Index Vakbarát Hírportál

Nem könnyű, ha az ember szemébe mondják, hogy minden cigány lop

2019. május 19., vasárnap 11:17

Az Uccu Alapítvány az egyik legnehezebb feladatra vállalkozott: párbeszédet akarnak teremteni roma és nem roma fiatalok között úgy, hogy a beviszi az iskolákba azt, ami a tankönyvekből kimaradt. Szerintük a sztereotípiák akkor cáfolhatók meg, ha a diákok találkoznak és beszélgetnek roma emberekkel. Nem csak fiatalokkal dolgoznak, például sétákat szerveznek a nyolcadik kerület közepébe, hogy bemutassák azt a szeletét, ami nem része a városnéző túráknak. Riport a Jószolgálat-díj közönségkategóriájára jelölt Uccu Roma Informális Oktatási Alapítványról.

Melyik cigány népcsoportra jellemző, hogy a nők a tűz körül táncolnak? Na és hogy a vérükben van a zene? Kik szeretnek színes ruhákat viselni? Például ezekre kérdésekre kellett választ adniuk a Miskolci Egyetem pedagógushallgatóinak az Uccu foglalkozásán. A feladat az volt, hogy csoportosítsák a Magyarországon élő három nagy cigány népcsoportra (romungro, oláh, beás) jellemző szokásokat, szakmákat, lakóhelyeket. Azt csak később árulta el Szénási Szilvia, az Uccu Alapítvány ügyvezetője, hogy több olyan leírás is volt a kiosztott papírokon, ami egyik roma csoportra sem általánosítható. Ezek olyan sztereotípiák, amiket az Uccu tagjai az évek során gyűjtöttek össze azokból a történetekből, amiket a résztvevők a foglalkozáson mondtak.  

Kimaradtak a tankönyvekből

A sztereotípiákon túl az is hamar kiderült a 90 perces órán, hogy valójában nagyon kevés információnk van a romákról. Például a legtöbben azt se tudjuk, hányan élnek Magyarországon és az önbevalláson alapuló népszámlálás is bőven alulbecsüli a számukat a kutatók szerint. "Szerintem nincs önálló történelmük, mert sehol sincsenek róluk írásos emlékek, nem szerepelnek a tankönyvekben" – állította az egyik résztvevő, aki a véleményvonalnak nevezett játékban a skála közepére állt. Az egyik végén azok a hallgatók álltak, akik szerint van történetük a romáknak, a túlsóra pedig az ezzel ellentétes véleményt megfogalmazók. Valóban kimaradtak a tankönyvekből, mondja Szénási, és ezt az is jól jelzi, hogy még a leendő irodalomtanárok se hallottak péládul az író, költő, műfordító Choli Daróczi Józsefről.

"Romák és nem romák kevésbé jönnek ki egymással" – hangzott el a játék következő, provokatívabb kijelentése, ami már sokkal jobban megosztotta a csoportot. Az egyik lány nem értett egyet az állítással és ezt azzal indokolta, hogy neki több roma barátja is van. Egy középen álló lány azt mesélte, hogy ugyan neki nincsenek negatív személyes tapasztalatai, de állandóan rosszakat hall a romákról, ezért nem tudja eldönteni, a véleményvonal melyik végére álljon. Többek viszont határozottan amellett érveltek, hogy igaz a kijelentés. Egy fiú azt a történetet osztotta meg velünk, hogy a szülőfalujában rendszeres a konfliktus a romákkal, többször is belekötöttek és szerinte a romák egyszerűen nem akarnak beilleszkedni a többségi társadalomba.

Vitákkal az elfogadás felé

Szénási Szilvia teljes nyugalommal reagált, elmondta, romaként ő máshogy gondolja, szerinte ember és ember között van különbség, nem lehet származás alapján általánosítani. "Nem azt mondjuk, hogy amit te mondasz, nem igaz, hanem azt, hogy mondd el te is a véleményed és mi is elmondjuk, mi mit gondolunk" – fejtette ki az Uccu módszerét az óra után.

Nem az a célunk, hogy ráerőltessük a másikra az álláspontunkat, hanem megpróbálunk egy másfajta szempontot is behozni, amin ő azelőtt nem gondolkozott. És ugyanez igaz fordítva is

– azaz az uccusok is szembesülhetnek számukra új szempontokkal. Persze nem olyan könnyű a felkészültebb Uccu-tagoknak se, ha az órán a szemükbe mondják, hogy minden cigány lop, vagy hogy a romák nem képesek beilleszkedni a többségi társadalomba.

Ezt meg kellett tanulni kezelni. Fura volt az elején, és én se tudtam jól reagálni, akaratlanul is támadásnak vettem

– osztja meg a tapasztalatait Posta Miklós, aki egyetemistaként önkénteskedik az Uccunál. Ez volt az első olyan foglalkozás, amit ő tartott, közösen a szervezet vezetőjével. – "Szeretek vitát indítani, amin keresztül közelíteni tudjuk az álláspontokat, azt gondolom, a beszélgetéssel lehet feloldani a feszültségeket." 

Szénási hozzáteszi, valóban nem könnyű feladat az órákon, hogy az Uccu-tagoknak egy egész népcsoportot kell képviselniük, miközben nem elvárható senkitől, hogy egyedül cipelje az egész cigányság terhét, de itt az ő szemükbe mondanak jót vagy rosszat a romákról. "Senkit se dobunk a mélyvízbe, alapos felkészítés előzi meg azt, hogy valaki levezessen egy órát. Először több alkalommal csak megfigyeli a foglalkozásokat, hospitál, majd utána vezeti ő, párban, aztán akár később egyedül is" – avat be a részletekbe az Uccu vezetője. 

Nincsenek rossz kérdések

Az Uccu Alapítványt 2010-ben alapították a romák elleni gyilkosságsorozat után, mert úgy gondolták, hogy most már tényleg tenni kell valamit, uccu neki. Budapest mellett Pécsen, Miskolcon és Ózdon is van helyi szervezete az alapítványnak, közel 30 roma önkéntessel dolgoznak együtt. Iskolákba, egyetemekre, közintézményekbe hívják őket, hogy rendhagyó foglalkozást vezessenek romáknak és nem romáknak egyaránt. Informális oktatásnak nevezik a módszerüket, mert nem hagyományos frontális előadást tartanak a diákoknak, nincs tankönyv vagy házi feladat, játékos formában, közösen beszélgetnek, vitáznak. Nincsenek rossz kérdések és rossz válaszok – hangsúlyozzák minden foglalkozás elején, de így is kell egy kis idő, mire feloldódnak a diákok és meg mernek szólalni, el merik mondani a véleményüket. "Általános és középiskolákban, fiatalabbakkal általában ez könnyebben megy, mint az egyetemeken",  mondja Szénási.

Múltkor egy budapesti iskolában először nagyon elzárkóztak a játékoktól a diákok, a végére aztán annyira élvezték, hogy kérték a tanárt, hívjon minket máskor is.

Mint meséli, olyan is előfordult már, hogy egy olyan osztályba hívták őket, ahol romák és nem romák között konfliktus volt, nem sikerült beilleszkedniük a roma diákoknak. Ezekkel a kérdésekkel a pedagógusképzésnek is kiemelten foglalkoznia kell, mondja a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének oktatója, Karlowits-Juhász Orchidea. Borsodban pedig különösen fontos szerinte, hogy a hallgatók ilyen tapasztalatokat is szerezzenek, mert sokan közülük a régió hátrányos helyzetű iskoláiban fognak elhelyezkedni tanárként.

Nem mindegy, hogy roma vagy cigány

Az iskolai programok mellett roma csoportoknak is szervez foglalkozásokat az Uccu, egy ilyenen mi is részt vettünk. Az Integrom program szervezői álláskereső fiataloknak hirdetnek több napos képzést, és ennek része volt az Uccu foglalkozása a Morgan Stanley budapesti irodaházában. Az ország több pontjáról érkeztek fiatalok, a márciusi csoportban volt informatikus, közgazdász, bölcsész, szakács és eladó is. Más volt, mint a Miskolci Egyetemen látott óra, mert a roma diákok sokkal bátrabban behozták a saját mindennapi élményeiket, tapasztalataikat. Vita alakult ki például arról, hogy mi a helyes kifejezés: roma vagy cigány. Az egyik résztvevő azt mesélte, hogy náluk a romák egymást cigánynak hívják, de az rosszul esik nekik, ha egy nem roma lecigányozza őket. A hangsúly a fontos, tette hozzá a mellette ülő. "Romát és cigányt is lehet támadó hangsúllyal mondani." 

A három nagy cigány népcsoportot még könnyen fel tudták sorolni, de többen azt mesélték, hogy maximum otthon beszélgetnek a romaságról, máshol ez tabutéma. Vannak olyan családok is, ahol pedig egyáltalán nem tartják a roma hagyományokat, így a gyerekek sokszor már nem is tudják megmondani, melyik cigány népcsoporthoz tartoznak. Az óra felépítése egyébként hasonló volt a miskolcihoz, csak jóval oldottabb hangulat alakult ki. Ezt többen ki is emelték a végén, és elmondták, hogy jó érzés volt másokkal beszélgetni a romaságról és több ilyen alkalomra lenne szükség. 

Eddig még mindenkit kihoztak a nyolckerből

Az Uccu legnépszerűbb oktatási programjai a városi séták, Budapesten és Pécsen tartanak roma fiatalok roma tematikájú sétát társadalmi vállalkozásként. A két fiatal sétavezető, Pocsai Bettina és Ignácz Judit azt ígérték a Blaha Lujza téren állva, hogy mindenkit élve kihoznak a Budapest no-go zónájaként elhíresült nyolcadik kerület közepéből. A Népszínház utca kavalkádján indultunk be, hogy megismerjük az elmúlt bő évszázad történetének egy-egy szeletét és olyan emblematikus roma intézményeket, mint például a Napház, ahol közösségi programokat szerveznek, sőt, régen pénteken-szombaton diszkóként működött, vasárnap pedig imaház volt. A városi séták októberben indultak, a sajtóbejárásról mi is részletesen beszámoltunk.

Az Uccu Alapítvány szeretne minél több iskolába eljutni, mert úgy vélik, az általuk megkezdett párbeszédre az egész országban szükség van. Szerencsére Budapesten és Pécsen már sok helyre hívnak minket, meséli Szénási, Miskolcon és Ózdon – ahol a legnagyobb szükség lenne rá – még keményen kell dolgozni, hogy megismerjenek minket, tette hozzá.

Az Uccu végül alulmaradt a Jószolgálat-díj közönségkategóriájának szavazásán. Az elkövetkező hetekben az összes díjazottat bemutatjuk.  A Jószolgálat-díjat 2016-ban a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány hozta létre, a  díj médiapartnere 2019-ben is az Index.

(Címlap- és borítókép: Szekeres Máté/Index)

Rovatok