Index Vakbarát Hírportál

Séta a 33 éves Zónában

33 évvel ezelőtt történt az atomenergia békés célú felhasználásának legtöbb emberéletet követelő katasztrófája. A csernobili atomerőmű egyik reaktorában április 25-ről 26-ra virradó éjjel, helyi idő szerint nem sokkal fél kettő előtt történt súlyos üzemzavar, miután az akkorra tervezett karbantartás során egy vészhelyzet-szimulációs teszt balul sült el: az egymást követő és fölerősítő műszaki hibák és szakmai tévedések következtében a négyes blokk fölrobbant, az erőmű teteje összeroskadt, a forró reaktormagból elképzelhetetlen mennyiségű radioaktív anyag került a környezetbe, a robbanás következtében keletkező tűz hője és füstje is messzire terítette a mérgező anyagokat.

A csernobili katasztrófa egészségügyi hatásai jószerével felmérhetetlenek. A romok, törmelékek eltakarításán dolgozó hatszázezer likvidátor közül mostanra több tízezren halottak, az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint közvetlenül a sugárzásba négyezren haltak bele, az életben maradottak ötöde rákkal és egyéb betegségekkel küzd. A Csernobil közelében lakó civilek ugyancsak daganatos betegségekben szenvednek, rengeteg gyerek ritka genetikai betegségekkel született.

A katasztrófa miatt a szovjet katonaság lezárta az erőmű körülötti 2600 négyzetkilométeres területet, amit a közbeszéd azóta is csak úgy emleget, hogy a Zóna. Az itt lévő településeket, köztük az erőmű dolgozóinak és családtagjaiknak épített ötvenezres várost, Pripjatyot evakuálták. A Zóna még mindig tele van sugárzó anyagokkal, elsősorban cézium, stroncium, plutónium és amerícium radioaktív izotópjaival, illetve ezek bomlástermékeivel szennyezett.

A Zóna bő három évizeddel a tragikus történtek után sem biztonságos, részben a helyenként még magas sugárzási szintek, részben az omladozó épületek miatt, ennek ellenére Ukrajna egyik fontos turistacélpontja: a szovjet múlt hátborzongató eseményei iránt érdeklődők, a posztapokaliptikus élményeket keresők előszeretettel keresik fel. Különösen Pripjaty, a teljesen kihalt szellemváros népszerű a nukleáris turisták között. A hetvenes években épített szovjet modellváros panelházai, kórházai, iskolái, éttermei, kulturális és sportközpontjai soha többé nem telhetnek meg élettel, illetve dehogynem: a természet szép lassan visszahódítja a várost. (Két évvel ezelőtt az Index egyik újságírója is járt a helyszínen, az erről készült riportot itt olvashatják.)

Miközben az erőműben folyamatosan zajlottak (és még zajlanak most is) a kárelhárító munkák, a Zóna fokozatosan turistacélponttá vált. A Szovjetunió széthullása, Ukrajna függetlenné válása után pár évvel már kalandor lelkületű civilek, külföldiek is be tudtak jutni. Kezdetben erre szakosodott illegális sztalkerek, majd később hivatásos idegenvezetők kísérték az atomkatasztrófa utóéletére kíváncsi látogatókat, a kétezres évek elején már utazási irodák is kínáltak ide utakat. 2011-ben ugyan felfüggesztette a kormány a Zóna-turizmust, de rá egy évre újra engedélyezte a beutazást, kis vezetett csoportokban ismét legálisan látogathatók a terület bizonyos részei – a fő szabály, hogy tilos önállóan, szabadon mozogni a körzetben, mert csak a túravezetők ismerik a veszélyes, még mindig erősen sugárzó pontokat, ahol nem tanácsos huzamosabb ideig tartózkodni.

Sztrakay Gábor szabadúszó fotós nyelvismeretének is köszönhetően otthonosan mozog a posztszovjet térségben, ebből adódan több évi tervezés után idén áprilisban bejárhatta a csernobili zónát egy hivatalos túravezető társaság segítségével. "Szervezett, hivatalos túra volt egy pár fős kis csoport számára, de nem a klasszikus, turistáknak szánt program, amit a néhány, hivatalos licenssszel rendelkező társaság kínál, hanem valamennyire személyre szabott a helyszínek és az útvonal tekintetében" – mesélte az Indexnek. "Több ismerősöm kérdezte: Ugye nagyon nyomasztó a hely? Furcsamód a legkevésbé sem, persze ez egyéni megélés kérdése. Sokkal inkább arra gondol az ember, hogy ez egy nagyon titokzatos, minden szempontból különleges pontja a világnak, ahol százezrek életére hatással levő események történtek, melyek kezelésére egyszerűen addig nem voltak forgatókönyvek" – tette hozzá.

Mivel a Zónában már rengetegen megfordultak, köztük számtalan műkedvelő és hivatásos fotós, szinte minden szegletét ismerhetjük, hála az interneten fellehető fényképek ezreinek. Sztrakay Gábor alább látható képei viszont részben olyan helyeken készültek, ahol viszonylag kevesen fordultak eddig meg, ráadásul pár héttel ezelőtt készültek, így első kézből láthatjuk, miképp fest Pripjaty és környéke a katasztrófa évfordulóján, 2019 tavaszán.



Rovatok