Index Vakbarát Hírportál

Bakró-Nagy Ferenc

Kerékpárok/gitárok száma3/5

Macskaujjak száma a háztartásban18 :(

Repült kilométerek125 934

2017-ben úszott méterek (20)21 800

Momentum: Korrupt, gerinctelen emberré vált az idős Orbán Viktor Momentum: Korrupt, gerinctelen emberré vált az idős Orbán Viktor

A miniszterelnököt letolvajozó furgont Fekete-Győr András indította országos turnéra.

november 15. 14:34

Ahol napi ötezer bringás kap frászt, de ennyi gyalogos is Ahol napi ötezer bringás kap frászt, de ennyi gyalogos is

A budai rakparton egy vékony aszfaltcsíkra préselődnek turisták és bringával ingázók. Háromszor akkora szélesség kéne, de nincs hely. Csengetés helyett jobb fékezni.

november 14. 18:26

Fémdetektoros kincsvadászat a Margitszigeten Fémdetektoros kincsvadászat a Margitszigeten

Arany! Fegyverek! Érmék! Ezeket mind keressük élő adásunkban.

november 14. 14:28

Ebben minden benne van:

Valószínűleg abban egyetértünk, hogy tojást főzni a világ legegyszerűbb dolga. Felteszi őket az ember főni valamennyi vízben, oszt' 10-15 perc múlva kész. Valamiért sokaknak mégis saját, bejáratott módszerük van.

A neten keringő elkészítési módok közül én is rengeteget kipróbáltam, és most megosztom a módszert a T.Ö.K.É.L.E.T.E.S. főtt tojáshoz:

  1. Mossuk meg a tojásokat. Hogy miért? Gondoljunk bele, hogy honnan pottyantak a világra, azt hiszem ez elég magyarázat.
  2. Tegyük őket óvatosan egy megfelelő méretű lábosba. Ha túl nagy az edény, túl sok vizet kell melegítenünk hozzá, ha túl kicsi, egymás tetején férnek csak el, ami megint nem szerencsés.
  3. Öntsük fel annyi HIDEG vízzel, hogy ellepje a tojásokat, és legyen még rajta 1-2 centi. (Én meg is sózom)
  4. Fedél nélkül tegyük fel főni.
  5. Ha felforrt, zárjuk el a gázt/húzzuk le a főzőlapról és fedjük le a fedővel.

Indítsuk az órát!

  • 1-2 perc - folyós sárga, 3-4 perc - puha sárga
  • 5-6 perc - közepes sárga
  • 6 perc fölött kemény sárga az eredmény.

Ha lejárt az idő, jeges, de legalábbis hideg vízben hűtük ki, folyó hidegvíz alatt pucolni is egyszerű.

Miért jobb ez a módszer, mint a többi?

A tojásfehérje lesz más állagú. Szemben a hagyományos módszerrel kapott gumiszerű állaggal, az így főtt fehérje omlós lesz, nyelvünkkel szét tudjuk nyomni a szájpadlásunkon. Próbálja ki, megéri! 

És ha tudni szeretné, hogyan lehet könnyedén megpucolni a tojást, nézze meg ezt a videónkat! 

Méghozzá egy szinte tökéletes állapotú, tengerkék 1992-es Schwinn Csepel Novát, mutatom:

Régóta vágytam már egy kempingre. Kiskoromban semmilyen biciklim nem volt, csak a nyaranta két heti balatonlellei SZOT-üdülőben töltött időre sikerült kisírnom a bringakölcsönzést. Így bár biciklizni megtanultam, az első saját gépem egy 5 sebességes Csepel lett, már gimnáziumban. Azóta sokféle biciklim volt, amiken a 21 sebis monti után egyre csak fogytak a sebességek és fékek, egy ideje egy egysebis kontrással járok.

Megkérdeztem a szerkesztőségben, kinek milyen kempingbringás élményei vannak.

Nak kollega első biciklijét hetedikes korában, 1987-ben kapta:

Szüleim odáig azért nem vettek biciklit, mert minek az nekem, úgyse tudok biciklizni. Aztán egy falusi nyaralás alatt nagyapám ócska férfibringáján addig tekertem körbe-körbe, méterről-méterre a tyúkudvaron, míg meg nem tanultam, így én is, nővérem is kaptunk egy-egy kempinget. Azzal jártam iskolába, boltba, lehetett vele kicsit trükközni is, egykerekezés, kontrafékes farolás, stb. Aztán középiskola alatt lett egy Csepel félversenyem, a kemping meg a fateromé lett, azzal járt ide-oda, kapálni, gyógynövényt gyűjteni. A bringa sajnos valamiért le lett festve ótvarronda okkersárgára, de még mindig megvan, a fészerben dekkol, várja hogy egyszer nosztalgikus rohamomban felújítsam!

Német "Tacskós Arc" Tomi azt írta:

Én az a Tacskós arc voltam, akinek először volt Csepel Tacskója, ami sokkal, sokkal, de sokkal menőbb volt minden más típusú biciklinél, hetente cserélt gumikkal a farolós csendőrkanyarok miatt, még akkor is azt hajtottam, amikor kinőttem. Aztán jött egy szar kemping, ami egy vicc, pláne az összehajthatós: hát arra egyáltalán ki ül fel? Jó, hogy nem egy nejlonzacskóval mész biciklizni. De még a Tacskónál is menőbb volt a megörökölt jugoszláv BMX-em, az FBP-m: az szerintem most egymilliót érne, ha megmarad.

Róvó Attila polrovat vezetőnek egy banánüléses Csepelje volt:

Bmx-re vágytam, de azt sajnos nem kaptam, mert rohadt drága volt, kaptam viszont BANÁNÜLÉSES Csepelt, szép kéket, ami akkora volt, mint egy tacskó, de volt az üléstől a kormányig is vázcső, ráadásul nem egy vastag, hanem két vékony, na, azzal nagyon menő voltam, senkinek nem volt olyanja, színes gyöngyök a küllőkre, meg kereplő kártyalap a villára. Egyszer a lakótelepen el is akarták kérni a nagyfiúk, de nem adtam oda, mert féltettem, erre bicepszen vertek, én meg eltekertem gyorsan, és csak később esett le, hogy nem feltétlen adták volna vissza.

Főszerkesztőnket, TSZA-t már tacskós kora óta megfigyelik:

Egy piros csepel tacskó volt az első biciklim, és ahhoz a biciklihez kapcsolódik gyerekkorom legnagyobb rejtélye, ami után hosszú évekig (tulajdonképpen máig) úgy éreztem, hogy figyelnek. Egy napon ugyanis a panelházunk előtt lelakatoltam a biciklit a háromszámjegyű zárral, csak 10 percig voltam fönn, és mire visszaértem, eltűnt a biciklizár. A bicikli viszont ott állt sértetlenül. Ezt egy olyan jelzésnek éreztem, mint amikor a beágyazott lófejjel üzen a maffia, azóta is várom a folytatást.

Grafikusunk, Szarvas 7 évesen találta a sajátját:

A szemben levő általános iskola bokrai közé dobott be valaki egy éjszaka egy kontrafékes kempinget, amit fél órás küzdelemmel szabadítottam ki a tűztövis fogságából. Onnantól kezdve az enyém volt, és bár nem tudtam ráülni, alig tudtam tekerni, de iszonyú menő volt. Később jött egy mountain bike, így a kemping a pincében kezdett el rohadni. Kb. 8 évvel később kivittem éjszaka a betonpályára, hogy leöntsük benzinnel és begyújtsuk a kerekeit, és addig tekerjünk vele amíg le nem olvad a gumi, hogy aztán visszadobjam oda, ahol találtam. Mad Max volt!

Szalma-Baksi Feri kollégánktól pedig elcsaklizták a M inijét:

Egy zöld, kempingszerű biciklim volt, amit Jugoszláviában Mininek hívtak. Egy kilométerórát is kaptam hozzá, emiatt az összes gyerek ki akarta próbálni. Egyikőjük, a sarki szotyiárus egyre erősködött, és mutogatott a Softy rágókra, ad egyet, ha mehet egy kört. Belementem, felpattant a biciklimre, mint az őrült, elkezdett tekerni, néhány percig nem is láttuk, kicsit aggódtam, de satufékkel megjött, elégedetten leszállt, besétált a bódéjába. Én meg követeltem a jussomat, mire a jobb kezével megmarkolta a zacskóját, és azt mondta, hogy "Evo ti softy-ja" (szabad fordításban: "Itt van a softyd, öreg").

Fehér János kollegánk egy nagyobb kempingbringás anyagon dolgozik, szívesen veszi az élményeket!

Önnek is volt? Van róla egy jó sztorija?
Küldje el nekünk!

Rovatok