Több mint negyvenezer embert kérdezett meg a statisztikai hivatal, mi a véleményük a különféle foglalkozásokról. Az átlagolt presztízsben a legtöbbet a hatalom és a tudás nyomott a latba, valamint az is sokat számított, hogy mennyire divatos valami. Ez volt a harmadik ilyen felmérés, érdekes, hogy mi és hogyan változott a nyolcvanas évek eleje óta.
A Központi Statisztikai Hivatal harmadik alkalommal vizsgálta, hogy mit gondolnak az emberek a különböző foglalkozásokról. A megkérdezett 43 ezer embernek öt szempont alapján kellett értékelni különböző szakmák presztízsét:
A mind az öt szempontot átlagoló, általános lista élén az diplomás egészségügyi dolgozók és a felsőoktatási alkalmazottak vannak. A listából kiderül, hogy az emberek a magas képesítést igénylő, a nagy felelősséggel járó, valamint az oktatással, államigazgatással kapcsolatos munkákat tartják magas presztízsűnek. A lista aljára kerültek a szexmunkások, a kábítószer-kereskedők, az utcaseprők, segédmunkások, konyhai kisegítők kerültek. Rosszul teljesítettek a szakképesítést nem igénylő, segéd- vagy betanított munkás jellegű feladatok is.
Az emberek sokkal jobban egyetértenek egyébként abban, hogy mik az alacsony presztízsű munkák, mint a listát vezető foglalkozásokban, függetlenül attól, hogy melyik szempontrendszert vesszük figyelembe.
Az átlagolt presztízsben a legtöbbet a hatalom és a tudás nyomott a latba, valamint az is sokat számított, hogy mennyire divatos valami.
Az átlagolt presztízs 1-15-ig mutatja meg egy szakma megítélését, ahol az 1 a legjobb és a 15 a legrosszabb. Az élvonalban az orvos, szakorvos szakmák, valamint a vezető beosztások vannak többségben.
A kórházigazgató az örök toplistás, érthető okokból ez sem az idővel, sem a különböző társadalmi rétegek között nem változik, ahogy alapból igaz ez általában is az egészségügyi munkákra. Az első ötvenbe szinte csak olyan szakmák kerültek, amikhez felsőoktatási végzettség kell, ez alól csak az olyan választott tisztségek kivételek, mint például a polgármester. Az egyházi vezetők (5,89) is magas presztízsűnek számítanak, a katonatisztek (6,06) előtt vannak. A pap (7,04), a rabbi (8,83) és a közkatona (8,53) viszont az első ötvenben sincsenek benne. Érdekes, hogy a pap a rendszerváltást megelőző 88-as felmérésben még az első tíz között volt.
A filozófusok (6,77) és a politikusok (6,37) az 5 és 10 presztízspont közötti középmezőnybe kerültek, ahogy a rendőr (7,02) is. Ebben a ligában van még egyébként az író-költő (7,49), az újságíró (7,40) és a festőművész (7,63). A 10 pont alatti kategóriában még bent van a könyvtáros (8,40), a futballista (8,63) és még éppen becsúszott 9,92-vel a buszsofőr is, de éppen lemaradtak a burkoló (10,02), a masszőr (10,05) és a sírkőfaragó (10,06).
A keresetet nézve az emberek szerint a bankelnök az első, valamint az EU-parlamenti és az országgyűlési képviselő, és általában a politikus, ezekről a szakmákról gondolják az emberek, hogy sokat lehet velük keresni. A szexmunkások és a drogkereskedők, bár az átlagolt lista végére kerültek, a kereseti listában jóval előrébb vannak, tehát, míg az emberek szerint ezek alacsony presztízsű foglalkozások, úgy tartják, hogy jól lehet velük keresni.
Társadalmi hasznuk alapján az egészségügyi munkákat értékelik a legtöbbre, a sebész, körzeti orvos, gyermekorvos, mentős, fogorvos az elsők, őket a tűzoltó követi. A lista végére szorulnak ismét a szexmunkások, a kábítószer-kereskedők, de nem tartják a társadalom számára hasznosnak a futballistákat és a parkolóellenőröket sem az emberek.
A válaszadók szerint az EU-parlamenti képviselőknek van a legnagyobb hatalma, őket követi a politikus, az országgyűlési képviselő és az államtitkár. A politikával és államigazgatással kapcsolatos munkákról gondolják az emberek, hogy nagy hatalommal járnak. A legkisebb hatalmat a végzettség nélküli munkát végzőknek, valamint az utcai prostitúciót űzőknek tulajdonítanak.
A joghoz és az egészségügyhöz kapcsolódó munkákról gondolták azt a megkérdezettek, hogy sok tanulás szükséges hozzájuk. A listát az egyetemi rektor vezeti, és ebben a kategóriában is a végére kerültek az illegális cselekmények, az alkalmi, képzettséget nem igénylő munkák, valamint a szexmunka.
A plasztikai sebészt tartják az emberek a legdivatosabb foglalkozásnak, ezt követi a tévés műsorvezető, valamint az ügyvéd. Érdekes, hogy marketingmenedzser és a programozó is benne vannak az első ötben, ezeket is kiemelten divatos szakmának tartják az emberek. Itt is utoljára végeztek a fizikai, szaktudást nem igénylő munkák, valamint a szexuális jellegű munkák.
A férfiak és a nők véleménye között nem volt kirívó különbség, ellenben a magasabb iskolai végzettségűek magasabbra értékelték a magas iskolai végzettséget igénylő állásokat, míg a nyolc általánost végzettek a rendőrfőkapitányt és az igazgatói posztokat tartották magas presztízsű munkának. A fiatalabbak a vezetői pozíciókat értékelték magasra, valamint a hatalom is sokat nyom a latba az újabb generációk számára. A budapestiek, a magas iskolai végzettségűekhez hasonlóan, a szakértelmet igénylő feladatokat értékelték magas presztízsűnek.
Az utcai szexmunkások presztízse a legrosszabb az összes demográfiai csoport szemében, a pornószínésznővel és a sztriptíztáncossal egyetemben. A luxusprostituált és a drogkereskedő megítélése valamivel jobb a 16-20 év közöttiek és a csak általános iskolát végzettek között, mint a társadalom többi rétegében.
Feszültség figyelhető meg egyes munkák vélt társadalmi haszna, és a nekik tulajdonított jövedelem között. A leginkább hasznos, de leginkább alulfizetett munka az emberek szerint a mentős, a kórházi ápoló, de helyet kap még az első 10-ben a tűzoltó és a pék is. Ezzel szemben túlfizetett foglalkozások, amiknél tehát rossz a hasznosság és a jövedelem aránya a drogkereskedő, a luxusprostituált, a futballista és a politikus, valamint az országgyűlési és a EU-parlamenti képviselő.
1983-ban, 1988-ban készítettek még a foglalkozások társadalmi megítélését vizsgáló felmérést. A korábbiban még az élvonalban szerepeltek az azóta már kihalt pozíciók, mint a tanácselnök és a párttitkár, az orvosok a két régi és a jelenlegi felmérésben is az élvonalban tartoznak. Érdekes, hogy a 88-as felmérésben felértékelődött a papok, tanárok, újságírók szerepe, ez azonban rendszerváltás előtti sajátosságnak bizonyult. A rendszerváltás közeledtével a klasszikus hatalmi pozíciókat inkább a tudás váltotta fel, azonban közoktatás megítélése visszaesett napjainkra, jelenleg a felsőoktatás, az igazságszolgáltatás és az egészségügy dominálja a listát.