Érdekes élményben volt részem néhány hete, az előttem haladó autó hirtelen megállt, és vészfékeztünk. Hogy miért a többesszám? Nos, az autó, amit vezetek, rendelkezik vészfék asszisztenssel, és bár a mai napig nem tudom pontosan, hogy melyikünknek köszönhető, hogy elkerültük a balesetet, valamiért úgy érzem, az autó volt a gyorsabb.

Hogy mindez miért érdekes? Azért, mert pontosan mutatja, hogy a következő néhány évben milyen kérdéseket kell majd megválaszolnia a társadalomnak és a biztosítási szakmának, és ami miatt azt állítom, hogy sokan megélhetjük, hogy elfelejthessük a kötelező gépjármű felelősségbiztosítást (röviden: kgfb).

Már most is annyi, a vezetést támogató rendszerrel rendelkeznek a fejlettebb autók, hogy kis túlzással azt lehet mondani, elvezetik saját magukat. Néhány éven belül azonban tényleg megjelennek az autonóm járművek az utakon, és akkor olyan kérdésekre kell többek között választ találni, hogy egy ilyen autó által okozott balesetnél

Biztosítási szempontból az önvezető autók megjelenése azt eredményezi, hogy a felelősségbiztosítás átmegy egy más típusú konstrukcióba, és termékfelelősség-biztosítást fogunk inkább majd vásárolni.

Persze ez még csak a jövő, azonban az már most is érezhető a piacon – ugyan más okok miatt, nagyrészt az évfordulók eltolódása miatt -, hogy egyre kisebb a felhajtás az éves kgfb-kampány környékén. Míg pár éve másfélmilliónyi váltásról lehetett beszélni, addig 2017-re eljutottunk oda, hogy százezres, de inkább tízezres nagyságrendről van szó. Az idei kampány ugyanakkor abból a szempontból szokatlan, hogy az előző évekhez képest némely szegmensben talán markánsabban emelkedtek a biztosítók ajánlatai.

Ezzel kapcsolatban nem árt tisztázni, hogy ez bizony benne volt a levegőben, a kötelező felelősségbiztosítás tarifája ugyanis hosszú évekig irreálisan alacsony volt. Kevesen vannak tisztában azzal, hogy évente legfeljebb néhány tízezer forintért mekkora fedezetet kapnak. Gondoljunk csak bele, kgfb-konstrukció esetén, ha valaki a saját hibájából összetör egy autót, és abban megsérül egy egész család, és munkaképtelenné válnak a 30-40-es éveikben járó, aktív, viszonylag jól kereső szülők, akkor számukra a biztosítótársaságnak biztosítani kell egy életjáradékot életük végéig.

Ráadásul ez a fedezet vonatkozik az egész Európai Unióra, a zöldkártyaegyezmény értelmében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy maradva a vázolt példánál, csak más helyszínre kivetítve, ha egy külföldön dolgozó magyar, magyar autóval egy német orvost és annak családját károsítja meg, akkor nem ritka a 2-3 millió eurós kártérítési limit sem. Vagyis vannak olyan esetek, amikor 600-700 millió forintos, vagy akár ennél is nagyobb kártérítést kell kifizetniük a biztosítóknak. Nem véletlen, hogy már a piaci felügyeleti szervek is úgy látták nemrég, hogy az alacsony tarifák piacszintű kockázatot jelentenek.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jobban teljesítő gazdaság, illetve a viszonylag alacsony benzinárak miatt többet autóznak a magyarok, és ez több balesetet is eredményez. Csak tavaly 172 ezer kgfb-s kárrendezés volt a hazai biztosítóknál, a cégek naponta 480 millió forintot fizettek ki az ügyfeleknek. Azt pedig minden autós a saját bőrén érezheti, hogy a munkaerőhiány miatt milyen mértékben emelkedtek az árak az autószerelőknél, amit szintén figyelembe kell venni a biztosítói díjak kiszámításánál.

Ha kitekintünk a nemzetközi színtérre az is látszik, hogy már most jelennek meg alternatív termékek az autós biztosítások piacán. Így például több országban is elindult egy kilométeralapú megoldás, ehhez persze magasszintű digitalizációra van szükség az ilyen konstrukciót kínáló cégek részéről, de ott az átlagdíjak a magyarországi két-háromszorosára rúgnak. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy ilyen megközelítés nagymértékben antiszelektálja a veszélyközösséget.

Ez azért fontos kérdés, mert könnyű ugyan megfeledkezni róla, de a felelősségbiztosítás és annak módszere egyben jól mutatja azt is, hogy mennyire érett az adott társadalom. Azt jelenti ugyanis, hogy felelősséget vállalunk azokért a nem szándékosan elkövetett hibáinkért, amikkel másoknak károkat okoztunk. Miután egy érett társadalomban nem akarják annak tagjai, hogy másnak kára szülessen, ezért hozzák létre a veszélyközösséget. Ennek felszámolása, gyengítése pedig komoly társadalmi problémákat okozhat, vagyis igencsak át kell gondolni, hogy milyen új megoldásokat vezetünk be.

A digitalizáció hatására egyébként már napjainkban is mélyreható változásoknak lehetünk tanúi a piacon. Akár online is be lehet jelenteni a károkat és itthon is van már olyan szolgáltatás, amelynek keretében egy káreset alkalmával az okostelefonunk segítségével videós kárrendezést lehet csinálni – persze csak az egyszerűbb esetekben. Ne legyenek illúzióink, a kötelező felelősségbiztosítás eddig sem volt és az ebben a formájában számára még hátralévő, valószínűleg nem túl hosszú jövőben sem lesz az a termék, ami egy biztosítótársaságot önmagában el tud tartani. Néha ugyan keltheti azt a – téves - látszatot, hogy ha sok ilyen szerződése van egy piaci szereplőnek, akkor nagy és stabil társaságról van szó, azonban ez így nem igaz.

A felelősségbiztosítások rendszerének átalakulása a jövőben természetesen komoly kihívást és egyben lehetőséget is jelent a biztosítótársaságoknak. A szektor azon szereplői lesznek hosszú távon is piacképesek, amelyek képesek kötelező nélkül is talpon maradni, és a digitális technológiák bevetésével gyorsan tudnak reagálni a valószínűleg még gyorsabban változó ügyféligényekre.

(Borítókép: Krisztian Bocsi / Bloomberg / Getty Images Hungary)