Bár még van egy év az európai parlamenti és az önkormányzati választásokig, a következő hetek fogják meghatározni, hogyan áll majd fel az ellenzék a Fidesz ellen. Úgy tűnik, a Jobbik már nem zárja ki, hogy együttműködjön más pártokkal, az LMP leendő társelnöke pedig összekovácsolná a régi baloldalon kívüli szereplőket. Az MSZP mozgása még kiszámíthatatlan, a parlamenten kívüli ellenzék viszont teljes összefogást akar. Nagy kérdés, mit kezdenek a pártok a soraikban politizáló „fideszes ügynökökkel”.
Másfél hónappal a választások után hamarosan megalakul a negyedik Orbán-kormány, a Fidesz parlamenti ellenzéke pedig a választási kudarc feldolgozásával van elfoglalva. Egyik párt sem kapkod, a jövőre vonatkozó kérdéseket egyelőre rendre azzal hárítják, hogy először az áprilisi vereség miértjeit kell kielemezniük. Ugyanakkor a politika nem áll meg, a következő hetek eseményei pedig kihatással lesznek a jövő évi európai parlamenti és országos önkormányzati választásokra.
Ez az időszak azért meghatározó, mert most tartanak tisztújításokat a nagyobb ellenzéki pártokban. A most megválasztott vezetők fogják kidolgozni, elfogadni és végrehajtani azokat a stratégiákat, amelyek mentén a következő választásokon elindulnak a pártok. A Fidesz magabiztos a jövőt illetően, azt gondolják, hogy a következő tíz évben nincs reális esély a kormányváltásra. Azokban a konstrukciókban, amelyekben Orbán ellenzéke eddig gondolkodott, valóban esélytelenek, még a kétharmadot sem tudták megakadályozni.
Teljes ellenzéki összefogással azonban más lehet a helyzet. A pártok működésének belső logikája ugyan nem ebbe az irányba mutat, a választók egy ilyen felállásra vágynak. Ezt mutatja a taktikai szavazás eredménye, a választások utáni tüntetések hangulata és egy választás után készült kutatás is: százezreket háborított fel, hogy nem volt összefogás a választáson, ezért inkább el sem mentek szavazni. Ebből a szempontból érdemes megnéznünk, hogy a pártok jövőbeli mozgása mennyiben találkozhat a szavazók akaratával.
Az ellenzéki együttműködés legnagyobb kérdése a Jobbik. A baloldal és a centrális erőtér állapotát nézve jelenleg elképzelhetetlennek tűnik, hogy az ellenzék a Jobbik nélkül sikeresebben szerepeljen a következő választásokon. A Jobbik eddig eddig egy-egy időközitől eltekintve nem volt hajlandó ellenzéki együttműködésre, a néppártosodás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, megrekedtek a 2014-es szinten.
A Jobbikot a jövőben Sneider Tamás fogja vezetni, alelnöke pedig Gyöngyösi Márton lesz. A nevükhöz kapcsolódó általános toposzok, a szkinhedmúlt és a listázás baloldali szempontból nagyjából ugyanannyira elfogadhatóak, mint gárdamellényben bemasírozni a parlamentbe. A választások utáni tüntetések hangulatából kiindulva az Orbán leváltását követelő baloldali szavazók jelentős részének a jobbikos múlt (és jelen) valószínűleg mégis elfogadható, csak fogjanak össze a többi párttal. A kérdés, hogy maguk a pártvezetők mit akarnak.
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy Sneider mit gondol az ellenzéki együttműködés lehetőségéről, Gyöngyösi (már a párt megválasztott frakcióvezetőjeként) azonban még a tisztújítás előtt egy interjúban úgy nyilatkozott, ahogyan jobbikos vezető korábban soha. Kérdésesnek nevezte, hogy a párt változtat-e stratégiáján, és az önkormányzati választásokon esetleg hajlandó lesz-e összefogásról, visszalépésekről beszélni.
Ettől eddig mereven elzárkóztak, vagyis érzékelhetően van valamennyi elmozdulás a Jobbik hozzáállásában.
Ezt mutatja az is, hogy a Jobbik testületileg részt vett olyan civil tüntetéseken, ahol a többi ellenzéki párt politikusai is jelen voltak.
Sneiderről annyit lehet eddig hallani, hogy Vona és Szabó Gábor pártigazgató jelöltjeként az eddigi néppártos irányvonalat tervezi továbbvinni, kiegészítve utcai, mozgalmi politizálással. A vonai irány egyébként az volt a választások előtt, hogy ha a Jobbik nem tud egyedül kormányt alakítani, akár koalícióra is lépne az LMP-vel és a Momentummal, a MSZP-vel és a DK-val viszont nem. Ahogy látjuk később, az LMP és a Momentum hasonlóan gondolkodik ebben a kérdésben, mint a Jobbik.
A párt jövőjével kapcsolatban az is kérdéses, hogy távozik-e Toroczkai László, és ha igen, megpróbálkozik-e új pártot alapítani. Toroczkai szerint könnyen lehet pártszakadás, ugyanakkor az biztosnak tűnik, hogy saját alelnökjelöltje, Dúró Dóra nem követné ezen az úton.
Az MSZP eddigi legrosszabb választási szereplése után Molnár Gyula lemondott az elnökségről, a párt júniusban választ új vezetést. Többen bejelentkeztek a posztra, úgy tűnik, hogy Kunhalmi Ágnes és Tóth Bertalan lehet esélyes, de feltűnt a színen Szanyi Tibor és Mesterházy Attila is.
Az eddigi hírek szerint Tóth mögött áll a pártelit Puch Lászlótól Molnár Zsoltig, Kunhalmi viszont népszerű a (főleg budapesti) tagság körében, és az is mellette szólhat, hogy sikerült megnyerni az egyéni körzetét. Tóth még nem nyilatkozott arról, mit gondol a többi ellenzéki párthoz fűződő jövőbeli viszonyukról, eddig elsősorban a szocialisták vidéki bázisának visszaépítéséről beszélt. Kunhalmi már beszélt arról, mit szeretne összellenzéki szinten, elképzelése viszont nem túl konkrét:
A következő években fel kell építeni a mai Magyarországot meghaladni képes ideát, hálózatot és annak eléréséhez szükséges közösséget. Egyértelművé formálni, hogy ki Orbán igazi ellenfele, és meg kell értetni, hogy a fideszes rombolással és gyűlölettel szemben hogyan néz ki egy igazságos és valódi fejlődésre képes Magyarország. Úgy gondolom, hogy a pártok identitásának és önállóságának fenntartása mellett kell megtalálni ezt a formát. Meg is fogjuk, többek között én is erre kérek most felhatalmazást. Ez nem beolvadást jelent, senkinek nem kell feladnia az identitását, de ebben a klímában és ilyen választási rendszerben fel kellene ismerni, hogy épp Orbán váltja mindannyiunk alatt a korszakot.
Nem világos, mit akarna Kunhalmi, de annyi érződik, hogy próbál rezonálni a választás utáni civil tüntetéseinek hangulatára, ahol baloldaliak és jobbikosok közösen utasították el Orbán rendszerét. Kunhalmi egyébként arról is beszélt, hogy szerinte áprilisban kiderült, a taktikai szavazás és a koordináció nem volt opció a társadalom egészének. A számok mást mutatnak, taktikai szavazás nélkül 15 mandátummal többet szerzett volna a Fidesz.
Az MSZP áprilisban a DK-val és a Párbeszéddel működött együtt a választásokon, a szocialisták továbbra is szövetségben terveznek politizálni Karácsonyékkal, a DK-t pedig a jövőben is Gyurcsány fogja vezetni. Nem történt meg, amire néhányan számítottak, nem borultak fel az erőviszonyok, a két párt közti alkudozás során a szocialisták továbbra is jobb pozícióban tárgyalhatnak, mint Gyurcsányék.
A választások után az LMP-ben is több minden a feje tetejére állt. Dulakodás, fideszes kollaboráció vádja, az alapító kilépése, sok dolog történt, de már úgy tűnik, talán rendeződnek a sorok. A párt május végi tisztújító kongresszusán Szél Bernadett mellett Keresztes László Lóránt indul a két társelnöki posztért, őket valószínűleg meg is fogják választani. A pártban többen jobboldali fordulatot – ez nem a Fideszhez igazodást jelenti – emlegetnek.
Szél az Indexnek adott interjújában nem beszélt arról, gondolkodik-e valamilyen összellenzéki stratégiában a jövőben, de a választáson az LMP minden ellenzéki párttal együttműködött volna, a Jobbikkal viszont egyáltalán nem sikerült megegyezniük. Keresztes egy friss interjúban a Zoomnak arról beszélt, hogy egységbe kell tömöríteni azokat az ellenzéki pártokat, amelyek képesek megdönteni a Fidesz hatalmát. Ebbe az egységbe azonban a régi baloldal (MSZP, DK) nem tartozik bele, Keresztes szerint a szocialistáknak ez az utolsó ciklusuk a parlamentben.
Az új pártok jelentenek majd esélyt arra, hogy megdöntsék Orbán Viktor hatalmát: nem terheli őket semmilyen kormányzati múlt, ki nem kezdhető ellenzéki tömörülést lehet ebből kialakítani, még úgy is, hogy komoly ideológiai különbségeket találunk a pártok között, de megtalálhatjuk azokat a pontokat, amikben egyetértünk. Ez hatványozottan lesz igaz az önkormányzati választáson; egy város tisztességes vezetése, a korrupció felszámolása és a helyi gazdaság fejlesztése olyan kérdések, amikben ezek a pártok meg fognak tudni egyezni a helyi civil szereplők bevonásával. Ez egy jó első lépés lehet és egységbe kovácsolhat egy olyan ellenzéket, ami el tudja söpörni a Fideszt
– mondta az LMP leendő társelnöke.
Orbán parlamenti ellenzékéhez képest a Fidesz parlamenten kívüli ellenzéke egységesebbnek tűnik a jövőbeli politikai stratégiát illetően. A választás után a 3 százalékot elért Momentum elnöksége lemondott, mert nem jutottak be az Országgyűlésbe. Ugyanakkor a párt nyár eleji tisztújításán ismét indul Fekete-Győr András, aki azt képviseli, hogy a kormánypártok leváltásához minden ellenzéki pártnak együtt kell működnie.
A választások utána százezres tüntetéseket szervező Mi vagyunk a többség csoport is összefogást követel az ellenzéki pártoktól. Mindhárom általuk szervezett demonstráción arra kérték a résztvevőket, hogy tegyék fel a kezüket, amennyiben azt akarják, hogy a következő választáson egy ellenzéki jelölt álljon szemben a fideszessel. A megjelent választók pártszimpátiától függetlenül egyetértettek ezzel a követeléssel.
Nagyon úgy néz ki, hogy a Fidesz hatalmát a jövőben csak a teljes ellenzéki összefogás veszélyeztetheti, ezért gondolja azt Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi független polgármester, hogy a kormánypárt és sajtója azokat fogja elsősorban támadni, akik erre akarják rávenni a pártokat. Márki-Zay szerint ő is egy ilyen szereplő, a Momentum tüntetésén egyébként azt mondta, mára meghaladottá vált a jobb- és baloldali felosztás, „innentől a tisztesség és a tisztességtelenség között kell választani”.
Az ellenzék első megmérettetése július elején lesz a józsefvárosi időközi polgármester-választáson. A baloldali pártok itt már beálltak egy független, civil szférából érkező jelölt mögé, a Jobbik pedig pénzhiányra hivatkozva nem indul. De nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni abból, ha csak egy jelölt indul majd Kocsis Máté alpolgármestere ellen, mert 2014 óta a fontosabb időköziken mindig sikerült megegyezniük a pártoknak. Egy országos választás azonban teljesen más, ráadásul a következő csak négy év múlva lesz.
A következő időszak nagy kérdése, hogy mit kezdenek az ellenzéki pártok a „kollaboránsaikkal”. Az elmúlt egy évben lényegében minden pártnál felmerült, hogy „fideszes ügynökök” vannak a soraikban.
(Borítókép: Orbán Viktor a választás estéjén a Fidesz eredményváró rendezvényén – fotó: Németh Sz. Péter)
Csatlakozzon az Index tematikus Facebook-oldalához, és moderált körülmények között beszélgethet róla.