Először találkozik egymással Kim Dzsongun észak-koreai diktátor és Vlagyimir Putyin orosz elnök csütörtökön Vlagyivosztokban. A téma hivatalosan a Koreai-félsziget atommentesítése lesz, azonban nagy áttörés nem várható ezen a téren a szimbolikus kapcsolatfelvételnek megfelelő találkozótól.
A Donald Trump amerikai elnökkel tartott, eredmény nélkül záruló második csúcstalálkozója után Kim Dzsongunnak fontos, hogy felmutassa az Egyesült Államoknak, hogy Kína mellett is van még ablaka a külvilágra. Putyin pedig jelezheti, hogy Oroszország ugyan nem központi, de fontos szereplő a Koreai-félsziget körüli konfliktusban.
Ahogy arról korábban is írtunk, az észak-koreai-orosz kapcsolatok gyökerei régre nyúlnak vissza. Észak-Korea szovjet bábáskodással jött létre 1948-ban, a valószínűleg szintén a Szovjetunióban született Kim Ir Szen a kezdetekben teljes mértékben Moszkva ellenőrzése alatt állt. A tűzszünettel záruló koreai háború végével, 1953 után azonban az egység fokozatosan bomlásnak indult a Nyikita Hruscsov alatt indult desztalinizáció miatt.
Az ideológiai távolodást gyorsította a Szovjetunió és Kína között fegyveres határvillongásig erősödő feszültség is a hatvanas évek elejétől. A szovjet befolyás így is évtizedekig meghatározó maradt, bár Kína fokozatosan átvette Észak-Korea legfőbb gyámjának szerepét, amit a Szovjetunió felbomlása kizárólagossá tett. Phenjan továbbra is egyfajta partnerként tekintett Oroszországra, azonban Moszkvának jóval kevesebb szava van a vele csupán 18 kilométeren határos Észak-Koreában zajló folyamatokban, mint Kínának, amellyel az elzárt rezsim a külkereskedelmének több mint 90 százalékát bonyolítja.
Oroszország a kapcsolatok javításának részeként elengedett egy szovjet időkből megmaradt, 10 milliárd dolláros adósságot Észak-Koreának. Emellett pedig a becslések szerint akár harmincezer észak-koreai is dolgozhat Oroszországban, akik aztán szoros felügyelet mellett küldenek haza pénzt, és ezzel bevételt biztosítanak az észak-koreai vezetésnek. Az érvényben lévő ENSZ-szankciók alapján viszont év végéig az összes vendégmunkást haza kellene küldenie Oroszországnak.
A diplomáciai kapcsolat végig élt a két ország között, a rezsimet megalapító Kim Ir Szen járt a Szovjetunió európai részén, Kim Dzsongun előtt azonban már az apja sem tartott túl intenzív kapcsolatot Moszkvával. Vlagyimir Putyinnal Kim Dzsongil is csak egyszer tárgyalt 2001-ben, utána már csak halála évében, 2011-ben találkozott az orosz kormányfővel, Dmitrij Medvegyevvel, szintén épp Vlagyivosztokban. Az elmúlt 20 év alatti két találkozó jelzi, hogy Oroszország mellékszereplővé vált a bábáskodása mellett létrejött Észak-Koreában.
Moszkva arról is lecsúszott, hogy először nála tegyen látogatást Kim Dzsongun: az Észak-Koreát a Kim-dinasztia harmadik tagjaként vezető észak-koreai vezető 2015-ben ugyanis lemondta a második világháború európai befejezésének 70. évfordulóján tartott moszkvai ünnepséget. Ennek oka lehetett, hogy a Krím annexiója miatt Oroszország elszigetelődött, az amerikai elnök és a nyugati vezetők többsége is távol maradt a Vörös téri ünnepségről, így Kim Dzsongunnak nem lett volna módja, hogy Oroszországon keresztül tapogatózzon a Nyugat felé.
Az észak-koreai diktátornak így nem érte volna meg a 8 ezer kilométeres vonatút, miközben fontos szimbolikus jelentősége is volt évekkel később, hogy első hivatalos külföldi útja a rezsim legnagyobb támaszának számító Kínához, Hszi Csin-ping elnökhöz vezetett.
A Kreml azonban továbbra is napirenden tartotta, hogy legyen egyszer egy Putyin-Kim Dzsongun találkozó, ami végül most valósult csak meg. Kim Dzsongunnak a páncélvonatával most csak ezer kilométert kellett utaznia – alig tizedét, mint Moszkvából az orosz elnöknek – és ezúttal az is világos, miért éri meg az utazás: Kim Dzsongun már túl van két találkozón az amerikai elnökkel, de mivel a Vietnámban tartott második tárgyalása Donald Trumppal hamar zsákutcába jutott, a most beállt kényszerszünet alkalmas arra, hogy Phenjan jelezze:
nem csak Washington, és nem is csak Peking jelenti az ablakot a külvilágra.
Márpedig Oroszország, ha gazdaságilag nincs is azonos súlycsoportban az Egyesült Államokkal és Kínával, még mindig megkerülhetetlen atomhatalom, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, amely vétójogával élve – ha érdekében áll – tehet szívességet Észak-Koreának.
Kim azonban a jobb alkuzpozíciók mellett azzal is számolhat, hogy a hanoi csúcs után befelé, az észak-koreai állami kommunikációban is fel tudjon mutatni egy újabb, ezúttal biztosan nem sikertelennek kommunikált csúcstalálkozót.
Trump szerint Észak-Korea a rá kivetett gazdasági szankciók teljes feloldását kérte volna nukleáris programja leszerelésének megkezdéséért cserébe Vietnámban, ebbe azonban nem mentek bele. Észak-Korea ezzel szemben azt állítja, hogy csak öt kulcsfontosságú gazdasági szankció feloldását akarta volna első körben elérni. Az azonban nem változott, hogy az USA a szankciók feloldásának feltételéül a hanoi csúcs óta is a teljes, és ellenőrizhető atommentesítést szabta, miközben Észak-Korea sokkal fokozatosabban, a szankciók egy részének enyhítéséért cserébe ajánlott saját engedményekkel haladna előre.
Nem lett újra túlságosan feszült a helyzet, azonban az elmúlt hetekben Észak-Korea több üzenetet is küldött sürgetés gyanánt az Egyesült Államoknak. Április 12-én mozgolódást mutattak a műholdképek a jongbjoni nukleáris létesítménynél, majd pedig a rezsim egy újabb „taktikai" fegyvert tesztelt, amit az állami média szerint Kim Dzsongun személyesen felügyelt. A legtöbb elemző szerint egy rövid hatótávolságú rakétáról lehetett szó, vagyis Phenjan azért arra ügyelt, hogy ne lépje át azt az ígéretét, hogy nem tesztel újabb interkontinentális ballisztikus rakétát.
Az észak-koreaiak emellett látványosan Mike Pompeo amerikai külügyminiszter makacsságát okolták a hanoi csúcs zátonyra futásáért, és a múlt héten megüzenték, hogy valaki mással akarják folytatni a tárgyalásokat. Pompeo tavaly négyszer is járt Észak-Koreában, egyszer pedig Kim Dzsongunnal is találkozott. Nem először támadták Pompeót, a tavaly júliusi látogatása után is azt mondták, hogy gengszter módjára erősködött, most pedig azon is bedühödhettek, hogy a külügyminiszter néhány hete egy szenátusi meghallgatáson nem ellenkezett, amikor Kim Dzsongunt zsarnoknak írták le.
Azonban Pompeo kikezdésének az is egy oka, hogy ezzel a rezsim ugyan üzenetet küldött, de látványosan nem Trumpot támadta. Sőt, Kim Dzsongun kifejezetten kihangsúlyozta, hogy mennyire jó a kapcsolata az amerikai elnökkel. Azt is belengette, hogy hajlandóak részt venni egy harmadik csúcson, ha az USA „megfelelő hozzáállással és kölcsönösen elfogadható feltételekkel” javasolja azt.
Egy harmadik csúcsra év végéig látnának lehetőséget.
Válaszul Trump is méltatta a Twitteren Kimet, és üdvözölte egy újabb csúcstalálkozó ötletét is. Pompeo hozzátette, hogy Trump eltökélt, hogy diplomáciai megoldást találjanak az észak-koreai konfliktusra, és sokkal előbb akarnak megoldást, mint év vége.
Moszkvának azért jön jól a találkozó, mert bizonyíthatja, hogy fontos szereplője az egyik legérzékenyebb pontján fekvő ország körüli nagyhatalmi játszmának. Putyin többször is nyilvánvalóvá tette az elmúlt években, hogy Moszkva sem fog háttérbe húzódni az Észak-Korea körüli konfliktusban. Már tavaly – Trump és Kim Dzsongun szingapúri találkozója után – voltak olyan nem hivatalos jelzések Moszkva felől, hogy a legmagasabb szinten szeretné fogadni a phenjani vezetőt. (Persze eddig is volt kapcsolat a két ország között, Szergej Lavrov külügyminiszter tavaly találkozott is Phenjanban Kim Dzsongunnal.)
Kim Dzsongun páncélvonatát a 18 kilométeres észak-koreai-orosz határ átlépése után, Haszanban fogadta az orosz Távol-Kelet fejlesztéséért felelős miniszter, Alekszandr Kozlov. A kötelező üdvözlő körben Kim Dzsongun elmondta, hogy ez nem az utolsó találkozó, hanem az első lépés. Az orosz fél képviseletében az orosz elnök szóvivője a héten elmondta, Oroszország mindenképp fontos szerepet kíván játszani a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítési folyamatában.
Ebben áttörés nem várható, hiszen egy ilyen megállapodást Phenjan végső soron Washingtonnal akar tető alá hozni, de az elképzelhető, hogy Észak-Korea kimondja, hogy nem akarja újrakezdeni rakétaprogramját. Ez neki most nem telik semmibe, miközben Putyinnak lehetőséget ad arra, hogy a helyzet megoldásában konstruktív szerepet játszó félként jelenhessen meg. Ez nemcsak önmagában fontos, hanem azért is, mert ezzel Moszkva az Ukrajna miatt elhidegült orosz-nyugati kapcsolatokon is enyhíthetne.
„A két vezető között még nincs kialakult kapcsolat, így nagyon sok függ attól, mennyi ideig tart a találkozó” – mondta a Gazeta orosz napilapnak egy orosz Észak-Korea-szakértő. Szerinte annak is kiemelt jelentősége lesz, hogy a Russzkij-szigeten lévő orosz egyetemen tartandó találkozó után milyen intézményeket látogat meg Kim Dzsongun.
Az észak-koreai atom- és rakétateszteknek Oroszország sem örült, korábban elsősorban a párbeszéd, és a helyzet békés megoldásának fontosságát hangsúlyozta. Moszkvának azonban a legkényelmesebb a status quo fenntartása volna a térségben, ahova nem feltétlenül akart eredetileg a kelleténél több figyelmet fordítani. Van, aki szerint némi szimbolikus segélyfelajánlások is jöhetnek, de Oroszország nem fogja megsérteni az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankcióit.
Putyin a találkozó után rögtön Pekingbe utazik, ami mutatja, hogy a főszerep a térségben már rég a sok más szempontból Moszkva riválisának számító Kínáé. Az egyeztetésekre utal azonban az is, hogy Stephen Biegun, az Egyesült Államok észak-koreai különmegbízottja is Moszkvába ment néhány hete, hogy tárgyaljon az orosz tisztviselőkkel Észak-Korea végső, ellenőrzött atommentesítéséről.
A találkozót pedig nyomon követi Mun Dzsein dél-koreai elnök is, aki azt remélte, hogy Hanoitól függetlenül fenn tudja tartani az enyhülést Észak-Koreával. Azonban az USA nem adott lehetőséget Dél-Koreának sem, hogy a szankciókat átlépve kétoldalú kapcsolatokat kezdjen Phenjannal. Az északiak pedig Munnak is jeleztek, amikor néhány hete kivonták munkatársaikat a 2018 szeptemberében átadott kapcsolattartó irodából, amit északi területen, Keszongban állítottak fel.
Borítókép: Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun Fotó: Alexander Zemlianichenko / POOL / KCNA VIA KNS / AFP