Amikor bejelentették, hogy idén visszatér a WTCC Makaóba, már akkor nagyon örültem a hírnek, de csak most kezdek egyre izgatottabbá válni miatta, ahogy közeledik a pályára való kigurulás pillanata. Veszélyes körről van szó, de maga a kihívás szerintem nem jelentősebb, mint a Nürburgringen, viszont én is érzem, hogy most mindenki kicsit felvillanyozottabb, ami azért lehet, mert kimaradt két év, 2014 óta először versenyzünk itt.

Nekem az első és a legutóbbi emlékem is pozitív Makaóról. 2010-ben pályafutásom első WTCC-s futamgyőzelmét arattam ezen a pályán, ami mai napig az egyik legérzelmesebb momentuma a karrieremnek. Három évvel ezelőtt pedig itt sikerült megszereznem a világbajnoki negyedik helyezést a három Citroën mögött, megelőzve mindkét hondás gyári pilótát. A kettő között vegyesebb volt a kép, a szép eredmények mellett nagy törések, balesetek részese is voltam, ami árnyékot vetett az eredményekre. Mégis ha Makaóra gondolok, túlnyomóan pozitív érzések töltenek el, valahogy ezen a pályán az első pillanattól kezdve magabiztosnak éreztem magam, megtaláltam a ritmust.

Björknek több a veszítenivalója, mint nekem

Most pont olyan helyszínre van szükségem, mint Makaó. Ezen a pályán könnyen eshetnek meg váratlan, kiszámíthatatlan dolgok, amelyek következtében sok pontot lehet veszíteni és nyerni egyaránt. Kockázatot rejt magában, és mivel én vagyok az üldöző, szükségem van az ilyen versenyekre. Benne van a pakliban, hogy én is bukhatok rajta, de jelen pillanatban Thed Björknek van több veszítenivalója, nem nekem. Például már az időmérő is kiszámíthatatlan lesz, hiszen a szokásosnál népesebb lesz a mezőny a beugró helyi versenyzők miatt, és mivel ezen a pályán nagy tapasztalattal is nehéz elengedni valakit, nehéz lesz tisztán gyors kört kifogni. Az ilyen helyzetek mind növelik a bizonytalansági faktort, ami mindig inkább az üldözőnek kedvez.

Bízhatunk abban, hogy a Hondának eddig jól ment a szűk, utcai pályákon, ami valószínűleg a több lassú kanyarnak és a kisebb végsebességnek volt köszönhető. Makaó ugyanakkor az utcai pályák között is különleges, hiszen ezekhez képest magas átlagsebességgel megyünk rajta, így kíváncsi leszek, hogy megmarad-e a Honda pozitív tendenciája. Mindezzel együtt annyira sok a kiszámíthatatlan tényező, hogy nehéz előzetes várakozásokat megfogalmaznom.

A Citroën előnye másfél másodperc is lehet

A büntetősúlyokban bekövetkezett változás, hogy a Honda tíz kilóval könnyebb, a Volvo tíz kilóval nehezebb lett, sokat nem számít majd. A plusz 70 és 80 kiló között egyszerűen nincsen akkora különbség, ami komolyan befolyásolná az erőviszonyokat, persze ha választani kell, mindig jobb a könnyebb autóban ülni. Ami viszont egyértelmű, hogy miután a Citroën gyári minimumsúlyon versenyezhet, a francia márka autói fogják uralni a hétvégét. A 70-80 kilós súlykülönbség már körönként 1,3–1,5 másodperces előnyt is jelenthet a Citroënnek, így hiába fejlődött a Honda és a Volvo sokat tavaly óta, ezt a fórt valószínűleg nem lehet vezetői képességekkel ellensúlyozni. Tehát arra számítok, hogy a Makaóban legendásan eredményes Rob Huff mellett Tom Chilton és Mehdi Bennani lesz a Q3-as helyek és a főfutamos dobogó legnagyobb várományosa.

Ódzkodom a fordított rajtrácsos taktikától

Ebből következően szóba kerülhet az is, hogy az időmérőn a fordított rajtrácsos pole pozíciót jelentő tizedik helyre kellene taktikáznunk. Őszintén szólva Makaó esetében én ódzkodom ettől, mert van egy nagyon rossz emlékem ezzel kapcsolatban. 2011-ben megpróbáltunk erre játszani, de borzasztóan rosszul sült el a stratégia, a 12. helyre csúsztam az időmérőn, és esélytelenné váltam az erős pontszerzésre.

Ha nem taktikázom a tizedik helyre, a legrosszabb forgatókönyv, ami megtörténhet, hogy a 4–6. hely között végzek az időmérőn, és mindkét futamon bejövök egy erős pontszerző helyen, miközben a volvósok a fordított pole közelébe kerülnek, és letarolják a nyitófutamot. De ez még mindig sokkal jobb verzió annál, ami egy félresikerült időmérős taktika következménye lehet, ha véletlenül kicsúszok a legjobb tízből. Ugyan

Persze ha úgy alakul az időmérő, nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a tizedik helyre is rámegyünk majd, de csak akkor, ha ez minimális veszteséggel járhat.

A kiosztott kártyákkal kell játszanom

Még a kínai kizárás előtt azt mondtam, hogy az utolsó versenyhétvégére, Katarba ideális esetben pontelőnnyel kellene érkeznem, mert azon a pályán a Volvo várhatóan erősebb lesz. A kizárás miatt elvett pontok természetesen nehezítik a helyzetemet Makaóban, mert most két biztonsági, erős pontszerző helyezés is elegendő lehetne, de ehelyett plusz kockázatot kell vállalnom egy amúgy is sok veszélyforrást rejtő pályán. De azokkal a kártyákkal kell játszanom, amiket kiosztottak, tehát ahogy eddig, ezúttal sem a bajnokságra figyelek, hanem kizárólag Makaóra, hogy a legtöbbet hozzam ki ebből a hétvégéből. Katar és a szezonzáró csak a következő megoldandó feladat lesz. 

Fél szememet a M1RA-n tartom

Azon túl, hogy nekem a WTCC lesz a legfontosabb ezekben a napokban, fél szememet a M1RA-n tartom majd, hiszen a csapat közben Dubajban zárja az évet a TCR-ben. Jelentős az időeltolódás Makaó és Dubaj között, de a lehetőségekhez mérten próbálom majd telefonon segíteni a fiúkat, ha szükség lesz rá. Nem aggódom miattuk, mert a szezon során már többször bizonyították, hogy profin dolgoznak a távollétemben is, és biztos vagyok benne, hogy ezúttal is megoldanak minden felbukkanó nehézséget.

Attika (Tassi Attila) hasonló helyzetben van, mint én a bajnoki cím szempontjából. Kicsit nagyobb a ponthátránya, de háromautós felállás segíti majd Dubajban. Azért is döntöttünk a plusz egy autó indítása mellett, mert ezzel a csapatbajnoki cím megszerzésére is nagyobb esélyt látunk. Ebben megnyugtató az előnyünk, ám a motorsportban már láttunk példát arra, hogy amíg matematikailag változhat az állás, addig nem szabad elkényelmesedni. Magunk között ezért nem is beszélünk a bajnoki címekről, csak az előttünk álló feladatokról. Mindent a maga idejében. 

Ja, és hajrá, M1RA! Hajrá, Attika!