A filmvilágba annak idején a Leon, a profi című filmmel berobbanó Portman azt állítja, hogy szinte nem is volt olyan munkája, amin nem érezte magát hátrányos helyzetben pusztán csak a neme miatt. 

Nagyon nehéz úgy dolgozni egy forgatáson, hogy te vagy az egyetlen nő a jelenetben és a stábtagok között is csak elvétve akad nő, mert a sminken és az öltöztetésen túl nem szívesen bíznak rájuk mást.

A hétvégi Vulture fesztiválon Portman azt mondta, hogy amikor a Weinstein-botrányról olvasott, első gondolata ösztönösen az volt, hogy de jó, hogy ez vele nem fordult elő, aztán jobban belegondolt, és rájött, hogy de, előfordult, hogy zaklatták, a végén meg arra jutott, hogy tulajdonképpen nem volt olyan film, aminek forgatásán ne érte volna valami negatív élmény.

Egy producer, mesélte, meghívta a magángépére, aminek fedélzetére lépve azt látta, hogy kettesben vannak és az utasfülke hátsó felében egy megvetett ágy várta. Szólt, hogy ez így nem oké, és ezt a producer tiszteletben tartotta. Ilyen manipulatív és tisztességtelen viselkedéssel nap mint nap találkozott, kezdve azzal, hogy színésznőként a rendezők és producerek nem nagyon hallgatják meg, mit mond, az ötleteit egyből elhessegetik, és ha kitartóan emlegeti azokat, akkor rásütik a "problémás" jelzőt.

Azárt vagyok problémás, mert ugyanazt az elbánást szeretném magamnak, ami a férfi színészeknek kijár?

Portman a beszédében kitért arra is, hogy a gyerekszínészek tárgyiasítása elég aggasztó mértéket öltött, és nem mindegyikükben van annyi lélekjelenlét, mint benne volt annak idején, amikor csókjelenetre akarták megkérni, de elutasította, mert eleve kényelmetlen érezte az egészet, és nem akart a Lolita skatulyába bent ragadni.