Idén is akadt jó pár olyan film, amit nem láttak túl sokan, de nekik nagyon tetszett. Ezek nem fértek be a top 10-be, de azért megemlítjük őket, mert megérdemlik. Rögtön itt egy magyar film, a Kojot, ami sajnos nagyon kevés nézőhöz jutott el. Pedig Sixx szerint megéri megnézni, mert “végre egy tökös magyar film, amiben a karaktereket nem baltával vágták ki kartonból, hanem ők vágják agyon egymást baltával”. Szabó Peti szerint is nagy kár, hogy a Kojot eltűnt a süllyesztőben. “Ez volt a film, amit a legjobban sajnáltam idén, mert egy iszonyú jól működő, zsigeri élmény volt, ami alig jutott el a nézőkhöz, izgalmas, és nem unalomig ismert színészekkel, rohadt jó hangulattal, és nagyon kemény, hiteles akciókkal”.

Kemény akciókban a John Wick 2 is bővelkedett: “minden részletében precízen kimunkált, nagyszabású, szemet gyönyörködtető” írtuk róla kritikánkban, és volt olyan indexes, aki szerint egyenesen az év legjobb filmje volt Keanu Reeves bérgyilkossztorija. Egy magányos hős áll a Logan központjában is, ami Sixx szerint “fekete-fehérben üt igazán, de színesben is a legjobb X-Men-film ever, amiben Rozsomák végre úgy viselkedik, ahogy kell neki. Jackman az isten, a kiscsaj meg nagyon tehetséges”.

Egészen más műfaj, a Dupla szerető, Francois Ozon erotikus thrillere, amit Kovács Bálint kollégánk a rendező lepedő alatti önkielégítésének minősített, Maugli szerint viszont “hihetetlen, hogy még a legutolsó másodpercében is bevisz egy gyomrost. Egyébként a wroclawi New Horizons fesztiválon láttam, és a mellettem ülő lengyel fiatalember annyira ujjongott a végén, hogy majdnem megölelt örömében”. Az erotikus (és brutális) filmek között a másik nagy felfedezés a Lady Macbeth volt, aminek “iszonyatosan szexi a gonoszsága. Meg az is, ahogy a csenddel bánik”. 

Nem látták túl sokan, de akik igen, azok nagyon szerették a legújabb Thor-film rendezője, Taika Waititi vígjátékát, a Vademberek hajszáját. “Nemcsak remek humorérzékkel áldotta meg a sors, de nagyon ért az érzelmi részhez is, sőt még azt is meg tudta csinálni, hogy a befejezés egyszerre legyen happy ending, de realisztikusan igazságos” - írtuk róla. “Ez a film tényleg imádnivaló volt, szívet melengető és nagyon vicces, amellett, hogy a komolyabb, drámai vonalat sem hanyagolták” lelkendezett Judit. De legalább ilyen szórakoztató volt a Barry Seal - A beszállító is, amivel Tom Cruise kiköszörülte A múmia csorbáját. “Tom Cruise eladja a sztorit, amit nem kellene eladni, mert egyszerre hihetetlen és kibaszott vicces. Aki megszállottja a kokainháborúknak, imádta” így Sixx.

Még csak pár napja játsszák a mozik, ezért kevesen láttuk A homár rendezője, Jorgosz Lantimosz új filmjét Nicole Kidman és Colin Farrell főszereplésével, az Egy szent szarvas meggyilkolását. De akik látták, azokat földhöz vágta az élmény. “Ezt a visszafogottságot, vegyítve a teljes őrülettel, és a nagyon, nagyon fekete, már szinte elképzelhetetlenül sötét humorral, kevés rendezőnél lehet ilyen zsigerien érezni” - írtuk a filmről.

A régi város is erős érzelmeket váltott ki a nézőből, Sajó Dávidból legalábbis mindenképp. “A csöndes óceánparti környezet, a magának való Casey Affleck viselkedése sokkal többet ad a történethez, mint azt megszoktam. Persze aztán szép lassan összeáll a kép, annyira jó tempóban mutatják be Affleck tragikus múltját, egykori személyiségét és ezeknek a jelenkori önmagával való konkrét ellentétét, hogy ennél nem láttam jobbat idén. Ráadásul egy ennyire sokkoló témát sikerült sokszor kifejezetten viccesen feldolgozni, és külön öröm, hogy végre van egy tini karakter, aki kúrni és bulizni akar, nem pedig összetörve kuporogni a sarokban a halott apja miatt”.

És akkor a legjobbak:

10. 1945

“Nekem ez volt az év meglepetésmozija, nem váltotta meg a világot, de régen láttam ennyire szépen összerakott magyar filmet”. Stöki nem volt egyedül a véleményével, a második világháború után játszódó, Szántó T. Gábor novellájából készült 1945-öt sokan szerettük. Semmire nem hasonlít azok közül, amiket Török Ferenc eddig rendezett, de egyértelműen az eddigi legjobb filmje. “Egy westernből táplálkozó vidéki ballada, profi forgatókönyvvel, biztos kezű rendezéssel, emlékezetes képekkel (Ragályi Elemér volt az operatőr) és bivalyerős színészekkel, élükön Rudolf Péterrel” - írtuk a filmről, amiben egy egész falu felbolydul, amikor kiderül, hogy a zsidók, pontosabban ketten közülük, mégis visszajöttek.

9. Holdfény

Az idei Oscar legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor átadták a legjobb filmnek járó díjat a Kaliforniai álomnak, aztán szóltak, hogy bocsi, de a Holdfény nyert. Teljesen megérdemelten. “Kurvára szokott zavarni, amikor egy filmről már akkor tudom, hogy direkt Oscarhoz csinálták, amikor csak elolvasom a leírását. A Holdfény papíron ugyanez, hiszen egy szegény, meleg, fekete srác életének három szakaszáról szól, de sikerült béna közhelyek, szándékos hatásvadászat és nagy életbölcsességek nélkül bemutatni. Iszonyatosan megfogott, hogy a film nagy részében szájbarágás helyett csönddel vagy gyönyörűen megkomponált képekkel mesélik azt el, amit másoknak több oldalas dialógusokkal sem sikerült. A Holdfény a tökéletes példa arra, hogy az afroamerikai közösségen belül még mindig találni olyan tabu témákat, amelyeket ideje bátran feldolgozni” - elemezte a filmet Sajó.

Veres Szilárdot is lenyűgözte a Holdfény. “Egyszerűen belerakott egy ember bőrébe élete három szakaszában, és képes volt ezáltal elmagyarázni a közeget, ami ezt az embert körbeveszi, és az összefüggéseket is, hogy mi vezetett hova, közben pedig összetörte a szívem, mert az ő traumája és elnyomott fájdalmai az én traumám és elnyomott fájdalmam is lesz. Nagyon specifikus és univerzális egyszerre. Leginkább, mert fekete alkotók mesélnek fekete sorsokról az ilyenkor még mindig megszokott kompromisszumok nélkül (például a kötelező jófej fehér karakter a fehér nézők lelkiismeretének megnyugtatása céljából), és ettől őszintébb, mint a fehér liberálisok szájízére formált, fehér nézőpontból elmesélt kurzusfilmek”.

8. A négyzet 

Ruben Östlund (A lavina) filmje alaposan megosztotta a nézőket. Az Indexben is vannak nagy utálói, akik szerint két és fél órás hosszával, felesleges jeleneteivel elviselhetetlenül túlnyújtott, nézőpróbáló darab lett. De többen vannak azok, akiknek bejött a Cannes-i fődíjas, komoly Oscar-esélyes film. “Lehet finnyogni, mennyire nem volt tartalmilag újdonság 2017-ben, mégis remekül csokorba szedte milyen világban (burokban) él a nyugati értelemben vett magas értelmiség” Fábián Tomi például ezért szerette.

“Abszolút értem, miért lehet utálni ezt a filmet - modoros, hosszú, és tele van logikai bakikkal -, de azt is értem, hogy miért lehet imádni, én pedig ide tartozom. Önmagában már az a kérdés is tök jó, hogy mit kezdünk azokban a helyzetekben, amikor a közmegegyezés, a PC, az emberi jóérzés vagy épp a neveltetésünk miatt nem tudunk valakivel szemben hatékonyan fellépni, legyen az egy ordibáló Toruette-szindrómás vagy egy akaratos gyerek, de közben még ott van egy csomó kérdés a modern művészetről, a férfiszerepekről, társadalmi szembenézésekről, egy szuper játék a főszereplő Claes Bangtől és az a rohadt jó jelenet az autóban a Justice-szal. Annak ellenére, hogy egy csomó kérdésére nem ad választ, messze a legizgalmasabb dolog volt, amit láttam az évben” - Szabó Peti pedig egyenesen az év legjobbjának tartja.

7. A galaxis őrzői 2.

“Nem olyan vicces, nem olyan tempós, mint az első rész, bár röhögni még így is lehet rajta” - fanyalogtunk kritikánkban, amikor A galaxis őrzőinek második része kijött. “Egy közepes folytatás, amire pár nap múlva már senki nem fog emlékezni” - tettük hozzá, de ebben tévedtünk, mert az Indexben jó páran emlékeznek még a filmre. Sőt, egyenesen az év legjobbjai közé szavazták. “Tökéletesen találta el az aranyközepet nálam az önfeledten idióta és a szégyentelenül szentimentális között, és tök üdítő, hogy az egyik fő konfliktusa gyakorlatilag annak a filmes trópnak a kritikája, miszerint a hős a sztori végén kiérdemli a nőt, mert az egy serleg, ami jár azért, mert jófiú volt. Továbbá olyan jó traumákról olyan filmeket látni, amik ennyire pofátlanul szórakoztatóak és fantáziadúsak” ezért lett ez a film Szilárd idei kedvence.

6. Nyomd bébi, nyomd! (Baby Driver)

 “Ennél jobb akciófilm nem lesz idén” - írtuk májusban a Nyomd bébi, nyomd!-ról, amit az utolsó beállításig, az utolsó taktusig tökéletesítgetett az író-rendező Edgar Wright. “Zenére vágott akciófilm, amiben véres gengszterdráma keveredik a tiniszerelemmel - nagyon tudtam szeretni az energiáját” - írta Stöki a bankrablós filmről, amiben egy fiatal srác súlyos autóbalesetet szenvedett kiskorában, ezért folyamatosan cseng a füle. Csak akkor nem, ha zenét hallgat. Bankrablók sofőrjeként dolgozik, és minden egyes melót úgy centiz ki, hogy passzoljon egy adott számhoz, amit éppen hallgat.

Éppen így lett kicentizve ez a film is. “Minden egyes másodperce óramű pontosságú volt, közben mégis volt szíve, és miközben vicces is volt, tudta, mikor kell komolyan vennie magát” írta Szabó Peti hozzátéve, hogy valójában az nem egy jó év filmes szempontból, amikor egy Baby Driver belefér a három kedvenc filmje közé. Ebben a filmben egyébként a főszereplő Ansel Elgort mellett Kevin Spacey alakított nagyot, akitől ezzel a lendülettel el is búcsúzhatunk, mert nem valószínű, hogy zaklatási botrányai után szerepet kap még bármiben.

5. A számolás joga

Szemérmetlen hollywoodi hatásvadászat, mégis csodásan működik A számolás joga, három fekete nő története, akik mindhárman a NASA élő számítógépeiként dolgoztak a Mercury-űrprogramban az ötvenes években. Mindannyian páratlan karriert futottak be, egyikük, a film főszereplője, a most 98 éves Katherine Johnson, ott volt a színpadon az idei Oscar-gálán. “Egy rendkívül fontos, máig létező problémát dolgoz fel, ráadásul igaz történet. Felemelő érzés volt végignézni ennek a nőnek a történetét, ahogy annyi buktatón át eljutott az elismerésig” Tóth Judit szerint A számolás joga ezért volt az év legjobbja. Meg azért is, mert igazi feelgood moziélmény, ami után az ember jobb kedvvel és bizakodóbban hagyja el a mozit, mint ahogy bement.

4. Dunkirk

Ez a film biztosan ott lesz az Oscaron, alig akad olyan, aki ne imádná Christopher Nolan második világháborús drámáját. “Nolan a Sötét lovag után alkotott újra nagyot, tökéletes összhangban van a kép és a hang, és az is működik, hogy a narratívát és kronológiát annyira háttérbe tolja, hogy már csak homályosan, de azért még lássuk, hogy jelen van. Az ugyan nem érződik, hogy százezer ember élete a tét, az egyes életek súlya viszont mindennél erősebben jött át a filmben, olyan feszültséggel, amit rég tapasztaltam moziban” Koroknai Gergő például ezért szerette. Ezt a feszültséget emelte ki Flachner Balázs is. “Iszonyatosan jó volt az atmoszférája, szinte érezni lehetett a tenger sós szagát a moziban, és tényleg végig nyomasztó volt, nem engedett el egy pillanatra sem”.

“Olyan hihetetlenül, zsigerien hatásos és mégis visszafogott, minden hatásvadászattól mentes film, amilyenből csak kevés készült a filmtörténetben. És iszonyú okosan van megírva, bő száz évvel az első háborús film után még mindig tud újat mondani a témáról” tette hozzá Kovács Bálint, míg Fega szerint “Nolan végre rájött, hogy hogyan engedje el a saját rigolyáit és csak arra koncentráljon, ami tényleg jól megy neki”. De lássunk egy másik megközelítést is: “Mennyi jó pasi, mennyi hot egyenruha, szédület!” (Maugli)

3. Szárnyas fejvadász 2049

 Ha A négyzetről azt írtuk, hogy megosztó, akkor a Szárnyas fejvadász folytatása egyenesen árokásó. Egy filmen sem vitatkoztunk ennyit, egy film sem váltott ki ennyire szélsőséges véleményeket. “Mintha az eredetit néznénk 0,75-ös sebességen, egy lomha, lassan csordogáló, néha nagyon unalmas nyomkövetést, amit még ráérősnek sem nagyon lehet nevezni” - írta róla Klág Dávid, de az, hogy mégis befért a top 3-ba, azt mutatja, hogy mások nem unták ennyire. Sőt. “Kevés olyan filmet láttam idén, amiből konkrét jelenetek megmaradtak zenével, szöveggel együtt, de ez ilyen volt. Tartalmilag nem tett sokat hozzá az előzőhöz, de aktuális kérdéseket feszegetett finoman, esztétikai minőségét tekintve pedig a 2010-es évek talán legjobb sci-fije lett” - dicsérte Fábián Tomi. 

“Ha muszáj lenne összehasonlítani az eredetivel, akkor nem ért fel hozzá, de szerintem nem érdemes, mert önmagában egy fantasztikus film lett, gyönyörű képekkel, gyönyörű látványvilággal és alapvetően jól nyúlt hozzá a koncepcióhoz. Az egyetlen szívfájdalmam továbbra is az, hogy Hans Zimmer meg sem tudta közelíteni Vangelist sajnos” - Flachner Balázs is csak egy hibát talált Denis Villeneuve (Sicario, Érkezés) sci-fijében.

2. Tűnj el!

 Egy filmet sem elemezgettek olyan hosszan a szavazók, mint az év egyik legnagyobb mozis meglepetését, a Key & Peele komikusduó egyik tagja, Jordan Peele író-rendező első filmjét. A Tűnj el! horror, de közben kőkemény szatíra is, melynek főszereplője egy fekete srác, aki először megy le vidékre fehér barátnője szüleihez. “Szórakoztatóan, de nem sekélyesen mutatta be, mi a szerepe a feketéknek a fehérek világában, mondanivaló és műfaj egészen szokatlan találkozása volt ez” (Fábián Tomi), “horrorként nem férne be az első háromba, de szatíraként igen erős gyomros, amin egyszerre röhögsz és szégyelled magad egy kicsit” (Stöki). “Egyszerre zseniális társadalomkritika, kifejezetten izgalmas alaphelyzet és a végére még jut egy pompás odacsapás az egész PC-korszaknak” (Sajó).

“Key & Peele rajongóként eléggé fostam, hogy Jordan Peele rendezői bemutatkozása jó legyen, de arra nem számítottam, hogy simán az év egyik legjobb filmjét fogja szállítani. Borzasztóan kompakt, egyetlen felesleges jelenete sincs, sőt, sok jelenetben találni még plusz dolgokat is, akár a háttérben elrejtve, mégsem érződik túlságosan "tervezettnek", és úgy juttatja célba az üzenetet, hogy a hősei hús-vér embernek érződnek, nem csak eszközök a mondanivalóhoz. És kurva jól állítja pellengérre a liberális képmutatást és cinkosságot a rasszizmussal szemben, és úgy, hogy végig nem felejt el szórakoztató zsánerfilmnek lenni elsősorban” (Szilárd) “A humorral vegyített politikai horror tökéletesen sikerült Jordan Peele munkájában, de nekem mégis sokkal inkább az arcok égtek bele az agyamba, az élen Daniel Kaluuya arckifejezéseivel. Érdemes csak az arcokra fókuszálva is megnézni a filmet többedik alkalomra, egész új réteg bontakozik ki a történetben”. (Koroknai Gergő)

1. Testről és lélekről

“Végigzokogtam” - egy neve elhallgatását kérő indexes csak ennyit írt Enyedi Ildikó filmjéről, és ebben minden benne van. A két zárkózott, magányos, először csak álmaikban egymásra találó ember szerelmének története még azokat is megérintette, akik semmi jót nem vártak ettől a sztoritól. “Ebből az ötletből azt gondoltam volna, hogy csak idegesítő filmet lehet csinálni. Máig nem értem, hogyan sikerült ezt elkerülni”. (Fega) “Szinte teljesen tökéletes film nemcsak színészi játékban, rendezésben, forgatókönyvben, de operatőri, fénytervezői, zenei oldalról is. Ez volt az egyetlen film idén, amiről azt éreztem, hogy filmtörténetet ír: teljesen újszerű módon, újszerű látásmóddal és nézőpontból jár körül az élet legfontosabb kérdései közül párat”. (Bálint) "Egy pohár víz a sivatagban". (Anita)

A Testről és lélekről díjait alig lehet felsorolni, csak a legfontosabbak: világpremierje után azonnal megnyerte a Berlinale nagydíját, aztán a főszereplője, Borbély Alexandra lett a legjobb színésznő az Európai Filmdíj berlini díjátadóján. Nemrég bekerült a legjobb idegen nyelvű filmek szűkített Oscar-listájára, januárban ezek közül a filmek közül választják ki azt az ötöt, amelyek Oscar-jelöltek lesznek. És ha ez nem lenne elég: ez az első magyar film, amit annyira szerettünk, hogy az Index kedvencének választottuk.