Nem élte meg jól Nagy Márton alelnök, hogy 18 év után Matolcsy György elnök lemondásra szólította fel. Bár nem kizárt, hogy később a formálódó új banknál landol a szakember, hiszen már korábban is felmerült a neve, egyelőre nem kapott felkérést.
Más fontos megbízatása miatt lemondott Nagy Márton alelnök – írta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közleménye tegnap, és a hazai banki társadalom két napja azt találgatja, hogy mi történt, miért ment el 18 év jegybanki állás után egyik napról, a másikra a vezető. Nem önszántából – írtuk, és ezt azóta is többen megerősítették.
A hazai sajtó is arról írt, hogy vajon a formálódó nagy közös bankba készül-e a szakember. Bár lehet, hogy végül így alakul, de információink szerint május 28-án az alelnök számára teljesen váratlanul szólította fel őt lemondása Matolcsy György jegybankelnök, és bár a piac nem zárja ki, hogy később a távozó közgazdász az egyesülő bankoknál köt ki, egyelőre semmilyen állással nem kínálták meg.
A hazai gazdaságpolitika látványos és régóta húzódó konfliktusa, a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank örök rivalizálása, úgy tudjuk, hogy a látszólag hirtelen ötlettől vezérelt szakítás hátterében is ez volt a döntő ok.
Erről a régi ellenszenvről már sokat írtunk, de ha szakmaian fogalmazzuk meg, a szerepéből és személyéből adódóan is óvatos pénzügyminiszter, Varga Mihály és a nagyokat álmodó, örök optimista Matolcsy György jegybankelnök sokat ütközött eddig is.
Ennek a leglátványosabb írása egy szeptemberi csörte volt, Matolcsy György a Növekedés.hu-n így fogalmazott:
Varga Mihály pénzügyminiszter az idei Közgazdász Vándorgyűlésen szombaton három kihegyezett állítással hívta fel magára a figyelmet. Bár ne tette volna."
De korábban is rengeteg szakmai konfliktusuk volt, akit ez bővebben is érdekel, itt írtunk a témáról.
Ami azonban a koronavírus-járvány idején új elem volt, hogy miközben sokáig úgy tűnt, hogy Matolcsy György szinte korlátlan bizalmat élvez a miniszterelnöknél, és rendre megnyerte a csatákat, addig az elmúlt két hónapban több, részben egymással összefüggő kérdésben is látványosan Varga Mihály álláspontja érvényesült. Ennek a két legfontosabb, a külvilág számára is látható jele ez volt:
Az, hogy az MNB nem tudta meggyőzni az igazáról ezekben a kérdésekben a miniszterelnököt, zavarhatta Matolcsy Györgyöt, de kérdés, mindez miért Nagy Márton bűne? Mi okozta a "teljes és végzetes bizalomvesztést"?
Ezt eltérően magyarázták forrásaink, de az beszédes, hogy nemcsak Nagy Márton kényszerült távozásra, hanem a szakterület vezetője is, vagyis a jegybanki eszköztár, devizatartalék és kockázatkezelési igazgatóság vezetője.
Az MNB a csatavesztéseiért Nagy Mártont tette az elnök felelőssé, volt aki szerint eleve volt vita közöttük, hogy kommunikálható-e továbbra is a 2-3 százalékos növekedés.
Hallottuk, hogy a Matolcsyt a különböző egyeztetésekre rendre elkísérő és a részleteket elmagyarázó Nagy Márton Matolcsy György szerint nem állt ki kellően az elnök álláspontja mellett, többször fogalmazott meg különvéleményt. Más szerint egyszerűen csak el kellett vinnie valakinek a balhét azért, mert érdemben fordult a széljárás az MNB-n belül.
Végül a jegybankon belül is voltak ütközések a rendre önálló véleményt megfogalmazó, sokat szereplő alelnök és főnöke között. Az egyik ilyen téma az volt, hogy vehet-e a jegybank közvetlenül állampapírt, az MNB segítheti-e így a magyar gazdaságot, de a vállalati kötvényprogramban és az állami bankmentő alárendelt kölcsöntőke programban is voltak nézetkülönbségek. Mindenesetre lemondásról csak formailag volt szó, valójában nem magától és nem önként mondott le az alelnök.
Bár körülbelül egy hónapja Nagy Márton neve valóban felmerült a közös bank egyik vezetőjeként, forrásaink szerint akkor Matolcsy György még nem akarta elengedni a jegybanki alelnököt. Az elmúlt hetekben ez a kérdés nem volt asztalon, de semmiképpen nem kizárt egy ilyen forgatókönyv, mert ahogy az egyik érintett fogalmazott számunkra
Nagy Márton nem lett a rendszer kegyvesztettje, nincs ellene politikai harag, csak az elnök úr bizalmából esett ki.
Márpedig a közös bankban kellhet egy olyan „tulok” típusú ember, aki nem finomkodik, nyomja a projektet, ha kell, üvölt a tanácsadókkal és csak az integráció sikeréért elkötelezett, és tud a Budapest Bank , az MKB és a Takarékbank egymást átfedő szakterület munkatársai között választani, mert nem elkötelezett a korábbi munkatársak felé.
Jegybanki alelnököt nem lehet csak úgy elküldeni, de természetesen nyomást lehet rá helyezni, például a hatáskörök, a szakterületek elvonásával. Erre volt példa 2013 márciusa, amikor Matolcsy György váltotta Simor Andrást a jegybank élén, és a megörökölt alelnököket, Király Júliát és Karvalits Ferencet gyakorlatilag a lényeges területekről azonnal levette az új elnök.
Ám bármennyire is erős egy jegybanki elnök, azt kizártnak tarthatjuk, hogy erről a lépésről nem kérdezte meg Orbán Viktor miniszterelnököt.
Ahogy egyik forrásunk mesélte, a megkérdezés biztos, de Orbán jellemzően nem szól bele abba, hogy egy kiválasztott magas rangú individuum kivel szeretne együtt dolgozni, Matolcsynak is elfogadta eddig is a személyi döntéseit.
Miközben korábban az MNB több programja is sikert aratott, így a kamatcsökkentések, devizahitelek forintosítása, az aranyvásárlás, vagy az NHP hitelprogramok különböző sorozatai,
a járvány előhozta a korábbi politika kockázatait is.
Azt, hogy a sokat hangoztatott „nincsen árfolyamcélunk”, az úgynevezett high pressure economy, vagyis a békeidőben is élénkítő, szinte válságkezelő kondíciók a valódi válságnál eszköztelenné tették a jegybankot és a forintárfolyam már-már kezelhetetlenül elszállt. Az MNB „megfogta” az elharapozó folyamatokat, de a jegybank addigi nagy kormányzati elismerése megcsorbult.
Majdnem megszívtuk, és ezért valakit felelőssé kellett tenni.
- vélte egy volt jegybanki vezető.
(Borítókép: Kovács Árpád a Költségvetési Tanács elnöke Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Nagy Márton a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelős ügyvezető igazgatója a Magyar Közgazdasági Társaság és a Költségvetési Tanács harmadik alkalommal megrendezett nyári konferenciáján a Budapesti Gazdasági Főiskolán 2014. július 17-én. -fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)