A két legutóbbi olimpiáról nem hozott érmet a férfi vízilabda-válogatott, a tavalyi Eb-n a mélypontot jelentő nyolcadik helyet érték el.

Azóta látványosan felívelő szakaszba lépett a sportág, megnyerték a világkupát tavaly szeptemberben, idén április elején pedig az Európa Kupát is. Az öröm nem lehet teljes, mert a Gyirmót-ZTE másodosztályú rangadót kétszer annyian nézték az M4-en, mint a pólóválogatott EK-sikerét, amire 60 ezren voltak kíváncsiak.

A szakmai párbeszéd folyamatos, most két olimpiai bajnok: Faragó Tamás, Benedek Tibor mellett a Szolnokkal 2017-ben BL-győztes Cseh Sándor is megosztotta a tapasztalatait egykori nagyságok, jelenlegi edzők és vezetők előtt.

Faragó most korosztályos kapitány a nőknél, Benedek pedig az újpesti vízilabdát vezeti.

A vlv leiratot készített, abból szemezgettünk.

Legfontosabb megállapítások

• Pillanatnyilag nagyon sok jó játékos van a világon, de nagyon kevesen tudnak vízilabdázni. Abban reménykedem, hogy egyre többen megtanulnak vízilabdázni. Pont ez a feladatunk. (Faragó)
• Azt szoktam mondani, ha valakiről megtudjuk, hogy abba akarja hagyni, szóljatok, mert akkor be kell venni a válogatottba, így biztos nem fogja abbahagyni. (Faragó)
• Az edzői munka - főleg az utánpótlásban - leginkább a hibajavításból áll. (Benedek)
• A legdrágább kétéves csikó 16 millió dollárért kelt el, abban a reményben, hogy majd egyszer versenyló lesz és aztán összesen 10 ezer dollárt nyert egész pályafutása alatt. Kicsit ilyen az utánpótlásképzés is. (Benedek)
• A nagy tudomány az, hogyan tudod a tehetségeken kívül a gyengébbeket felhozni egy olyan szintre, hogy a leggyengébb láncszem is minél erősebb legyen (Benedek)
• Időről időre írásos és videóanyagot kell készíteni arról, hogy mit csinál egy válogatott, ezeket meg kell mutatni a kluboknak. Hogy ebből mindenki tanuljon. (Cseh)