J., a 34 éves angol nő augusztusban a balatoni vakáció után érkezett kétéves kisfiával a ferihegyi repülőtérre, hogy hazarepüljön Londonba. J. és fia brit állampolgárok, egyikük sem tud magyarul.
Az útlevél-ellenőrzésnél J. odaadta a saját és a kisfia útlevelét. Mindkettő érvényes volt. A rendőr azonban közölte, hogy csak akkor engedheti ki a kisfiút az országból, ha J.
J.-nél nem volt születési anyakönyvi kivonat: többfelé utazott már a kisfiával, de erről az előírásról még sose hallott. Érthető módon kiakadt, hogy hirtelen azt kéne valahogy bizonyítania, hogy a gyereke az övé, máskülönben lemaradnak a gépről.
Velük utazott J. Londonban élő magyar barátnője is, aki tolmácsolt. Kiderült, hogy a fülkében ülő rendőr azért kekeckedik, mert a brit útlevelekben (a magyarhoz hasonlóan) nem szerepel a tulajdonos anyja neve, így nem tudja ellenőrizni, hogy a gyerek valóban a vele utazó felnőtthöz tartozik-e.
A rendőr aztán mégis átengedte őket. De ha végül születési anyakönyvi kivonat nélkül is elhagyhatták az országot,
Mit mérlegel ilyenkor az útlevelet ellenőrző rendőr? Mi ez a szabály, és honnan kellene tudni róla?
Megpróbáltam utánanézni, de nem találtam olyan jogszabályt, ami gyerekeknek az érvényes úti okmányon felül egyéb dokumentum meglétét is előírná a kiutazáshoz. Az ORFK válaszából aztán kiderült, hogy a rendőrnek akkor kell a gyerekek (kiskorúak) ellenőrzésére különösen figyelnie, ha kísérő nélkül vagy csak egy felnőttel utaznak: a cél, hogy ne lehessen a gyereket az egyik szülő akarata ellenére külföldre vinni.
Ha egy gyerek kísérő nélkül vagy nem a szüleivel, hanem mondjuk iskolai csoporttal utazik a schengeni övezeten kívülre, a szülőknek nyilván el kell látniuk a szükséges beleegyező nyilatkozattal. Ám arra is van szabály, ha csak az egyik szülő utazik vele.
Erről a 2016 nyarán módosított Schengen-kódex, a tagállamok külső határait átlépők ellenőrzésére vonatkozó szabálygyűjtemény (399/2016) rendelkezik. És mivel az Egyesült Királyság nem tagja az egyezménynek, ha valaki Budapestről Londonba utazik, a repülőtér külső határnak számít.
Ez a rendelet viszont nem az utazók, hanem az őket ellenőrző hatóság számára ír elő kötelezettséget. Az a furcsa helyzet tehát, hogy bár az utazó szülőnek nem kötelessége magánál tartania a gyerek születési anyakönyvi kivonatát vagy a másik szülő hozzájárulását, a határnál ezek hiányában a gyerekét mégis feltartóztathatják.
A magyar állampolgárok itthon azért nemigen kerülnek ilyen helyzetbe, mert a fülkében ülő rendőr nemcsak az útlevelüket látja, hanem a számítógépén más hivatalos állami adatbázisokat is, ahol azonnal megnézheti, hogy valakinek ki az anyja, vagy hol lakik.
Az ORFK-nak arra is van kézenfekvő magyarázata, hogy J. kisfiát végül miért engedték át. „Sok esetben a helyszínen tapasztalt körülmények – a kísérő és a kiskorú látható viszonya, a kiskorúval való kommunikáció, a kiskorú útlevele a kísérő által van aláírva – elegendőek lehetnek arra, hogy a jogellenesség gyanúja ne merüljön fel.”
Ezzel együtt, ha az embert a határon megállítják, hogy hol a gyereke születési anyakönyvi kivonata, majd pár perc kekeckedés után mégis továbbengedik, érthető, ha úgy érzi – miként J. is –, hogy
És ez az egész furcsa eljárás azt sem magyarázza, hogy a születési anyakönyvi kivonat vagy a jól látható szülő-gyerek kapcsolat miért jelent garanciát arra, hogy valaki nem a másik szülő akarata ellenére akarja kivinni a gyereket a schengeni zónából.
Mindezek fényében simán elő kellett már fordulnia, hogy egy gyereket nem engedtek át valamelyik külső magyar határon, tehát Ferihegyen, vagy az ukrán, román, szerb, horvát határon. A rendőrség nem közölte, hogy volt-e már erre példa, csak annyit mondtak, hogy nem vezetnek ilyen statisztikát.
Arra a kérdésre, hogy ha egyszer nincs jogszabályi előírás az útlevélen túl más dokumentumok meglétére, akkor mégis honnan kéne erről tudni, az ORFK komplett linkgyűjteményt küldött, hogy hát innen:
A rendőrség magyar és angol nyelvű tájékoztatói nem egyeznek, de a kettőből együtt egész jól ki lehet sillabizálni, hogy mi a helyzet. Már ha az ember tud angolul, és véletlenül azt is tudja, hogy tájékozódnia kell, mert a gyerek útlevele nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy vele utazhasson.