Ez a film Jennifer Fox személyes élményein alapul

- tisztázza A történet (The Tale) című film rögtön a legelején. Vagyis szó sincs arról, hogy bár játékfilmet látunk, mindez ne történt volna meg valakivel. Bármilyen felkavaró és helyenként nehezen érthető is, a film író-rendezőjével az történt, amit ebben a drámában elmesél nekünk. Éppen ezért nem is tartotta fontosnak, hogy megváltoztassa a szereplői nevét, korát vagy életkörülményeit.

A Laura Dern által játszott nőt Jennifer Foxnak hívják a filmben, menő New York-i dokumentumfilmes, egyetemi tanár. Ugyan sosem volt házas, és nem született gyereke, de boldog kapcsolatban él egy Martin nevű pasival. (Őt a rap után egyre komolyabb színészi karriert építgető Common játssza, akit legutóbb a John Wick 2-ben láthattunk.) Szóval minden olyan az életében, amilyen életet a valódi Jennifer Fox élt, amíg az anyja egy napon fel nem hívta, hogy talált valamit.

Egy történetet, egy rózsaszín papírra írt novellát, amit Jennifer még 13 éves korában, iskolai feladatként írt. De ami akkor valahogy elkerülte az anyja figyelmét. Most viszont, több mint harminc évvel később megtalálta egy doboz mélyén és elolvasta. És amit kihámozott belőle, az borzalmas. Eszerint ugyanis a 13 éves lányát megrontotta az akkor negyvenéves edzője, Bill (Jason Ritter). Jennifer viszont egyáltalán nem érti az anyja kiakadását. Igen, viszonya volt a férfival. De szó sem volt itt megrontásról, ez egy kölcsönös szerelmi kapcsolat volt, amit mindketten akartak. Nem mondta el persze, de csak azért, mert tudta, hogy milyen reakciókat váltana ki a kapcsolatuk.

És innentől válik A történet igazán izgalmassá. Jennifer ugyanis szagot fog, és ahogy korábban mások sztorijainak ment utána a dokumentumfilmjeiben, úgy most a saját múltjában kezd el vájkálni. Ami nagyon nem egyszerű. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy mindenre úgy emlékszik, ahogy az valójában történt. Lehet, hogy magában már az egész sztorit átrajzolta, egyszerűen azért, mert így tudta feldolgozni. 

És mert nem akart istenként tisztelt edzőire, Billre és főleg Mrs. G-re (Elizabeth Debicki) másképp gondolni, mint ahogy 13 évesen tette. De közben ott a kíváncsisága, amire az egész karrierjét építette. És persze a vágy, hogy közel 50 évesen végre tisztán lásson.

A túléléshez az agya, a lelke átírta az emlékeit. Felnőttként vajon van már olyan erős, hogy szembenézzen a történtekkel? A történet tele van izgalmas rendezői megoldásokkal, ezek közül az egyik az, hogy újra és újra visszanézünk arra a nyárra, amikor Jennifer Mrs. G. lovas iskolájában megismerte az edzőit. Csakhogy az időközben a Jennifer által kiderített információk alapján mindig egy másmilyen nyarat látunk. Az egyik verzióban Jennifer egy gyönyörű, nagyon fiatal nő. Már nő, ez nem kétséges. Aztán amikor a nyomok után kutató felnőtt Jennifert egyik volt edzőtársa szembesíti vele, hogy milyen kicsi volt azon a nyáron, a következő emlékben már azt a Jennyt látjuk, aki valójában volt. Egy gyereket.

A másik izgalmas és szokatlan elem, hogy a szereplők időnként a kamera felé fordulnak és válaszolnak a felnőtt Jennifer kérdéseire. Ahogy a dokumentumfilmjeiben az interjúalanyait, szívósan, keményen kérdezi őket, és próbálja megérteni, hogy mi történt vele, miért történt, és miért hagyták, hogy megtörténjen. És ami a legjobb ezekben a részekben, hogy nem kizökkentenek, hanem még mélyebben húznak be a történetbe.

Az amerikai kritikusok máris a főszereplő, Laura Dern következő Emmy-díjáról írnak A történetet dicsérve. (Az előzőt tavaly nyerte a Hatalmas kis hazugságokért.) Megérdemelt lenne a díja, de A történet rajta kívül is tele van remek alakításokkal. A leghátborzongatóbb Jason Ritter és Elizabeth Debicki kettőse. Két gyerekszemmel fantasztikus ember, akik között valami kibogozhatatlan, kívülállóknak megérthetetlen kapcsolat van. Két ember, akik egy gyereklány (a szintén remekül játszó Isabelle Nélisse) szemében ellenállhatatlanok, de a nézőben jelenetről jelenetre erősebb a gyanakvás velük szemben. Elizabeth Debicki érdeme, hogy Mrs. G. még akkor is vonzó tud lenni, még akkor is lenyűgözve, zavartan bámuljuk, amikor már erősen sejtjük a szerepét a történetben.

 “Megismertem a két leggyönyörűbb embert” - áradozik a kislány Jennifer a rózsaszín papírlapokon. Az utóbbi egy-két évben sok szó esett a szexuális zaklatásokról, az erőszak különböző formáiról. A történet óriási érdeme, hogy segít árnyalni a képet, ami az elkövetőkről és az áldozatokról bennünk él. Ahogy azt is árnyalja, hogyan történhetnek meg az ilyen esetek. Hogy a figyelem, az elismerés, a jó szó is lehet fegyver. Ezer módja van annak, hogy tönkretegyenek egy gyereket, és csak nagyon kevesen képesek közülük felnőttként arra az öngyógyításra, amit Jennifer Fox véghezvitt ezzel a nagyszerű filmmel.

A történet május 27-től látható az HBO GO-n.