A Földművelésügyi Minisztérium bejelentette az MTI-nek, hogy Székesfehérvárról, Csornáról, Bácsbokodról, Szegedről, Zalaegerszegről, Veszprémből, Répcelakról, Kaposvárról, Szekszárdról, Vácról, Hajdúböszörményről, és Kacsótáról is megindulhatnak a tejszállítások Kínába.
pontosabban azon, hogy az említett településekről összesen 13 darab cég szálílthasson Kínába tejet és tejtermékeket, ha találnak vevőt. Azt ígérik, hogy a jövőben is dolgoznak majd még ilyesmin, "mindent megtesz a kormány" majd a a hasonló "új piaci lehetőségek" érdekében.
Egyébként a magyarországi tejeknek a kínai hódításhoz még legalább két típusú problémán kell úrrá lenniük:
Egyrészt az ágazat folyamatosan állami és uniós támogatást követel, mivel a termelők jelentős része igen drágán állít elő tejet. Volt 65 forint is a világpiaci ár, miközben sok hazai termelő csak száz forint feletti önköltségen tud előállítani egy liter tejet. Kínába pedig még el is kell vinni a tejeket és tejtermékeket.
A Földművelésügyi Minisztérium a botrányos földosztásokkor még nyíltan ki is emelte a fontos szempontját: hogy kevésbé méretgazdaságosan termeljenek a kisebb gazdaságok, ahhoz kell ugyanis a legtöbb drága élőmunka, és az majd megtartja a falusi lakosságot a helyén.
A feldolgozók pedig épp most nyáron kérték a hazai termelőket, hogy próbálják jobban takarmányozni az állatokat, mert a tej legértékesebb összetevőiben elmaradnak versenytársak minőségétől. Elsősorban több fehérje és zsír kéne a hazai tejekbe, ezekből lehet ugyanis minőségi tejtermékeket készíteni. Például Hollandiában 4,2 százalék a tejek átlagos zsírtartalma, Finnországban 4,3 százalék, Magyarországon viszont csak a 3,6 százalékot érik el a termelők.
Emellett a hazai termelők küzdenek még a tudatlansággal is, például Lázár János miniszterünkkel, aki nyíltan nem érti a hőkezelés lényegét, azaz hogy hogy lehet az UHT-tej tartósítószer nélküli. Azt is bejelentette, hogy ő nem adna ilyet a gyerekeinek. Sajnos Kínába viszont biztosan nem vihetünk majd friss tejet, mert megromlik az odaút alatt.