A birtokunkba került hivatalos adatok alapján a múlt héten azt írtuk: augusztus végén 4325 betöltetlen pedagógus álláshely volt a Klebelsberg Központ által fenntartott állami általános iskolákban és gimnáziumokban. A Klebelsberg Központ a cikk megjelenés után azt állította: ezek nem valós adatok, sőt szerintük "vélhetően kifejezetten álhírterjesztés céljából" közöltük őket. Mi pontos számokat hoztunk nyilvánosságra, amit azzal igyekeztek cáfolni, hogy "a Klebelsberg Központ információi alapján az országos - mintegy 170 ezer fős - pedagóguslétszám legfeljebb 1-2 %-a betöltetlen".

Döntsék el önök, mennyire hiteles pontos számokat becslésekkel cáfolni. A közlemény szerint tehát a Klebelsberg Központ úgy működik mint egy újság vagy egy hírszerzőközpont, amelynek információi alapján van vagy nincs tanárhiány. Ha jobban megnézik, a 170 ezer pedagógus 1-2 százaléka egyébként is 1700-3400 betöltetlen tanári álláshelyet jelent. Az pedig különösen érdekes, hogy a Klebelsberg Központ nem tudja pontosan megmondani, hány tanár hiányzik az általa felügyelt iskolákban. Újabb kérdés, hogy a Klebelsberg Központ miért beszél 170 ezer tanárról, hiszen a hozzá tartozó állami iskolákban csak kb. 85 ezer tanár dolgozik. A többiek a most már az Innovációs és Technológiai Minisztérium felügyelete alá tartozó szakgimnáziumokban és szakközépiskolákban tanítanak, illetve az egyházi és az alapítványi iskolákban, amelyek mind nem a Klebelsberg Központhoz tartoznak.

Honnan származtak a mi adataink?

Mi nem becsléseket közöltünk, és nem is a nyilvánosan meghirdetett tanári állásokat összesítettük, hanem az iskolák által használt Neptun KRÉTA (Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer) adataival dolgoztunk. A KRÉTA-t épp azért hozták létre, hogy a fenntartóknak valós és naprakész adatai legyenek az iskolákról, többek között a munkaerő ellátottságról és a betöltetlen álláshelyekről is, amelyek elengedhetetlenek a pénzügyi tervezéshez.

A KRÉTA adatai tehát nem felmérésekből, becslésekből, önbevalláson alapuló, az iskolák által különböző módon értelmezett vagy éppen kozmetikázott statisztikai adatkérésekből származnak. A KRÉTA-ban, amelyet idén szeptembertől kötelezően e-naplóként is üzemeltetnek a Klebelsberg Központ intézményei nem nagyon lehet trükközni az adatokkal. Nem lehetnek kamu tanárok a rendszerben vagy nemlétező osztályok, ehhez ugyanis minden tanár közös együttes hazugsága, színjátéka kellene.

A KRÉTA-t épp azért vezették be, hogy a fenntartó a valós adatokra lásson rá, és az iskolák ne tudják megtéveszteni különböző pontatlan statisztikákkal, túlórákkal, helyettesítésekkel. Az általunk közzétett augusztus végi adatok tehát nem az intézmények vágyálmai voltak, hanem a valóság, amelyből pár nappal később az elektronikus napló is elindult az intézményekben.

Miért baj, ha nincs elég tanár?

Cikkünkben nemcsak a betöltetlen álláshelyekről közöltünk adatokat, hanem arról is, hogy az iskolák elegendő tanár hiányában nem tudják kihasználni az állam által finanszírozott teljes órakeretet. A minisztérium és a Klebelsberg Központ folyamatosan azzal érvel, hogy vannak betöltetlen álláshelyek, de az iskolák mindenhol megoldják a hiányt helyettesítésekkel, túlórákkal.  

Képzeljünk el egy vállalatot, amelyben az összes munka elvégzéséhez 100 dolgozóra lenne szükség, de csak 80-at tudtak felvenni. A többi álláshelyet hiába hirdetik meg, nem jelentkezik senki – évek óta már meg sem pályáztatják őket, csak a közben újra felszabaduló helyeket próbálják pótolni. Ügyes munkaszervezéssel persze ez a 80 ember is el tudja végezni a munkát helyettesítésekkel, túlórákkal. Ezzel azonban a vállalat hatékonysága is nagyjából 80 százalékra esik, feltételezve, hogy minden folyamatban és kulcspozícióban megmaradtak a megfelelő személyek. Ez azonban túlterheli a dolgozókat, bizonyos szakterületek ellátatlanul maradnak, és ha a vállalat fejlődni szeretne, jobb minőséget előállítani, akkor azt ezzel az embermennyiséggel nem tudja megtenni.

Persze megoldják valahogy

Ha sok a betöltetlen álláshely egy iskolában, annak számos következménye van, ami semmiképpen nem tesz jót az oktatás minőségének. Sem a tanároknak, sem a diákoknak nem jó: 

• Az iskolákban kevesebb tanárral is elindul a tanév, a helyzetet a vezetés apró trükkökkel igyekszik megoldani. A gyerekek azt látják, hogy minden órára bemegy valamilyen tanár, sőt, néha ugyanarra az órára mindig más tanár megy be. A feladatot papíron ellátták, csak éppen a gyerekek eközben nem tanulnak semmit. 
• Ahol alacsony az óraszám a finanszírozott órakerethez képest, ott az iskola nem tud csoportbontásokat, fakultációkat csinálni. Pedig a kisebb csoportban nagyobb figyelem jutna az egyes gyermekek nevelésére, így lehet legjobban idegen nyelvet tanulni vagy fakultációkat csinálni az egyetemre felvételizőknek. Ha kevés a szaktanár, az egyes iskolákban nem csak a csoportbontások elmaradásához, hanem inkább osztályok összevonásához vezet, ahol 50-60 diáknak kellene együtt tanulnia. Korábban, a mindennapos testnevelés bevezetésekor nemcsak tornaterem nem volt elég, de testnevelő tanár sem. A kezdeti években előfordult, hogy az egész alsó tagozatnak tartottak az udvaron úgynevezett testnevelés órát. Elképzelhetik, ennek milyen hatékonysága volt, és mennyi volt köze a testneveléshez, de papíron meg volt tartva, a pedagógus nem hiányzott.
• Ha kevesebb is a tanár, a feladatok mennyisége nem csökken. A tanároknak helyettesítéseket, túlórákat kell vállalni. Ha egy tanár megtartja a maximális heti 26 óráját – amely mellé heti 6 óra helyettesítésre is még beosztható külön költségtérítés nélkül –, akkor a 26 órányi effektív munka mellett ehhez még egyszer ennyit hozzá kell számolni az órára készülések és a dolgozatok javítása miatt. Heti 52 óránál tartunk, azaz efölött még túlórát vállalni igencsak megterhelő. Egy túlterhelt szakos tanár óráit ráadásul néha csak úgy lehet beilleszteni az amúgy is zsúfolt órarendbe, hogy azok késő délutáni időpontokra csúsznak, amikor a gyerekek már nem tudnak megfelelően koncentrálni. 
• A tanárhiány nagyon rossz kontraszelekciós mechanizmusokat indít el a köznevelésben. Ha egy iskolában évek óta nem találnak embert bizonyos szaktárgyakra, és végre jelentkezik egy szakos tanár, azt az iskola szinte azonnal felveszi: nem nézi meg a kompetenciáit, szakmai felkészültségét, alkalmasságát, csak végre betölthesse a helyet. A jobb hírű, sok esetben nem Klebelsberg Központ által fenntartott intézmények pedagógusállománya képes stabilan erős maradni, a finanszírozott órakeretet szinte teljesen kihasználni, ami elszívja az egyéb intézményektől a lehetséges tanerőt, és ezzel a diákok fejlődési lehetőségeit is jelentősen szűkíti. 

Nyugdíjasok fedik el a hiányt

A tanárhiány egy részét azzal fedik el, hogy nyugdíjas tanárokat foglalkoztatnak tovább. Ha a nyugdíjasokra nem lehetne számítani, még súlyosabb lenne a helyzet. A most következő infografikán ezt mutatjuk meg. 

A következő térképen pedig azt láthatja, hogy az egyes tankerületekben mennyivel kevesebb a tanár (a nyugdíjas tanárokat is hiányként tekintve) az ideális helyzethez képest, azaz ha az állam által finanszírozott heti órakeretet teljesen ki tudnák tölteni az intézmények.

Rövid magyarázat ehhez az infografikához. Az állam az osztályok mennyisége alapján minden iskolában megadott mennyiségű óraszámot finanszíroz. Ennek az iskolák általában csak 70-90 százalékát tudják kihasználni. Ahol kevesebb a tanár, több a betöltetlen álláshely, ott értelemszerűen kevesebb órát tudnak megtartani.

Kiszámolható viszont – a grafikán ezt tettük –, hogy ha az iskolák 100 százalékban ki tudnák használni ezt az órakeretet, ehhez hány tanár kellene (lehetséges tanári létszám). A térképen százalékosan ábrázoltuk, hogy ehhez a lehetséges tanári létszámhoz képest hány tanár van a valóságban az egyes tankerületekben. A térképen jól látható Budapest elszívó hatása: a főváros és a megyeszékhelyek tankerületei általánosságban jobb helyzetben vannak, míg Budapest vonzáskörzete lényegesen rosszabb helyzetben.

Borítókép: Oliver Bunic / AFP.