Félidőhöz érkezett a Márkó és Barna Síkideg podcast harmadik évada, ennek örömére a hatodik részben a műsorvezetők ketten beszélgettek. Sőt kiengedték a feszkót egymással szemben is, és ízesen szétroastolták egymást. Szó volt még azokról az emberekről, akikkel nem lehet pontos találkozót megbeszélni, a moziban horkolásról, de a modoros, hiperlazáskodó kreatív irodákról is.
Márkót ezen a héten azok kergették az őrületbe, akikkel sose lehet találkozót megbeszélni. Ezek azok az emberek, akiknek gyerekkorukban, olyan 8-10 éves kor magasságában valamiért nem alakult ki az időről alkotott fogalmuk. Ők azok, akikkel ha megbeszélünk egy időpontot, semmiképpen sem lehet bízni benne, hogy ott is lesznek. Folyamatosan hívogatni kell őket a találkozó előtt, és akkor is olyan válaszokat kapunk, hogy
„nem tudom, most rendeltem ki az ételt”.
Vannak azok az emberek is, akik egyszerre két különböző városban képesek szimultán programot szervezni. Barna szerint ezek az emberek direkt ködösítenek, arra játszanak ugyanis, hogy végül a meghívó fél mondja le a találkozót, és ne nekik kelljen. Márkó már inkább taktikázik az ilyen emberekkel. Megtanulta, hogy a tervezettnél negyedórával korábbi időpontot mond, tudva, hogy így a tervezett időpontnál negyedórával később ér majd oda az illető.
Szó volt arról is, hogy illik-e moziban pattogatott kukoricát enni, vagy sem. Márkó szerint borzasztó illetlen a film alatt hangosan csámcsogni. Ő mondjuk visz magával otthon készített szendvicset, de cserébe már a film előtt kicsomagolja. Barna viszont arról panaszkodott, hogy a héten moziban volt, ahol valaki végighorkolta az egész filmet. Ilyenkor az ember először elkezdi keresni, hogy ki lehet a vétkes. Amint megvan az elkövető, elkezd köhögni, zörögni, hogy illedelmesen felébressze az alvót.
Barnának ez most nem sikerült, sőt jól ki is kérte magának az alvó a figyelmeztetést. A konfrontáció végén az illető azt mondta,
„nem baj, legközelebb majd otthon alszom…”
Márkóék beszélgettek azokról az emberekről, akik nem képesek megvárni a stáblistát, hiszen annak az a célja, hogy az ember megeméssze a filmet, megadja a tiszteletet az alkotóknak, és visszahelyezkedjen a valóságba.
Vannak azok a marketinges kreatív irodák, amik mindent elkövetnek, hogy überfiatalos, hipermodern és halál progresszív közösségnek adják el magukat.
A podcast egyik hallgatója szerint ennek a jelenségnek az egyik legidegesítőbb jele a „hello@”-val kezdődő e-mail-cím.
Egyrészt borzasztó modoros ez a stílus, másrészt ne köszönjön senki az e-mail címében – jelezte nekünk a hallgató. Barna szerint ezek azok az irodák, ahol babzsákszékek vannak, pingpongasztal, és péntekenként nem kell öltönynadrágot húzni. Ettől pedig az ügynökség vezetője azt hiszi, nagyon menő, nagyon laza helynek tűnnek majd. Márkó mesélt a hétvégi impulzusvásárlásról. Amikor az ember beugrik valami konkrét, kigondolt termékért a közértbe, és teljesen váratlan csomaggal távozik. Márkó ilyenkor bicikliállvánnyal, csavarhúzókészlettel, egészen furcsa, egzotikus olajbogyókkal megy haza.
Márkó zombivásárlásnak hívja ezt a jelenséget, amikor az ember szeme elé lejön egy függöny.
Tipikusan lakberendezési áruházakban történik meg az ilyesmi, ahova az ember céltudatosan érkezik, de már az elején szembejön a kis mécses, a dobozka stb.
De szupermarketekben is előfordul az ilyesmi. Ezen a héten a két legizgalmasabb termék, amit Márkó teljesen fölöslegesen vásárolt, egy mérleg és egy üveg Nutella. Otthon jött rá, hogy mennyire ironikus ez a páros. Elképzelte, hogy milyen lenne otthon a mérlegen állva zabálni a Nutellát.
Ezeken idegeskedett ezen a héten Márkó és Barna, ezúttal kettesben. De jövő héttől újra izgalmas vendégekkel várnak titeket, amit a podcastfelületeken tudtok hallgatni, YouTube-on és Facebookon pedig nézni is tudjátok.