorfenyegetések és a drogfogyasztásra csábító oldalak kapcsán automatikusan felveszik a kapcsolatot az NNI-vel. A bejelentett eseteinkről visszacsatolást kapunk, a feléjük továbbított eseteket komolyan veszik, megvizsgálják a bejelentett tartalmakat, és eljárnak. Visszajelzésük alapján a bejelentőt is tudjuk tájékoztatni – magyarázza a nyomozóiroda munkájáról az Internet Hotline bejelentéseket kezelő munkatársa.

Az ORFK Kiberbűnözés Elleni Főosztálya az Index megkeresésére azt válaszolta, hogy jelenleg az interneten gyermekek sérelmére elkövetett gyermekpornográfia-bűntettek miatt folytatnak nyomozásokat. Az ORFK legfrissebb adatai szerint 2016-ban tiltott pornográf felvétellel visszaélés gyanúja miatt 324 rendőrségi eljárásban regisztrált esetről tudunk, ezekből összesen 151 esetében vádemelés született.

Az internetes visszaélések jelentésére, azok felülvizsgálatára és kezelésére tehát már léteznek mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban bejáratott, a hivatalos szervekkel szorosan együttműködő forródrótok. A káros tartalmakkal és veszélyes viselkedésekkel szemben leginkább ezek használatával lehet hatásosan védekezni – miközben természetesen nem szabad megfeledkezni a megelőzésről sem.