Index Vakbarát Hírportál

új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • A Munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula nemrég jelentette be, hogy főpolgármester-jelöltként méretteti meg magát, az MTI most pedig részletesen beszámolt a párt csütörtöki kampánynyitójáról, ahol Thürmer eléggé bekezdett: 

    Mi az emberek konkrét gondjaival akarunk foglalkozni, ezért elutasítunk mindenféle "politikai bohóckodást". "Budapestnek nem tudományos akadémiára", "nem budapesti alkotmányra", hanem "valóságos cselekedetekre van szüksége" - fogalmazott Thürmer Gyula hozzátéve, hogy ezért nincs közös útjuk az ellenzéki pártok "tömörülésével", amelyet szerintük csak az a vágy tart össze, hogy leváltsák a hatalmon lévőket.

    Arról is beszélt, hogy ők alternatívaként akarnak szolgálni, azoknak, akiknek nem tetszik, amit a kormánypártok tesznek, és  "azoknak, akik nem találnak választ a problémáikra az ellenzéki pártok programjaiban". 

  • Ugyan Orbán Viktor ezúttal nem posztolt az augusztus 20-i ünnepről, de megtette ezt helyette egyik prominens vendége, Michael P. Ashcroft brit milliárdos, a szigetország 95. leggazdagabb embere, a Konzervatív Párt volt vezetőhelyettese, a Lordok Házának volt tagja.

    És ha már a nemesi címeknél tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy Lord Ashcroft belize-i állampolgárként a Panama-iratok krónikásai által is méltatott offshore-lovag.

  • Az iráni celebek és privát oktatók között elterjedt egy igencsak pofátlan módszer a forgalmi dugók elkerülésére: egy iráni magánmentő-szolgáltatást nyújtó cég vezetőjének beszámolója szerint bérelt mentőautókkal szirénáznak végig Teherán zsúfolt utcáin. 

    A jelenség olyan elterjedtté vált, hogy a főváros főügyésze is figyelmeztetett a mentőautók használatát szabályozó törvények szigorúbb betartatására, ám a privátmentős Dr. Lohsrabi szerint a rendőrség ezidáig túlságosan leterhelt volt, nem tudtak úrrá lenni a jelenségen. A férfi sejtelmesen azt is megjegyezte, hogy a jogosulatlan mentőhasználat nem korlátozódik hírességekre és magántanárokra, de részletekbe nem bocsátkozott. 

    Az iráni közösségi médiában érhető módon nagy a felháborodás a mentős visszaélések miatt. Vannak, akik attól félnek, hogy ezek után esetleg akadhatnak olyanok, akik vonakodni fognak attól, hogy elálljanak a szirénázó mentők útjából, és arra figyelmeztetik az embereket: félrehúzódni a mentőautó elől akkor is kötelesség, ha akár csak 1 százalék esély van rá, hogy egy valóban bajban lévő pácienst szállít. 

    (BBC)

  • Floridában kapták lencsevégre ezt az igen akrobatikus aligátort, amint szombaton átmászott jacksonville-i Naval Air Station-höz közeli kerítésen.

    A videón látható, amint a hüllő épségben átér a kerítés túloldalára, így akadály nélkül folytathatta útját.

    Lehet valaki Jumanjit játszott Floridában? Teszi fel a kérdést posztjávan Roger Light Jr. Ugyanis múlthéten egy utcán úszkáló példányt filmezett le:

    via Daily Mail

  • Bielefeld német város Berlintől nyugatra kb. 330 kilométerre, több mint 300 ezren lakják. 1214-ben alapították, gazdag történelme van, a második világháborúban a szövetségesek lebombázták egy részét, ma ilyen takaros a régi piactere:

    Bielefeld emellett internetes nevezetesség, amennyiben az egyik legrégibb online konteó kapcsolódik hozzá: többen egyszerűen nem hisznek a létezésében. Ennek eredete egy poén, amit 1993. május 16-án posztolt egy Achim Held nevű egyetemista a német Usenetre. Held egy bielefeldi júzerrel viccelődött, azt állítva, hogy nem hiszi el, hogy a város létezik. Hiszen nem volt Bielefeldben, nem ismer bielefeldieket, sőt olyan embert sem, aki volt Bielefeldben - tehát akkor a város léte kamu. Held poénja aztán elterjedt a német neten, és nemzetközileg is ismert mémmé vált, ami 26 éve tartja magát, pár éve még Angela Merkel is tréfálkozott vele. És ahogy az az összeesküvés-elméletekkel lenni szokott, van, aki komolyan veszi.

    Ezt elégelhette meg - vagy éppen lovagolta meg turisztikai célokra - a városvezetés, mert szerdán kihirdettek egy pályázatot: egymillió eurót kap az az ember, aki minden kétséget kizáró bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Bielefeld márpedig nincs.

    A pályázat persze maga is egy 22-es csapdájába oltott vicc, hiszen ha a város nem létezik, akkor a városiak sem léteznek, és hogy bizonyít be nekik bárki bármit? Ennek ellenére lehet próbálkozni, a városvezetés szerint "a kreativitás határtalanul szárnyalhat", viszont a bizonyítéknak megcáfolhatatlannak kell lennie. Szóval lehet próbálkozni. (Egyébként azt tudták, hogy Százhalombatta és Kisújszállás sem létezik? Ezeket a neveket Réz Ádám találta ki A Gyűrűk Ura fordításakor, csak aztán a jobban hangzó Völgyzugolyt és Vasudvardot használta helyettük.)

    (AP News)

  • A szájba repülő sült galamb minősített esete, ami a 27 éves Miranda Hollingsheaddel történt pénteken. Az amerikai nő az arkansas-i Crater of Diamonds State Parkban pihent családjával, és éppen árnyékban ülve nézett egy YouTube-videót arról, hogyan kell gyémántokat keresni, amikor megpillantott maga előtt egy fényes kavicsot. A kavicsról kiderült, hogy egy 3,72 karátos sárga gyémánt (egy karát a gramm egyötöde), aminek az értéke akár tízezer dollár is lehet.

    A nemzeti park a honlapján adott hírt a leletről, ami nagyon ritkának számít arrafelé: idén már 320 kisebb gyémántot találtak ott, de ezek közül csak 13 érte el az egykarátos határt. Hollingsheadnek azért volt különösen nagy szerencséje, mert a napokban esőzések voltak a térségben, és a vízfolyások fellazították a talajt, ilyenkor pedig felszínre kerülhetnek értékesebb drágakövek is. Ekkor pedig nincs más teendő, mint leülni a kő elé, és észrevenni, ahogy megcsillan rajta a napfény - igazából bárki meg tudja csinálni.

    ( Gizmodo )

  • A kilencvenes évek népszerű metálzenekara, a Korn augusztus 20-án koncertet adott az Adventure Quest 3D-ben - ez nem érne hírt, ha az Adventure Quest 3D egy stadion neve lenne, viszont nem az, hanem egy online szerepjátéké. Mint a Kotaku írja, a zenekar a technikai lehetőségekhez képest meglepően nívós koncertet adott: a játék alkotói pofás online színpadot rajzoltak a kedvükért, a banda tagjai pedig egész sok animációt kaptak. A játékosok 10-20 dollárért spéci VIP-jegyeket vehettek, amivel bejuthattak a backstage-be, és akár a banda avatárjaival is találkozhattak.

    A frontember Jonathan Davis a játékosoknak szóló üzeneteket rögzített az eseményre, és a móka előtt várni kellett kicsit, mint minden tisztességes koncerten - aztán felcsendült a Korn talán legnagyobb slágere, a Freak on a Leash, és beindult a zúzás. Nemcsak zenei, hanem videojátékos értelemben is, ugyanis a koncerttel egyidőben a közönségre támadt pár tucat szörny, és mindegyiket meg kellett ölni (szaknyelven: legyakni), végül pedig a zenekar mögött pózoló hatalmas lényt, Thrasht is fel kellett koncolni. A csata/koncert után a résztvevők Korn-mintájú virtuális cuccokat vásárolhattak, aztán ment mindenki vissza az unalmas küldetésekhez. A lenti videóban megtekinthető a koncert eleje, itt pedig elolvasható a Kotaku beszámolója (a szerzőnek eléggé tetszett, amit látott-hallott).

  • A szürreális meccs Ausztráliában zajlott le, a cápa egy hétkopoltyús tehéncápa volt, aminek, lássuk be, elképesztően menő neve van, annak ellenére, hogy valójában nincs is hét kopoltyúja, csak hét kopoltyúnyílása, amiből a cápáknak általában öt van. A pitbull egy sima pitbull volt, kopoltyú nélkül. A kutya gazdája, bizonyos James White éppen horgászott, és ki is fogott egy 180 centis cápát, mert hát, mint mondtam, Ausztráliában vagyunk, és arrafelé szemrebbenés nélkül ilyesmik tudnak történni, ha az ember horgászik. Miközben próbálta a horgot kiszedni a cápa szájából, az addig vergődött, míg belemélyesztette a fogait White bokájába. Na erre érkezett a felmentő sereg, Darby, a pitbull, a maga 45 kilójával, és addig harapta a cápát, míg az elengedte a gazdit, visszaküzdötte magát a vízbe.

    Az orvosok szerint a kutya ezzel konkrétan megmentette a gazdája lábát, mert megelőzte az artériája súlyosabb sérülését.

    (via)

  • Egy korábbi bejegyzésben beszámoltam arról a kálváriáról, amelyben azután keveredtem, hogy késett az Intercity vonatom, de az ilyenkor járó kártérítést több körben sem sikerült elintéznem, mert bonyodalmat okozott, hogy e-jeggyel utaztam.

    A poszt megjelenése után sok olvasótól kaptam levelet, és bár volt, aki nem értette, egyáltalán miért kell ilyesmin pampogni, a legtöbben inkább segíteni próbáltak a saját tapasztalataik megosztásával. Volt, aki például megnyugtatott, hogy a kalauztól nem kell igazolást csatolni a vonat késéséről. Apró győzelem!

    Egy levélből pedig kiderült, hogy mégis van mód online kártérítés-igénylésre, csak ezt nem verik nagy dobra: a MÁV ügyfélszolgálati oldalán lehet üzenetben kezdeményezni: az Észrevétel, javaslat opció bejelölése után megjelenik egy legördülő lista, ahol a Visszatérítési igény lehetőséget kell kiválasztani. "Az üzenetben jelezni kell, hogy visszatérítési igényed van. Majd meg kell adni a jegyed sorszámát, a vonat számát, amivel utaztál. [...] Csatolni kell az online jegyről egy képernyőmentést, amin látszik a jegyed sorszáma. Androidon sajnos nem lehet a MÁV appból képernyőmentést csinálni a jegyről (le van tiltva magában az appban), így egy másik telefonnal vagy fényképezővel csinálok "képernyőképet" a jegyről. Ugyanezek a lépések érvényesek akkor is, ha nem az appban veszed a jegyed, hanem az oldalon keresztül (pdf esetén)" – osztotta meg tapasztalatait az olvasó.

    Egy másik út, ha az eszrevetel@mav-start.hu emailcímen jelezzük a kártérítési igényt, és a levélbe csatoljuk a jegyet pdf-ben, majd megadjuk a visszafizetés választott módját. (Értelemszerűen appban vásárolt jegynél itt is egy fokkal bonyolultabb a helyzet.) Ugyanakkor az előző pontban leírt módszer célszerűbbnek tűnik, mert az azzal élő olvasónk jellemzően egy hetes átfutásról számolt be, míg az emailező olvasónk szerint általában 1-3 hónapon belül érkezik vissza a pénze.

    Egy harmadik alternatíva, hogy maga a pénztárnál kapott nyomtatvány is letölthető a netről. "Ki lehet tölteni otthon, el lehet küldeni emailben, és arra is jár a kártérítés. Egy sorban állás nélkül le lehet tudni. Csatolmány ebben az esetben nem is kell, a jegy számát kitöltöd (megjegyzés: a rubrikak száma kevesebb lesz, mint a jegy száma...) és ők jól le tudják ellenőrizni, hogy 1) le lett-e kezelve a jegyed 2) késett-e a vonat" – írta az olvasó.

    Aki pedig mindenképpen a papír alapú ügyintézésnél és a személyes leadásnál maradna, kinyomtathatja az e-jegyet, és így csatolhatja azt a nyomtatvány mellé, több olvasónk szerint ez is működik, még ha ezzel el is vész az e-jegy egy fontos előnye, azaz éppen az, hogy nem kell kinyomtatni. (Plusz fölöslegesnek is tűnik, hiszen az e-jegy a száma alapján is visszakövethető, egy sima nyomtatott papír bizonyító ereje pedig amúgy is megkérdőjelezhető.) Persze nem lenne rossz, ha a fenti lehetőségekről a cég dolgozói is tudnának, hogy azokról megfelelő tájékoztatást adjanak, például egy pénztárnál.

    Egy újabb olvasónk arra hívja fel a figyelmet, hogy minimális fejlesztéssel az appban vett e-jegyek után akár automatikus kártérítés is járhatna, amit javasolt is már a fejlesztőknek, de választ még nem kapott. Ez a javaslat egyébként szépen passzolna ahhoz az elégedetlen utasok által épp a minap megfogalmazott követeléshez is, hogy a MÁV tegye pénzügyileg közvetlenül is érdekeltté magát a késések visszaszorításában egy erre alkalmasabb kompenzációrendszer kidolgozásával. Hátha így az appra vonatkozó javaslat is több figyelmet kap majd.

  • Igazából a címmel el is árultam mindent: a Foo Fighters - ami nemrég a Szigeten is lenyomott egy elég jó koncertet - a Belfast Vital Festivalon egy életre szóló élményt szerzett egy kisfiúnak. Dave Grohl frontember kiszúrta, hogy a tömegben csápol az ötéves Taylor Blackburn, és felhívta őt a színpadra, majd miután a lurkó kapott egy fülvédőt, egy dal erejéig a bandával táncolhatott.

    A gesztusról a zenekar is megemlékezett az Instagram-fiókján, és a srác anyukája, Nikki Hooper is büszkén tette ki Twitterre a felvételt. Az anyuka amúgy backstage-ből nézhette, ahogy fiacskája tombol, elvégre mégis csak Taylor élete első koncertje volt ez. Magasan van a léc a továbbiakra, az biztos.

    (Laughing Squid)

  • Közel tízezer ember jelezte a Facebookon, hogy ott lesz egy holland Brexit tematikájú tengerparti partin, ezen kívül több mint hatvanezren érdeklődnek online az esemény iránt. 

    Élvezd a Brexitet a tengerparton!

    - ezzel a felkiáltással (jobban mondva: ennek a holland verziójával) invitálja a bulizni vágyókat az Amsterdam közelében található Wijk aan Zee partjára az október 31-ére meghirdetett esemény.

    A leírás szerint lesz holland csipsz, francia bor és német sör is.

    A program szerint pedig napozóágyakban hátradőlve lehet majd szemlélni a tengert, amelynek túlpartján Nagy-Britannia másnap már az EU-tól elszigetelt országként ébred.

    A buli ötletgazdája egy holland dokumentumfilmes, Ron Toekook, aki az AP-nek azt nyilatkozta, maga is meglepődött a hatalmas érdeklődésen. Hiszen a félig-meddig viccnek szánt eseményre csak egy nagyobb, 100 fős baráti társaságot akart meghívni. 

    Az buli híre azonban elkezdett terjedni a Facebookon, így most már komoly szervezést igényel a dolog, de Toekook azt mondja, mindent megtesz,  - például megpróbálja megszervezni az esemény biztosítását - hogy valóban megtarthassa ezt a tengerparti partit, több ezer ember részvételével is.

    Nagy-Britanniában amúgy nem mindenki fogadta jól, hogy így viccelődnek Hollandiában a Brexit kapcsán, de Toekook szerint a britek többsége érti és értékeli az iróniát az egészben. 

  • Szülési szabadságáról visszatérve, Tāmati Coffey új-zélandi képviselő magával vitte kisfiát a parlamentbe. A házelnök, Trevor Mallard kapva kapott az alkalmon, és a vita ideje alatt vigyázott a gyerekre, akit meg is etetett cumisüvegből. Beleborzongok, amikor elképzelem ezt a jelenetet Kövér Lászlóval!

    Már csak azért is, mert a gyereket a képviselő az azonos nemű párjával, Tim Smith-szel neveli. A két férfi idén júliusban egy béranyától fogadta örökbe a fiút. (via ABC.au)

  • Két dizájner megelégelte, hogy az Egyesült Államokban (is) úgy rajzolják át a politikusok a szavazókörzeteket, hogy azzal kedvezőbbé tegyék a saját maguk számára a választási eredményeket, úgyhogy a saját módszerükkel tiltakozott a gerrymandering néven ismert szürke zónás választási csalás ellen: létrehoztak egy betűtípust, amelyben minden betű egy-egy átrajzolt körzet körvonalaiból alakul ki - vette észre az Artportal.

    Az új betűtípus neve pedig a névadó módszerre utalva Ugly Gerry lett. Ben Doessel és James Lee ingyenesen letölthetővé is tették a betűtípust, úgyhogy itt az alkalom, hogy választási manipulációval írjon hosszú, tiltakozó szövegeket a választási manipulációról.

  • Pár hete Intercityvel utaztam Kecskemétről Budapestre, és szerencsére épp egész ráérős voltam, így nem borította fel teljesen a napomat, hogy nagyjából 50 percet késett a vonatom. Ennek ellenére rákerestem, nem jár-e ezért kártérítés, mert rémlett, hogy feláras vonat késése után a MÁV fizet valamennyit, én meg nyilván lehajolok az apróért is, pláne, ha jogosan jár, mert nem teljesítettek rendesen egy kifizetett szolgáltatást. Ekkor persze még nem tudtam, hogy jobban jönnék ki a történetből, ha inkább szó nélkül benyelném a késést.

    Meg is találtam a MÁV honlapján a vonatkozó szabályokat, ezek szerint 30 és 119 perc közötti késésre a jegy árának 25 százaléka jár vissza. Ugyanitt megtudtam azt is, hogy 1000 forint alatti kártérítéssel a MÁV nem szöszöl (később, ha több kisebb késésből összejön ennél nagyobb összeg, majd lehet a pénztárhoz fáradni), illetve hogy ha 14 napon belül vagyok, elég bármelyik állomás pénztáránál kérni a kártérítést (utána meg a nagybetűs Ügyfélszolgálaton).

    Be is ugrottam néhány nappal később a Nyugatiba, hogy gyorsan elintézzem a dolgot, ami persze minden volt, csak gyors nem, mert több méteres sor állt minden pénztárnál. Sebaj, gondoltam, egyszer kell kiállni, ennyit megér, még ha eggyel későbbi vonattal is kell emiatt hazamennem, legalább el lesz intézve. De ekkor jött a Váratlan Fordulat, amelyre 2019-ben nem volt felkészülve a MÁV infrastruktúrája:

    e-jegyre akartam kártérítést kérni.

    Mikor sorra kerültem, közöltem az egyébként kedves és segítőkész pénztárossal, hogy mit szeretnék. Ő meg közölte, hogy szerinte e-jegy után ugyanazon a webes felületen lehet visszatérítést kérni, ahol magát a jegyet is vettem, de azért ad nyomtatványt is, ha gondolom. Gondoltam, és elraktam a nyomtatványt is, biztos, ami biztos.

    Újra net elé kerülve aztán gyorsan kiderült, hogy a jegyvásárló felületen csak utazás előtt visszaváltani lehetne a jegyet, késés miatti kártérítés weben egyáltalán nem kérhető. Sebaj, gondoltam, szerencsére elhoztam a nyomtatványt, erre a kedves és segítőkész pénztáros szerint csak rá kell írni a jegy sorszámát.

    A baljós árnyak a papír kitöltésekor kezdtek gyűlni: a nyomtatványon be kellett volna jelölni, hogy csatoltam hozzá a jegyet. Ezen a ponton még arra gyanakodtam, hogy csak egy jó pár évvel az e-jegyek bevezetése előttről megörökölt nyomtatványt hagytak változatlanul, a régi idők lenyomataként, úgyhogy beírtam az e-jegy sorszámát, a megjegyzésbe pedig, hogy e-jegyről van szó, ezért nem tudom csatolni, és másnap újra beálltam a türelmet próbálóan hosszú sorba.

    Miután az előttem állók párbeszédéből indokolatlanul részletes betekintést nyertem két idegen nő mindennapjaiba, és végre megint a pénztárhoz értem, a kevésbé kedves és mérsékelten segítőkész pénztáros a nyomtatvány láttán rögtön a csatolt jegyet kérte. Mondtam neki, hogy az nincs, hiszen e-jegyről van szó, erre az arcára kiült a tanácstalan döbbenet. De hát ezt így nem lehet, de hát így mit adjon le nekik, érti ő, hogy a kollégája tegnap azt mondta, de hát ha ő ezt így átveszi, akkor mit fognak szólni, ezzel ő nem tud mit kezdeni.

    Amikor érdeklődtem, hogy akkor viszont én mégis mit tudok ezzel kezdeni, azt a tanácsot kaptam, hogy fáradjak el a Keletiben található Ügyfélszolgálathoz (gondolom, ez az a bizonyos nagybetűs), hátha majd ők tudnak segíteni. Na ez volt az a pont, ahol úgy éreztem, hogy nem ér ennyit szaros ezerpárszáz forint, meg az idegeim épsége, és két hosszú sor kiállása, meg egy nyomtatványszörny kitöltése után inkább hagytam az egészet a fenébe.

    Tehát akkor összegezzünk:

    • 2019-ben nem lehet neten kérni a vonatkésés után járó kártérítést.
    • 2019-ben nem elegendő egy e-jegy beazonosításához az egyedi azonosító száma.
    • 2019-ben csatolni kell a kártérítést igénylő nyomtatványhoz a jegy fizikai példányát, akkor is, ha nincs.
    • 2019-ben erről semmilyen információt nem kapok se az erről szóló netes felületen, se a jegypénztárakban, ahol ezt az ügyet intézni lehet.

    Persze előfordulhat, hogy igenis lehet valahol neten kártérítést kérni, vagy valamelyik másik ponton, rajtam csúszott el a folyamat, de bátorkodok azt gondolni, hogy ha nekem nem sikerült megbirkóznom a dologgal, akkor jó pár másik érintett utasnak se fog sikerülni. Pláne, hogy a cég két pénztárosa se tudott épkézláb felvilágosítást adni. (Pedig egyikük még igazán jó fej is volt.)

    És akkor azt még nem is említettem, hogy azon a bizonyos nyomtatványon a csatolandó jegy mellett szó volt valamilyen igazolásról is, amelyet a kalauznak kellett volna kiállítania arról, hogy tényleg késett a vonat, hiszen enélkül biztosan tényleg nem lehet megállapítani 2019-ben, hogy késett-e egy vonat pár nappal korábban. Vagy meg lehet, és ezt már tényleg csak valamilyen rég elfeledni próbált kor kellemetlen maradványaként felejtették a papíron? Ezt már nem volt kedvem kideríteni, mert lehet, hogy a választ már nem hordtam volna ki lábon.

    Frissítés:

    A probléma – és főleg a hiányos tájékoztatás – bosszantó, de közel sem megoldhatatlan. Egy újabb bejegyzésben összegyűjtöttük olvasóink tapasztalatait az e-jegyes kártérítés igényléséről.

Rovatok