Index Vakbarát Hírportál

Kiss Eszter

külsős Fotó

A pénzes nyugalom szigete volt: a józsefvárosi Tisztviselőtelep A pénzes nyugalom szigete volt: a józsefvárosi Tisztviselőtelep

A Tisztviselőtelep korának legmodernebb, príma fekvésű lakóparkja volt. Itt heccelte egykor Szabó Dezső Babitsot, de voltak más hírhedt lakói is.

augusztus 10. 00:20

Visszament mosolyogni oda, ahonnan elvitték a nyilasok Visszament mosolyogni oda, ahonnan elvitték a nyilasok

A Fortepan-cikk nyomán elkészülhetett a 74 évvel ezelőtti fotó párja Szilárd Veráról és a Pannónia utcai erkélyről.

július 28. 15:17

A pszichiáternő, aki a Nagy Imre-perben vesztette el a fiát A pszichiáternő, aki a Nagy Imre-perben vesztette el a fiát

Hajdu Lilly holnaplánynak nevezte magát; amikor egyetemre járt, ötvenszer annyi férfi hallgató volt, mint nő. Szomorú sors jutott neki, tragikus véggel.

július 21. 15:04

Ő volt az a magyar fotós és vívóbajnok, akit Frida Kahlo nem felejtett el soha. Soha.

A Magyar Nemzeti Galéria nemrég megnyílt Frida Kahlo-kiállításán is látható levelet 1931-ben, nem sokkal első találkozásuk után írta a festőnő Nickolas Muraynak.

Frida Kahlo gyöngyvirága Mandl Miklósként született 1892-ben Szegeden. A postatiszt apa nem sokkal később Budapestre költöztette a Murayra magyarosított családot. A már befutott Muray Miklós így mesélt később idegenbe szakadásáról a Szinházi Életben:

Ezerkilenszáztizenháromban vándoroltam ki Magyarországról, de akkor még nem Amerikába, hanem Németországba utaztam. Ott kezdtem el fotografálni tanulni. Voltak kisebb-nagyobb sikereim, de ezek még nem számítottak. Tizennyolcban utaztam ki Amerikába és szerénytelenség nélkül mondva, nagyon hamar meghódítottam valósággal egész New Yorkot.”

25 dollár és egy eszperantó szótár volt a zsebében, amikor Ellis Islandon partra lépett. Nappal nyomdában dolgozott, éjszakánként angolt tanult. 1920-ban saját stúdiót nyitott, és egy év múlva már a Harper’s Bazaarnak fotózta a Broadway egyik akkori kedvencét. A következő évtizedekben tele voltak a képeivel a legmenőbb társasági és divatlapok, például a Vogue, a Vanity Fair, sőt a New York Times is.

Húsból kell lennie a képnek, ez volt az elve.

Én szakítottam először Amerikában a konvencionális, fotografikus pózokkal és úgy fényképeztem le a modelljeimet, ahogy ők valóban élnek. És a modellek nagy örömmel ismertek önmagukra a fényképeken.”

Muray kapcsolata nem szakadt meg Magyarországgal, a két világháború közötti évtizedekben többször hazalátogatott. Fotóit rendszeresen használták a magyar újságok, sőt képeiből Az Est-lapok Erzsébet körúti kiadóhivatalában kis kiállítást rendeztek. A sportrovatok kedvenc témája volt, hogy az amerikai kardvívócsapat legjobbja Muray személyében tulajdonképpen magyar. 

A fotós 1931-ben egy barátját látogatta meg Mexikóban. Ekkor találkozott először Frida Kahloval, aki ekkor már Diego Rivera felesége volt. Tíz évig voltak szeretők, közben mindketten elváltak, Frida újraházasodott Riverával, végül maradt a Kahlo 1954-es haláláig tartó barátság.

Frida Kahlo életében nem Muray volt az egyetlen magyar. A festő szeretett Aradról Németországba vándorolt nagyszüleiről mesélni, egyik festményén a Németországból Mexikóba költözött apját „magyar-német származásúnak” nevezte. Az újabb kutatások szerint azonban a Kahlo-család a 18. századig visszamenőleg csak német gyökerekkel rendelkezik, és semmi nem utal az aradi szálra. Mindenesetre a harmincas évek elején volt mellette valaki, aki segített neki az érzéseit magyar szavakba önteni:

Te vagy a teljes életem. Remélem, hogy soha ezt te el nem fogod felejteni.”

Etetni kell a bestiát, tudja ezt régóta minden jó háziasszony. A nyári befőzési szezon – az életre szóló projekt fontos része – pedig elindult!

Bár régen minden jobb volt, egy Fortepanon őrzött fotó a bizonyíték, hogy dédanyáink között is akadt figyelemzavaros házitündér. Vagy merész újító, aki újraértelmezte a befőzést.

A két világháború közötti korszak népszerű és hagyománytisztelő gazdasszonya volt a híres színészdinasztiából származó Vízvári Mariska, az ő kamrájban nem készülhetett a fenti fotó.

A két világháború közötti korszak filmjeinek kedvenc erélyes anyja, kiállhatlan anyósa, mindenkit férjhez adó nagynénije a rádióban és a Szinházi Életben is rendszeresen szerepelt receptjeivel. Az évek során több átdolgozást és kiadást megért A konyha művészete című szakácskönyve a harmincas években jelent meg először.

A dunszt vs nem dunszt korszakos konyhacsatában nem érdektelen, hogy ő melyik oldalon állt.

Fontos, hogy csak szép, ép, érett, de ne túlérett gyümölcsöt vegyünk, hogy gondosan megtisztítsuk, jól megmossuk őket és hogy légmentesen lekössük az üvegeket. 

És most még egyet. Aki teheti, ne dunsztolja a befőttet, hanem tegye melegítőkosárba, dunyha köze.

Én mindig így csinálom, és sohase romlik el a befőttem. Anyám is, nagyanyám is így tette el a gyümölcsöt. Van két nagy dunyhám, amit csak erre a célra használok. Az egyiket beleteszem a nagy ruháskosárba; a befőttet, lekötve, azon forrón, ahogy beleöntöttem az üvegbe, belerakom a dunyhával kibélelt kosárba, a másik dunyhával letakarom és 24 óráig így hagyom állni a konyha egyik sarkában. Másnap kiszedem – még meleg! – és a kamrába állítom. Amíg unokáim nem voltak, kétéves befőttjeim is voltak. Tessék megpróbálni! Nem bánják meg!”

– győzködte Vízvári Mariska a Szinházi Élet olvasóit.

És jöjjön Mariska egyik évtizedes próbát kiállt recept, az eperbefőtté. Ha nincs melegítőkosara, kidunsztolhatja!

Egy kiló szép, piros, de nem túlérett epret megtisztítok, megmosok több vízben és szitára teszem; 80 deka cukorból nem túl sűrű szirupot főzök, beleteszem az epret, egyet forrni hagyom a szirupban, azután a tűzről levéve az edényt, vaslapra állított befőttes üvegekbe öntöm egész forrón; kis szalicilt és egy karika citromot teszek rá, azután bekötözöm. Melegítő kosárba teszem, vagy ha az nincs, kidunsztolom.”

állt egykor a vidéki, szociális alapon szervezett zsidó patika ajtaja felett és tavaly ebben találták meg a közös munka mottóját a budapesti és a vidéki (elit)iskolák diákjai a Centropa Alapítvány szervezésében minden évben létrejövő Közös Nevező oktatási programban.

A Magyarországon 2001 óta működő alapítvány eleinte zsidó élettörténeteket gyűjtött az oral history kutatási módszerével. Ahogy korábban írtuk, az interjúk során arra kérték az emlékezőket, hogy ne csak a holokausztról meséljenek, hanem az életükről, az átélt huszadik századról: idézzék fel gyerek- és felnőttkorukat, öregségüket, mindennapjaikat, mondják el hétköznapi történeteiket.

A túlélők azonban egyre kevesebben lettek, a Centropa ma már leginkább az oktatásra fókuszál. Az említett Közös Nevező oktatási programmal a rendszer szegregációs folyamatai ellen akarnak tenni: roma és nem-roma, zsidó és nem-zsidó, vidéki és városi, valamint hátrányos helyzetű és elit oktatási intézmények pedagógusai és diákjai dolgoznak együtt egy-egy projekten. Emellett az alapítvány vándorkiállításokkal és a Zsidó emlékek nyomában címmel rendezett, diákoknak szóló videókészítési versennyel segíti az iskolai múltfeldolgozást. A Mozaik Zsidó Közösségi Hub-on belül működő Centropa Alapítvány idei díjkiosztójára május 25-én került sor, csaknem háromszáz részvevővel. Régebbi nyertes kisfilmeket itt nézegethet, hamarosan az ideiek is felkerülnek.

Rovatok