Index Vakbarát Hírportál

Nyílt titok Hollywood pedofiljainak története

2017.11.14. 18:51

Bryan Singer rendező törölte magát Twitterről. Híres emberek rendszeresen szokták törölni magukat, nincsen ebben semmi különös, de Singer éppen befejezte a Queenről készült életrajzi filmet, szóval ha valakinek lenne mit promóznia, az ő.

Bryan Singer 2000-ben elindította a modern képregényfilmek divatját az X-Men – A kívülállókkal, megalapozott egy majdnem húsz éve folyamatosan építkező filmsorozatnak, sztárt csinált Hugh Jackmanből. A filmben van egy jelenet, amikor a gonosz szenátor már mutánssá változva kimászik a tengerből ártatlan járókelők közé. A jelenet két dolog miatt érdekes: ez az első alkalom, hogy Stan Lee feltűnt egy, a képregényéből készült filmben.

A másik pedig az, hogy szerepel a jelenetben Brian Peck és Gary Goddard. Peck egy kevésbé ismert színész, rengeteget dolgozott a Nickelodeon-tévécsatornánál, illetve Charlie Sheen sorozatában, a Nyugi, Charlie!-ban, mint dialógus-tanácsadó.

Peck 16 hónapot ült börtönben, ugyanis több ízben molesztált egy meg nem nevezett fiatal színészt egy Nickelodeon-produkcióban. Utána nem érintkezhetett gyerekekkel, de dolgozhatott olyan filmekben és sorozatokban, amikben gyerekek szerepelnek. Többek között feltűnt a letöltendője után az X-Men második részében, illetve Singerrel együtt ő vette fel a DVD-hez a rendezői kommentárt az első részhez. Gary Goddard többek között olyan filmeket és sorozatokat rendezett, mint a He-Man, vagy a Power kapitány. Pár nappal ezelőtt Anthony Edwards (Greene doki a Vészhelyzetből) nyilvánosan megnevezte, hogy ki volt az, aki rendszeresen molesztálta gyerekkorában: Gary Goddard.

Amikor a Weinstein-botrány kirobbant még októberben, több újság elkezdett találgatni, hogy kik lesznek a következők. Kevin Spacey belebukott, Brett Ratner producer/rendező azon az úton van, de a legtöbb sustorgás egy kifejezett csoportot érintett: a hollywoodi pedofilokat. Azokat, akik kihasználják azokat a családokat, akik a lányaikból vagy fiaikból szeretnének sztárt csinálni, kihasználják őket akkor, amikor fotózni, castingolni, vagy egyáltalán dolgozni kell. Akik pontosan úgy működnek, mint bármilyen büntetőjogi értelemben vett gyerekmolesztáló, elkápráztatják a gyerekeket, elhalmozzák ajándékokkal, beférkőznek a bizalmukba, majd lassan arra tréningezik, hogy a szexuális kapcsolat a felnőttel egy normális, megszokott, a szórakoztatóiparban szinte teljesen elfogadott dolog. Egy nyílt titok.

Ami egészen véletlenül Amy Berg dokumentumfilmjének is a címe. Az An Open Secret 2015-ben készült, és egy korabeli Deadline-cikk már megírta a kálváriákat körülötte, egészen pontosan az, hogy egy évvel korábban mindenki imádta, de egy évvel később valahogy senki sem akarta megvásárolni forgalmazásra. És hogy miről szól az An Open Secret? Arról, hogy Hollywoodban akár szervezetten, akár önállóan is dolgoznak olyan emberek, akik szexuálisan zaklatnak vagy más módon kihasználnak kisgyerekeket, adott esetben úgy, hogy büntetett előéletűek. Vagy éppen megússzák. Vagy aztán még Queen-filmeket rendezhetnek.

Amy Berg filmje két évig hánykolódott a forgalmazási semmi közepén, amíg a producerek nem húztak egy merészet, és nem tették nyilvánossá az An Open Secretet. Mindenki megnézheti, sajnos csak linkelni tudom, embeddelni tilos. Akinek van egy 100 perce, ami után teljesen ki akar ábrándulni a szórakoztatóiparból, és mérhetetlen dühöt akar érezni, annak melegen ajánlom. A producerek szerint amióta felkerült, milliók nézték meg.

Berg nem megszállott amatőr, vagy egy ember, akinek sok ideje van, ezért összerakott egy játékfilm-hosszúságú összeesküvés-filmet. Berget 2007-ben Oscar-díjra jelölték a Deliver Us From Evil című dokumentumfilmjéért, amiben egy katolikus pap történetét mutatta be, akit a hetvenes évek Amerikájában hitközségek között adták kézről kézre az egész országban, és így próbálták meg eltussolni a molesztálási ügyeit. (Végül Al Gore Kellemetlen igazság című ökofilmje nyert.) Az An Open Secret nagyrészt áldozatok elbeszéléseiből, korabeli felvételekből, és az ügyeket már korábban feszegető újságírók vallomásaiból áll. Ugyanis Berg nem teljesen új sztorikkal lépett elő, hanem a már megkapargatott felszín alá benéző cikkeket filmesítette meg. A filmben szereplő történetek megjárták a szaksajtót is, de valahogy mégsem ragadtak úgy meg a köztudatban, mint a Weinstein-botrány részletei. Berg filmjének a legnagyobb hátránya az, hogy 2014-ben készült, ugyanis megszólal benne az a Michael Egan, akiről nagyon úgy tűnt, hogy abban az évben ő fogja majd borítani a bilit. Egan áldozatként nyilvánosan megvádolta többek között Singert és a cikk elején emlegetett Godardot, majd végül ejtették a vádját, sőt, 2015-ben Egan maga került börtönbe befektetési csalásért. Singer mehetett rendezni a következő X-Men-filmet.

De mik ezek a történetek, amiket mindenki el akart hallgattatni?

Feldman egy érdekes jelenség, mert az egyik legerősebb hang a hollywoodi pedofilok elleni harcban, viszont többek szemében a legkevésbé komolyan vehető is. Feldman hosszú évek óta hangosan támadja az egész ipart, amiért gyerekmolesztálóknak teret ad, és többször is elmondta, hogy ő is áldozat volt, akárcsak a kortársaként indult, de negyvenes éveiben meghalt Corey Haim. Feldman furcsa viselkedésével, még furcsább öltözködésével, zavarbaejtő zenés fellépéseivel kétségtelenül magára tudja vonni a figyelmet, de alá is ássa a kereszteshadjáratát. Csak archív felvételeken szólal meg az An Open Secretben, most a saját, ugyanabban a témában készülő dokumentumfilmjére gyűjt.

Az An Open Secret az áldozatok felől közelíti meg az elkövetőket, az első ilyen ragadozó Marty Weiss. A megnyerő, barátságos, és hatékony ügynök Weisst 2012-ben ítélték el, amiért többször is szexuálisan zaklatott egy 16 év aluli fiút. A férfi egyébként többek között a Nickelodeon-csatorna sorozataihoz szállított színészeket, de az egyik áldozata elmondja, hogy reklámokat és modellmunkákat is szerzett neki. Weiss taktikája utólag egyértelmű: annyira a fiúk bizalmába férkőzött, hogy gyakorlatilag állandó vendég volt családi rendezvényeken is, leginkább egy távoli rokonként vagy nagybácsiként viselkedett, aki együtt énekelt a gyerekekkel karácsonyi dalokat. Majd halljuk később egy hangfelvételen, ahogy bevallja, hogyan molesztált egy bizonyos kiskorú fiút. Weisst hat hónapra ítélték. Idén ősszel a nyolcvanas évek egyik legendás gyerekszínésze, Corey Feldman (lásd keretes írásunkat) elmondta, hogy Weiss volt az egyik, aki rendszeresen molesztálta őt is.

(A film egyik megszólalója és Marty Weiss.)

Bob Villard a nyolcvanas-kilencvenes években olyan gyerekszínészeket menedzselt, mint Tobey Maguire vagy Leonardo Dicaprio. Nem biztos, hogy ők tudták: Villard 1987-ben már bíróság előtt állt gyerekpornó terjesztésének vádjával, de nem ítélték el. Aztán 2001-ben ugyanezért börtönbe került. Aztán onnan néhány év múlva szabadult. A férfi aztán tovább fotózhatta a fiatal klienseit, a nem felhasznált promófotókat pedig maga árulta az Ebayen, gyakran Weissnak vagy az ismerőseinek. Ezek a fotók mind hasonlítottak egymásra: félmeztelen, vagy majdnem félmeztelen fiúk, védtelen pozíciókban, felső szemszögből, azaz ahogy a filmben fogalmazzák, „egy ragadozó szemszögéből”. Villard 2013-ban szabadult, azóta nincsen róla hír.

Weiss és Villard esete megmutatja, hogy egy személyben is lehet elég kárt okozni gyerekeknek, de a legsúlyosabb az, amikor ez rendszerszinten, erős tőkeháttérel történik. A Digital Entertainment Network  (DEN, azaz barlang) a kilencvenes évek végén alakult, és a dotkom-lufi egyik legékesebb példája volt. A DEN célja az volt, hogy online műsorokat szolgáltasson specifikus közönségeknek, ezen is belül főleg a fiatalokat célozza meg. Az más kérdés volt, hogy 1999-ben az internet úgy általában nem volt képes rendes minőségű videó átvitelére, a projektet imádták a befektetők. Rakott bele pénzt a médiamogul David Geffen, a már kétszer említett Gary Goddard, és egy feltörekvő filmrendező, Bryan Singer is. 

A DEN-t hárman alapították: Marc Collins-Rector techguru, az élettársa, a huszonéves Chad Shackley (egy csetszobában ismerkedtek meg, amikor Shackley 15 éves volt), és csatlakozott hozzájuk néhány akkori családi film gyerekszínésze (Kerge kacsák, Elnökcsemete), Brock Pierce. A dotkom-korszakhoz híven a cég masszív pénzösszeget tudott bevonzani, bevétele nemigen volt, ami pedig beérkezett, azt az alapítók külsőségekre költötték, például egy hatalmas villára, ami egykor Suge Knight, a Death Row Records nevű rapkiadó később gyilkossággal vádolt tulajdonosáé volt.

Hasonló túlkapásokkal tele van az ezredforduló története, a DEN viszont egészen zavarbaejtő termékeket gyártott: rossz minőségű online tévésorozatokat, amiket különböző szubkultúrákra lőttek be. A rossz minőséget több értelemben kell érteni, a gyatra sávszélesség miatt előírás volt, hogy minél kevesebb kameramozgást használjanak, hogy jobban működjön a tömörítés, a fejesek pedig naponta változtatták a véleményüket, hogy mire is van szükség. Így készült a latino közönséget megcélzó Tales From The Eastside, a koleszos fiúkra targetált Frat Ratz, vagy a DEN legfurcsább kisfilmje, a Chad's World.

A Chad's World arról szól, hogy egy tinédzserfiú rájön, hogy valójában meleg. A legjobb barátja a szeme előtt lesz öngyilkos, a bigott szülei kitagadják, de egy felnőtt melegpár a segítségére siet (a pár egyik tagját az Amerikai pite Stiflerje, Seann William Scott játssza). A pár megad mindent a fiúnak: medence, autó, tévé, videojátékok.

A Chad's Worldöt maga Marc Collins-Rector írta, és a saját házában forgatták. Abban a házban, amiben a pletykák és az An Open Secretben megszólaltatott áldozatok szerint nagyon súlyos partikat tartottak, a szemtanúk szerint csupa fiatal fiúval, és idősebb felnőttel.

Egyikőjük szerint volt egy olyan szabály, hogy alkonyat után csak meztelenül lehetett bemenni a medencébe. Mindenki erőltette a gyerekeket, hogy igyanak alkoholt és szedjenek be drogokat. Ha az utóbbit nem akarták, akkor belekeverték az előbbibe. Michael Egan szerint egy hasonló partin erőszakolta meg őt többek között Bryan Singer is.

A nagy befektetések után a DEN tulajdonosainak következő terve az volt, hogy tőzsdére mennek. Minden sínen is volt, amikor egy tinédzser benyújtott egy keresetet, miszerint Collins-Rector 1993-tól kezdve három éven keresztül molesztált, egészen 16 éves koráig. A rendőrségnek sikerült rávennie pár fiút, hogy készítsenek rejtett kamerás felvételeket a házról: találtak egy fióknyi gyógyszert és kábítószert. Az áldozatok elmondták, hogy Collins-Rector gyakran fenyegette őket töltött fegyverekkel is.

A DEN három fejese lemondott, Collins-Rector pedig szinte azonnal elmenekült az országból. Először Spanyolországban bukkantak rá, majd visszatér az Egyesült Államokba, ahonnan az agytumora miatt kérelmezte, hogy elutazhasson Londonba egy szakértő idegsebészhez. Nem tért vissza. Londonban lefotózták, ahogy egy tizennyolc éves fiúval autóba száll egy számítógépes bolt előtt, a BuzzFeed riporterei Antwerpenben találták meg.

A pedofilvádak óta pénzt gyűjtött vízalatti drónokra, megalapította talán az első céget, ami valós pénzért árult online számítógépes játékokban használatos tárgyakat, és hasonló vállalkozásokba kezdett azóta. Chad Shackley visszaköltözött a szüleihez, az egykori gyerekszínész Brock Pierce pedig a Bitcoin-alapítvány elnöke. A DEN öröksége pedig túlél a Youtube és a Netflix formájában.

Mi lesz most?

Az An Open Secret végén áll egy felirat, hogy a készítők tudják, hogy a filmjük csak a férfiak és fiúk közötti pedofil zaklatást mutatja be, és semmiképpen sem akarják a szőnyeg alá seperni a lányokat a történetből. Anna Paquin színésznő (X-Men, True Blood) ki is írta a Twitterére, hogy azért hallgat, mert még a pubertáns korszaka előtt bekerült ebbe az iparba, ami az áldozatokat tréningezi. 

És egyelőre ennyi. Singer ma már nem biztos, hogy meg tudná úszná azt, amit 2014-ben még sikerült neki. Lehetséges, hogy ahogy mi is, vagy ahogy az An Open Secret online megjelenése, a vádak megint fel fognak egyre több helyen merülni, és talán még több áldozat jelentkezik, akiknek a hangját nem lesz annyira egyszerű már elnyomni, ahogy a kilencvenes években is már sikerült megúsznia Singernek azt, hogy Az eminens című filmje forgatásán többször is követelt közös zuhanyzós jelenetet tinédzser színészektől.

De az is biztos, hogy Amy Berg dokumentumfilmje nem minden sztori, csak egy szűk szelet az utóbbi évtizedekből. Nincsen megemlítve benne több állítólagos, és bizonyított szexuális zaklatási ügy, ami a Nickelodeon-csatornánál megy. Gary Goddard nincsen benne megemlítve, ahogy Victor Salva rendező sem, akit hiába ítéltek el molesztálásért évekkel ezelőtt, idén kihozta a Jeepers Creepers című horrorfilmjének a harmadik részét. Ami egy fiatal gyerekekre vadászó szörnyről szól.

Ne maradjon le semmiről!