Minden kisfiú Csillagok háborúja-rajongó, csak van, aki felnőttként kinövi. Néhányan viszont egy idő után már nem elégszenek meg azzal, hogy harmincon túl is telezsúfolják a lakást a kincset érő magyar filmplakátokkal, a bontatlan Jedi akciófigurákkal és Darth Vader-sisakos kenyérpirítókkal, hanem ők maguk kezdenek el Star Wars-kütyüket barkácsolni.

A Tiaszaörsön élő Szabó István például már 20 éve fabrikál régi tévé- és rádióalkatrészekből, törött falapokból, kidobott üvegekből és üres flakonokból   elképesztően szép Csillagok háborúja-maketteket. Ma már 60 űrhajómodell és 20 figura van a padlásán, ahol egy kisebb magánmúzeumot rendezett be. A plafonról madzagon lelógó TIE Fighterek és X-szárnyú vadászok első pillantásra a legkisebb tányérantennáig és ikerlézer toronyig ugyanolyanok, mint a játékgyárak méregdrága, méretarányos makettjei. Sőt, még másodikra is.  

Mindig is szerettem volna Star Wars-maketteket építeni, de sosem volt rá pénzem. 1982-ben, nyolcévesen láttam először A Birodalom visszavágot a falusi kultúrházban, onnantól kezdve az iskolában is mindig űrhajókkal firkáltam tele a könyveimet meg a füzeteimet. És mivel már gyerekkoromban is szerettem fúrni-faragni, az otthoni barkácsolás volt a legolcsóbb módja, hogy nekem is legyenek Csillagok háborúja-űrhajóim.

Régen tényleg minden jobb volt?

A rendszerváltás előtt és után a magyar Csillagok háborúja-rajongói egyáltalán nem voltak úgy elkényeztetve, mint a nyugatiak. Készült ugyan illegális képregény Fazekas Attila és a Mokép jóvoltából, voltak  trafikos kártyák, és ment a seftelés az iskolában az Alfa újságokból kivágott képekkel. A '90-es évek gyári Star Wars-makettjei azonban többnyire a gazdag nagyvárosi fiatalok kiváltsága maradt.

Akkoriban errefelé nem lehetett ilyesmit venni, és nem volt internet sem, ahol ma már minden tervrajz hozzáférhető. Így aztán magamnak kellett kitalálni mindent. Nagyon primitív módszerrel dolgoztam: otthon újranéztem videón a Star Wars-filmeket, és ha űrhajót láttam, megállítottam a kazettát, és lerajzoltam a kimerevített képet egy füzetbe. Aztán elkezdtem tervezgetni, mit miből lehetne megépíteni.

István fenyőléceket meg farostlemezeket darabolt fel, régi rádiókat belezett ki. A kis apró szerelvényeket és kütyüket a kidobott tévékből bányászott ellenállásokból, kondenzátorokból és szétvágott nyomtatott áramkörökből csinálta meg, hogy végül a tarka tákolmányok festés után pont úgy nézzenek ki, mint az igazi űrhajómakettek.

Az új trilógia mozikba kerülése után viszont már sokkal könnyebb dolga volt:

Ekkor lettem figyelmes néhány olyan Star Wars-könyvre, amik kizárólag csak a járművekkel foglalkoztak. Hármat is megvettem, mert nagyon jó robbantott ábrák voltak bennük a hajókról. Volt olyan makettem, amit ezek alapján később újra megcsináltam, hogy jobban hasonlítson az eredetire. Mert fontos, hogy akik tényleg ismerik a Csillagok háborúja összes jelenetét, azok is elégedettek legyenek a látvánnyal, és azt mondhassák a makettjeimre, hogy tényleg olyanok, mint a filmben. A modellezőknek mindig az ad erőt, hogy a munkái a legtökéletesebben hasonlítsanak az eredetire.

Hobbinak indult, Star Wars-zarándokhely lett

Az álmos kisvárosban élő Star Wars-rajongó ezután már pontosan ugyanolyan mesés karriert futott be, mint Luke Skywalker, a kalandvágyó tatooine-i szegénylegény, aki végül megmenti a hercegnőt és legyőzi a gonoszt. Ma már ugyanis igazi Csillagok háborúja-zarándokhellyé vált István padlása, és egy kiállítása is lesz októberben a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban, ahol pár hónapig vasútmodellek társaságában lehet majd megcsodálni a szemétből barkácsolt  X-szárnyúit.

Sokan jönnek hozzám. Falumbeliek is, filmrajongók is, és iskolások is a környékről, Nagyivánból meg Tiszafüredről. Őket a tanárok hozzák el ilyenkor a tanév végén, amikor jön a nyári szünet és a jó idő. Hatosával lehet felmenni a padlástérbe, belépőjegy vagy becsületkassza nincs, nyugodtan lehet fotózni, kérdezni.

De vajon mit szól ehhez a család?

Hozzászoktak már, hiszen ez nálam gyerekkori hobbinak indult. Ma már persze nem csak ebből áll az életem, munka mellett, éjszaka festegetem a maketteket. Így ha valaki esetleg pont akkor jönne megnézni az űrhajókat, amikor épp dolgozom, akkor őt a szüleim vezetik körbe.

Vavilla, fakanál, fa-Vader

István a hajók mellett figurákat is készít, de ezek nem kidobott He-Man- és G.I. Joe-játékokból lettek összedrótozva, mindegyik saját gyártmány.

Nyárfából faragom ki külön-külön a testrészeket, minden egyes kezet, lábat, sisakot. Aztán jönnek a fegyverek, és külön a ruhák, amikhez szintén ki kell találni a film képei alapján, hogy milyen anyagból mit lehet megcsinálni.

A figurakészítő hóbort természetesen a Jedi visszatér robogós birodalmi katonáival kezdődött, de azóta Szabó István készített már rohamosztagos, Darth Vadert, sőt az új trilógia alapján szeparatista harci droidot is.

A régi trilógia jobb, mint az új

Bár Szabó István az új trilógiából is sok járművet megcsinált, természetesen ő is a régi trilógiát szereti jobban. Különösen azóta, hogy felnőttként elolvasott a neten pár cikket a régi Star Wars-filmek trükkmestereiről, akik sokszor ugyanúgy hulladékból építették meg a kellékeket, ahogy most ő. Han lézerpisztolya ugyanis egy szétfűrészelt csövő Mauserből készült, a rohamosztagosok fegyverét távcsővel turbózott Sterlingek géppisztolyokból barkácsolta össze a stáb, Luke fénykardja pedig egy 1940-es Graflex fényképezőgép vakutartójának és egy biciklikormány gumifogantyújának kényszer szülte szerelemgyereke volt.

De vajon meddig lehet bővíteni egy makettgyűjteményt? Ki lehet nőni, abba lehet hagyni egy ilyen hobbit, most, hogy több évtizedes ígérgetés, pletyka és huzavona után tényleg elkészül végre egy újabb Star Wars-trilógia?

Mostanában nincs annyi időm makettezni, mint régen, pedig lenne mit csinálni, mert maradtak félbehagyott űrhajóim. Viszont már nagyon várom a 7. részt, és biztosan lesz benne olyan jármű, amit meg akarok majd építeni. De hogy összejön-e, azt majd az idő dönti el. Reméljük, nálam is lesz folytatása a Csillagok háborújának.