Régi videojátékok egyszerű megtrollkodása című sorozatunk mai részében Super Mario és az elrabolt hercegnő valódi története. Angol alapszinttől már élvezhető, orosz-német szakos múltam ellenére még én is értettem.

Pontosabban múlt szombaton Flachner kolléga rövid kritikájában olvastam már róluk, de csak úgy, mint bármelyik másik bandáról, amit addig (eddig, akkor – nem kívánt törlendő) nem ismertem, holott, mint az idézett kritikából kiderült, még csak nem is most léptek fel először Magyarországon. Aztán most elém sodorta a YouTube szeszélye a Faradenza című számukat – amit 8 nap alatt több mint hétmillióan láttak –, és visszalapoztam Balázs írását, és csak bólogatni tudok. Nemcsak az úgynevezett ritmusra, hanem a soraira is, miszerint

a gopnik kultúrára és az orosz sztereotípiákra építő banda egészen egyedi módon vegyíti a hardbasst a raveléssel, és a polgárpukkasztást, meg a valós társadalomkritikát az olyan idétlen számokkal, mint a Dead Unicorn, vagy a Lollybomb. Ez az egészen abszurd keverék tökéletesen működik.

(Mindehhez már csak személyes benyomásként teszem hozzá, hogy az ún. frontemberük stílusa valami nehezen megmagyarázható okból az ikonikus magyar alterrock-punk banda, az Üllői Úti Fuck frontemberére, Szántó Faszira emlékeztet.)

Szóval itt a legjobb dolog, amit Csehov, na jó, a Krutov, Larionov, Makarov (lakossági igényre: a Tretyak, Fetyiszov, Kaszatanov és utánuk a KLM) sor és Ulickaja óta Oroszország kitermelt magából, és én eddig nem is tudtam róla. Akik hozzám hasonló cipőben járnak, azoknak tessék, én most épp erre a káprázatosan elmebeteg klipre pörögtem rá – miközben most már nagyon figyelem, mikor jönnek legközelebb hozzánk –, de van még ott, ahonnan ez jött.

A napokban írtam arról, hogy bár logikusnak tűnne, hogy csak egy legyen, valójában öt középpontja is van Ausztráliának, attól függően, milyen módszertant használunk. A posztom nyomán két dolgot is megtudtam:

• Magyarország középpontja nem is ott van, ahol van;
• Európának is több földrajzi középpontja van.

Kezdve előbbivel: mint olvasóm, Márton leveléből kiderült, már több mint tíz éve megírta a honvédelem.hu, hogy az ország középpontja valóban Pusztavacson van, csak kicsivel odébb, mint ahol annak emlékművet is állítottak.

A leginkább sátorra emlékeztető építmény tulajdonképpen mintegy 3200 méterrel távolabb van az ország valódi középpontjával. Az ugyanis a laktanya kerítésén belül, az egyik raktárépület közelében, egy erdős részen található

– olvasható ebben az írásban, amely egyébként a Magyar Honvédség Veszélyesanyag Ellátó Központjáról szólt.

Szabó Gergely, a Debreceni Egyetem Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszékének adjunktusa pedig azt írta meg, hogy

a pusztavacsi középpontot még hagyományos térképekről, a múlt században állapították meg. Aztán az emlékművet mégsem oda tették, hanem néhány száz méterrel kicsit délebbre, mert az akkor valódinak hitt helyszín is problémás volt. Azóta
modern geoinformatikai módszerekkel kiszámolva az ország a középpontját, kiderült, hogy kilométerekkel odébb van, a közeli laktanyánál.

És akkor most lássuk Európát! A Wikipedián szerencsére részletes magyar nyelvű szócikk is van a kontinensünk földrajzi középpontjairól, szóval elég egyetlen részt kiemelnem.

Azt, hogy mint írtam följebb, az egyik módszertan szerint Magyarországon van Európa középpontja. Egy 1992-es felmérés hozta ki azt az eredményt, hogy Európa geometriai központja az északi szélesség 48,23610 fokán és a keleti hosszúság 21,22574 fokán van, ami a tokaji borvidéki Tállyán található. A településen 2000-ben szobrot is állítottak azzal, hogy az jelöli a kontinens mértani középpontját. (A további versenyzők észt, litván, fehérorosz, ukrán és szlovák helyszínek.)