A legmenőbb magyar emberek egyike egy olyan szocreál irodaházból irányítja a világot behálózó médiabirodalmát, ahol a „boszorkányüldözés” szónak egészen más a jelentése, mint pár méterrel arrébb, a Böszörményi út flaszterján. Dr. Törőcsik Jenő, a TeleMedia és az EZO.TV nevű cégek tulajdonosa az emelt díjas betelefonálós tévévetélkedők után ugyanis a misztikára tett, és élő tévéjós-, tévésámán-, tévéasztrológus,- és tévévarázsló-programokat közvetít budai sasfészkéből a világ tizennégy országába. Nem a paprika vagy a szalámi, de még csak nem is az építészszoftver vagy a bűvös kocka az igazi magyar exporttermék, hanem Sylvie Fukking, a német jósnő, egyenesen Bel-Budáról.
Papa Wango ist der einzige GROßE MEISTER in Deutschland der durch afrikanische Magie (ohne Hand aufzulegen) und durch einen Blick in die Kauri-Muscheln alles sehen kann. Papa Wango sagt Magie und Wahrsagen gehört in Afrika zum Alltag.
Bárcsak elmondhatnám magamról, hogy Izzihez (A hívás díja: 320 Ft + 64 Ft áfa/perc) hasonlóan „mintegy húsz évvel ezelőtt a vietnami nagykövet társaságában kerültem kapcsolatba a misztikum világával”. Én csak 2009. április 16-án kerültem vele kapcsolatba, egy bel-budai irodaház tárgyalójában.
Törőcsik Jenő, a velem szemben ülő, matematikusból lett magyar médiamilliárdos éppen bemutat Papa Wangónak, az emelt díjas afrikai varázslónak. Na, nem egy obszcén jelet, hanem engem mutat be, amire Papa Wangó egy ősi afrikai igével – „Are you from Germany?” – válaszol, de én képtelen vagyok elszakítani a szemem a szemöldökéről. Azt ugyanis kiszedték, majd az eredeti helye fölött jó tíz centivel festették újra, meglepett kifejezést kölcsönözve a varázslónak, akit ettől transzvesztitának nézek, bár később elmesélik, hogy csak transz-make-upos.
Papa Wango mellett a segédje, Djaly üldögél, aztán a Törőcsik alapította Telemédia középvezetői kara, velük szemben meg egy halom riadt indexes, akik fölényesen próbálnak mosolyogni, de közben – nagy meglepetésemre – attól rettegnek, mit fog mondani nekik a varázsló, akire láthatólag sorsfordító hatással volt a kilencvenes évek magyar bölcsészteázóiban divatos pirosaslila hajfesték.
Hogy a helyzet még bizarrabb legyen, a tárgyaló hosszú asztalánál ebédet szolgálnak fel, ami gyanúsan finom. Nem véletlenül, Törőcsik ugyanis pár hónappal ezelőtt leszerződtette magánszakácsnak az egyik leghíresebb magyar séfet, a korábban a Maligán éttermet vivő, nemrég a Centrál kávéház, vagyis Somody „Plussssz” Imre ajánlatát visszautasító Litauszki Zsoltot. Csótányos pizza vagy főtt sertésfej helyett így habos spárgaleves, halfilé álomburokban és diós töltött alma vaníliafagyival a munkaebédünk, mindez Michelin-csillagos színvonalon.
Az esemény az elejétől fogva rendkívül szórakoztató. Törőcsik azzal nyit, hogy ő matematikus, sosem hitt az ilyesmikben, aztán amikor a cége legyártott pár misztikus programot, felmerült benne, hogy hazugságot árul-e az embereknek, ezért felkereste „az egyik legtehetségesebb magyar látót”, aki, ki nem találnák, olyan dolgokat mesélt el a szkeptikus matekos életéből, amiket senki más nem tudhatott. A médiamogul innentől fogva a hívő vonalat viszi, én meg magamban veszettül lengetem a süvegemet, hogy mindezt képes arcrezzenés nélkül abszolválni. Nemhogy nem neveti el magát, de a szeme sarka sem rándul meg. Később kiderül, hogy nem véletlenül.
Arra egyszer sem térünk ki, hogy abból, hogy valaki hisz a természetfeletti képességekben, miért következne, hogy komolyan vegyen percenként 380-ért tanácsot adó, bizarr fejű asszonyokat, akik olyan nevet viselnek, mint Ozirisz, Sybilla és persze Sylvie Fukking.
Alapvetően azért szürcsöljük a kifinomult spárgalevest, mert az EZO.TV be akarja mutatni nekünk egyik nagyágyúját, Papa Wangót. Mivel a többiek egyelőre rémülten lapítanak, elsőnek én teszek fel két sorskérdést a sztárvarázslónak: fogok-e este harcsát a Dunán, és lesz-e mostanában harmadik gyerekem.
Papa Wango nem használ kristálygömböt, de még kártyát sem vet, kagylót sem szór az asztalra, sőt sajnos eleven szárnyast vagy technokrata minisztert sem belez, csak megkérdezi a nevemet, néz mosolyogva, a rengeteg smukk finoman csörög a csuklóján, aztán mond pár mondatot.
Az úgynevezett mágusangolt beszéli, amit nyilván igen drága tanfolyamokon lehet elsajátítani. A lényege, hogy úgy rakjunk egymás mellé meghökkentően kiejtett tőszavakat, hogy azt bárhogy lehessen érteni, de leginkább sehogy. Wango ezen felül perfekt mágusnémet és mágusspanyol, mivel gyakorlott tévésként igazolta le a EZO.TV.
Na de hogy lesz az emberből tévéjós? Vagyis hogy kerülhet be egy csatornához? Ki állapítja meg, hogy csalóról vagy profi szakemberről van szó? - kérdezem Dr. Törőcsiktől, de nekem nem sikerül teljesen kiradíroznom a mosolyt a szám sarkából.
Neki igen. Menedzserekből és „látókból” álló zsűri dönt a felvételről, mondja komolyan. A misztikus kígyó önfarkába harapott tehát. Az okkult média guruja azt állítja, hogy összesen közel ezer jóssal áll üzleti kapcsolatban, közülük majdnem száz magyar. Dr. Törőcsiknek bevallottan az a koncepciója, hogy a jósok lelki tanácsadók, a pap, a barát és az orvos funkcióit egyesítő beszélgetőpartnerek, és nem csak a jövőt eláruló orákulumok.
Amikor rákérdezek, határozottan állítja, hogy tudja, „ezek a dolgok működnek”, és ez a felismerés „alapvetően változtatta meg az életét”. Később diszkréten próbálok információt gyűjteni a környezetéből, és minden beszélgetőpartnerem azt állítja, hogy Törőcsik tényleg hisz a mágiában.
De ugorjunk vissza Papa Wangóhoz! A mester a dodonai beszéd mellett arra az általános emberi tulajdonságra épít, hogy senki se szereti két perc alatt tízszer bevallani, hogy nem érti, amit hall. A horgászjóslat kábé úgy hangzott, hogy: „yes, no, water you know disturb hot and cold like this you know no goood mix today Gordon Bajnai's porcupine no later catfish I dont think yes”.
Amikor visszakérdeztem, hogy ez azt jelenti-e, hogy nem fogok harcsát, igennel felelt. Ez tökéletesen bejött, sőt olyan disturbed voltam, hogy a vasmacskát ráengedtem egy víz alatti fára, amibe úgy beleakadt, hogy el kellett vágni a kötelet, és veszni hagyni a horgonyt. 1:0 oda. A gyerekre azt mondja, hogy mostanában nem lesz, de félek, a hangomból erősen lehet érezni a vágyakozást a nemleges válaszra.
Engem mondjuk azonnal megnyert magának azzal, hogy a keresztnevem hallatán azt mondta, hogy „very good person” vagyok és „very strong spiritualitym” van, bármit is jelentsen ez.
A következő áldozat Szabó Zoltán riporter, akiről viszont kiderül, hogy ha továbbra is ennyit idegeskedik, rövidesen meg fog halni. Na, itt tényleg végigsimít a borzongatóan jeges kéz a tarkómon: honnan tudta, amikor Szabó kollégáról felületes rápillantásra pusztán annyi állapítható meg, hogy egész testében rezegve gesztikulál, a szavai minduntalan egymásba gabalyodnak, miközben az arcszíne pár másodperc alatt a Havas Szófia-i mélyvöröstől a hullasápadtig változik?
Na, ez az, amit a műszerek nem mutatnak ki. Bárcsak itt lenne Dagmar Versace, ő tutira megmondaná, honnan ezek a misztikus képességek, gondolom magamban. „Sokan nem szeretik, amiket ír – mondja, és tanúsíthatom, hogy így van, minimum 2:0 Wangónak –, és ha abbahagyná, amit csinál, sokan örülnének.”
Amikor a Papa – hangsúlyozom, hogy pusztán a keresztneve, illetve egy felszínes rápillantás alapján – leleplezi, hogy Zoltán nem tud énekelni, és sokan fúrják a munkahelyén, majdnem reszketek, főleg azokra a minden érintett félnek megalázó részeg karaokézésekre gondolva. Amikor pedig elárulja, hogy nemrég két igen befolyásos kelet-európai személy fekete mágiával akarta elpusztítani lapunk médiaszakíróját, már nevetek, az érintett viszont megretten, és, nem viccelek, azóta nyomottan és furcsán viselkedik.
Hiába hívom segítségül Dagmar Versacét, a kártyavetés-specialista germán asszony helyett egy indiánnak kinéző, hosszú fekete hajú, intenzív pillantású magyar fiatalember lép be a szobába. Törőcsik Jenő figyelmeztetett előre, hogy nemsokára jön valaki, aki más stílusban fog jósolni, mint Pap Wango. És tényleg.
Nyilas Misi a lendületes generáció jósa: megkérdezi a neved és az életkorod, aztán hirtelen, iszonyú gyorsan, de nagyon halk hangon elhadar valami olyasmit, hogy „börömbömm, 5-4-3-3-2-1, bal hátsó fogad rohad, a negyedik gerinccsigolyánál kis meszesedés, egy szerződést látok, ha párosujjú patásokkal kapcsolatos papírokat kell intézned, nagyon figyelj oda”. Jó húzás ez a fennakadt szemű, suttogós hadarás, mert baromira oda kell figyelni, az ember szédül a végén, és fizikailag átérzi az események misztikusan bódító dimenzióját.
Egy nálam szkeptikusabb ember talán azt mondaná, hogy Nyilas mágus mindannyiunknak olyan dolgokat mond, amik jó eséllyel szinte bárkire igazak, úgymint a rossz hátsó fogak, vagy az, hogy nemsokára autóval, ingatlannal vagy bankszámlával kapcsolatos döntést kell hoznunk.
Kicsit olyan volt, mint gurgulázó szemmel azt sutyorogni egy középkorú magyar férfinek, hogy több lukas fogad is van, jóval kevesebbet keresel, mint amit érdemelnél, legalább gondolatban megcsaltad a feleséged, tele van a tököd a politikusokkal, a vasalt ingeid alatt több pornóújság is található, a múlt héten legalább egyszer berúgtál, és nahát, nahát, úgy látom, ha nincs otthon senki, a herédet vakarászva szoktad olvasgatni a sportújságot!
Én azonban nem vagyok szkeptikus, lehet, hogy Szabó Zoltánnak közelgő halála előtt tényleg tulajdonosi döntést kell hoznia, rakoncátlankodni fog a szíve, és izgalmas perceket okoz neki Csehszlovákia vagy Jugoszlávia. Az utóbbi jóslatot annak tulajdonítom, hogy egy orákulum bizonyos értelemben kívül van téren és időn. Amikor Zoltán visszakérdezett, hogy hogyhogy Csehszlovákia, Nyilas Misi azt felelte, fogalmam sincs, transzban voltam.
Csehszlovákia ide vagy oda, Misi egy nagy gólt azért belő: egyik stábtagunknak olyan munkahelyi eseményeket jósol, hogy a riporter, szakmájához képest szokatlan módon, megtiltja, hogy leírjam, mit jövendölt Nyilas. Az egész beszélgetésről egyébként hangfelvétel készült, elmentettük a jövenöléseket, és egy hónap múlva megnézzük, mi jött be
Az eggyel a Névtelen után ülő Gerényi kolléga telitalálatnak nevezte, hogy Nyilas Misi megmutatta neki, milyen önkéntelen mozdulattal szokta masszírozni az arcát. Gerényi kolléga teljes komolysággal állította, hogy mióta a tárgyalóban ülünk, egyszer sem tett önkéntelen mozdulatot.
A beszélgetés végére, nem szégyellem bevallani, már csodáltam Törőcsik Jenőt, minden légidézőjel nélkül. Eleve kevesen jutnak el odáig, hogy legyen életükben akár egy darab igazán nagyszabású ötletük (neki már kettő biztosan volt), és még sokkal kevesebben tudják megvalósítani. Ő azonban kitalálta, megcsinálta, és némi túlzással a világot is meghódította vele. Elnézve a Böszörményi úton összeszedett, igen mulatságos nemzetközi freak társaságot, hősünk egyfajta magyar Hugh Hefnernek is tűnhet, bár nem szexből keresi a pénzét.
Rohanó világunkban sokkal büszkébb vagyok arra, ha egy eurókötegeket lengető vetélkedő vagy egy vicces nevű tévéjós láttán beszélgetőpartneremnek az jut eszébe, hogy milyen furmányosak is a magyarok, mintha egy gusztusos szalámit látnék. Lehet, hogy egyesek azt gondolják, hogy a Törőcsik-bizniszek mindegyike a szegény hülye emberek átverésére épít. De Szabó Zoltán tényleg ocsmányul énekel, aki pedig szabad akaratából Dagmar Veracére költi el a szociális segélyt, az megérdemli az extrém telefonszámlát.
A bizarr ebédről távoztunkban még benéztünk egy véletlenszerűen kiválasztott stúdióba. Egy megbízható lóarcot viselő, galambősz német nagyi jósolt éppen. Valami furcsa volt az arcában, ezért közelebb léptem a monitorhoz. Ez a nagyi is férfinek bizonyult. Sonne jutott eszembe, aki online névjegye szerint „telepatikus állatkommunikátor-nő”, azzal távoztam az épületből anélkül, hogy megtudtam volna, van-e bármi is az emeltdíjas jóslásban.
(Disclaimer: A jóslás témájában vastagon érintett vagyok, mert a csajom többször is járt különféle okkult szakembereknél. Egy alkalommal többek között azért ment a kineziológushoz, mert rosszul aludtak a gyerekek. Aznaptól újra úgy durmoltak, mint parlamenti képviselő a laptopja mögött. Nem tudom, hogy volt-e összefüggés.)