Segélymunkásoknak álcázták magukat a Gázai övezetbe beszivárgó izraeli kommandósok, akik gázai lakosok identitását vették kölcsön hamisított személyigazolványokhoz, de akcentusuk lebuktatta őket.
Az november 11-i viharos, de gyorsan lecsengő konfliktust kiváltó incidens részleteiről az angol Independent magától a Hamász terrorszervezettől tudott meg részben hivatalos, részben kiszivárogtatott részleteket – melyeket az izraeli hadsereg az ügyben épp folyó vizsgálataira hivatkozva nem kommentált a lapnak. Azonban a történtek rekonstrukciója nem tűnik hihetetlennek, ráadásul a vasárnapi cikket az izraeli sajtó is átvette.
A Hamász szóvivője azt mondta,
Az izraeliek egy valóban létező civil szervezet alkalmazottainak adták ki magukat, kocsijukban nők is voltak. Jól felépített történetet tanultak be arra az esetre, ha kikérdezik őket.
Ez a fedőtörténet úgy szólt, hogy a „palesztin“ nőket izraeli kórházakban kezelték, és a kezelés végeztével a segélymunkások szállítják haza őket. Ez a történet abszolút hihető, hiszen több száz önkéntes foglalkozik azzal, hogy – kormányengedéllyel persze – olyan betegeket juttasson el a világ élvonalába tartozó izraeli kórházakba, akik a rozoga gázai egészségügyi rendszerben nem számíthatnának gyógyulásra. Az álca hitelessége érdekében
a Volkswagen kisbusz csomagtartójába az egyik „mozgássérült“ asszony kedvéért még egy kerekesszéket is bepakoltak.
A Hamásztól is megerősítették, a kommandósok nem egy célzott likvidálás érdekében lépték át az övezet határát, hanem azért, hogy az izraeli hadsereg 2005-ös kivonulásakor elhelyezett lehallgató- és megfigyelőberendezéseket cseréljék ki. Azonban három kilométerre a határtól, az övezet déli részén található Hán Júnisz környékén egy ellenőrzőpontnál a Hamász embereinek feltűnt, hogy a kommandósok nem a hamisított igazolványokban szereplő lakóhelyüknek megfelelő dialektust beszélik.
A furcsaságról értesítették a körzetparancsnokságot, akinek a helyszínre érkezve eszébe jutott, hogy ismeri a segélymunkások elbeszélése szerint izraeli kezelést kapott „mozgássérült“ családját, csakhogy őket felhívva azt az információt kapta, hogy ez az asszony nem rég halt meg. Ekkor döntött úgy, hogy az egész csapatot egy katonai bázisra viteti további kihallgatásra.
Az izraeli kommandósok részéről azonban itt véget is ért az ellenőrzés; előkapták elrejtett fegyvereiket, majd lelőtték a Hamász-parancsnokot és helyettesét, és további öt palesztint. De a tűzharcban a kommandósok is elveszítettek egy alezredest, egy katona pedig közepesen súlyos sérüléseket szenvedett. Perceken belül megérkezett a Gáza felett amúgy is állandó járőrszolgálatot tartó izraeli légierő, mely légicsapásokkal fedezte a földeken át a határ felé menekülő kommandót.
A lövöldözésbe torkolló akcióra válaszul a Hamász csaknem 500 rakétatámadást intézett dél-izraeli célpontok ellen, amire a zsidó állam repülőgépekről, helikopterekről, drónokról és harckocsi-lövegekből szórta meg a terrorszervezet állásait és létesítményeit. A néhány halottat, de félszáz sebesültet és nagy anyagi kárt eredményező tűzpárbaj azonban nem mérgesedett el, mivel egyiptomi közvetítéssel a felek gyorsan megegyeztek abban, hogy – nagyon különböző okokból kifolyólag - egyikük sem akar nyílt háborút egy titkos akció és egy kis lövöldözés miatt. Ebből a szempontból óriási szerencséje van a Hamásznak, hogy nem sikerült foglyul ejtenie az izraelieket, ugyanis a zsidó állam többször is indított már háborút elrabolt katonái kiszabadítására.
A hallgatólagos fegyverszünet azonban Izraelben – ahol a közvélemény a biztonsági szolgálatokkal szemben kemény revansot követelt – koalíciós válsághoz, és a világi szélsőjobboldali Izrael a Hazánk kilépéséhez vezetett.