Magyar idő szerint péntek hajnalban megtette első próbarepülését a rejtélyes PAK-FA T-50, Oroszország új harci gépének prototípusa. Az amerikai F-22 és F-35 riválisának szánt repülőgép teljes titokban készült, egyelőre a próbakör után sem tudni róla sokat.
A RIA Novosti hírügynökség és az Interfax hírügynökség tájékoztatása szerint csütörtök éjjel (magyar idő szerint péntek hajnalban 4:20 körül) először emelkedett levegőbe a PAK-FA lopakodó vadászbombázó, Oroszország új csúcsgépe. A T-50-es jelű prototípus első repülésére a szibériai Komszomolszk-na-Amure-ban került sor.
Az Interfax helyszíni forrásra hivatkozik, a RIA Novosti szerint a gép 45 percig volt a levegőben. A hírügynökségek szerint a Szuhoj tervezőiroda sikeresnek ítélte a próbarepülést, de hivatalos megerősítés még nincs. A titokzatos gépről még mindig nagyon keveset tudunk.
A PAK-FA (a mozaikszó a Frontrepülőerő Perspektivikus Légi Komplexuma rövidítése) repülőt az állami tulajdonban levő Szuhoj repülőgépgyár fejlesztette az orosz légierőnek, az utóbbi időben indiai segítséggel. A nyolcvanas évek végén merült fel, hogy szükség lesz egy új generációs harci gépre, ami felváltja majd a MiG-29 Fulcrum és a Szu-27 Flanker gépeket. Két projekt indult e célra, a Szuhoj Szu-47-ese és a Mikojan-tervezőiroda (a MiG-ek tervezői) 1.44-es projektje. A két próbálkozás nem vezetett eredményre, de mindkét projekt tapasztalatait felhasználták a PAK-FA fejlesztésekor.
A repülő fejlesztését azért is sürgették az orosz honvédelmi illetékesek, mert az országnak nem volt ötödik generációs gépe. A harci gépeket a szakirodalom a második világháború után generációkra osztja, az ötödik generáció a legfejlettebb, két jelenleg létező képviselője az amerikai F-22 Raptor és az F-35 Lightning II. Ezek a radarok számára nehezen észlelhető gépek remek manőverezőképességgel, amik képesek tartósan hangsebesség fölött repülni. Sokoldalú harci gépek, többféle háborús feladatra jól bevethetők akár légi, akár földi, akár vízi célpontok ellen.
A fejlesztésre 2003-ban kapcsoltak rá (ekkor vált véglegessé, hogy a Szuhoj tervezőiroda tervezheti a gépet), és négy évvel később a légierő vezetője, Alekszander Zelin már azt nyilatkozta, hogy a PAK-FA fejlesztése finisbe ért, hamarosan megtörténnek az első próbarepülések, és 2009-re elkészül három példány a gépből. 2007-ben Putyin helyettese, a korábbi védelmi miniszter Szergej Ivanov is 2008-ra ígérte a PAK-FA berepülését.
A Szuhoj vezérigazhatója, Mihail Pogoszjan 2007 decemberben már azt mondta, hogy legkorábban 2009-ben repülhet először a gép, de ez az ígéret sem valósult meg. 2009 februárjában Pogoszjan még augusztusi berepülést jósolt, augusztusban viszont már év végét, Zelin pedig hajtóműgondokat emlegetett egy szintén tavaly augusztusi nyilatkozatában.
2009 decemberében aztán a gép már sikeresen teljesítette a földi teszteket, megvolt a gurulási próba, és tesztelték a fékezőernyőket is. Ivanov ekkortájt jelentette be a 2010-es repülést, de a januári időpont is módosult egyszer.
Hogy mi volt a sok halasztás oka, nem tudni, mint ahogy azt sem lehetett sejteni, hogy fog kinézni a PAK-FA. A gép fejlesztése ugyanis teljes titokban történt – annyira, hogy az előzetesen állítólag kiszivárgott konceptrajzok és fotók többféle dizájnt mutattak, teljes kételyek közt hagyva a repülőgéprajongókat. Mivel a gépről civilek nem készíthettek fotót, tegnapig nem lehetett biztosan tudni, pontosan milyen formájú a repülő. Az utóbbi időben az alábbi, az F-22-höz igen hasonló dizájn került elő leggyakrabban, és a fenti videókon is ez látható (a gép gúnyneve egyébként Raptorszkij).
Annyi bizonyos, hogy a PAK-FA T-50-es prototípusát a Szuhoj egyik partnere, a KnAAPO repülőgépgyár üzemében rakták össze a szibériai Komszomolszk-na-Amure-ban, és az is kétségtelen, hogy India jelentős segítséget nyújtott a gép elektronikai berendezéseinek és navigációs rendszerének fejlesztésében. Az ország 2007 elején csatlakozott a projekthez, nagyjából fele-fele arányban osztozva a feladatokon. A tervek szerint mindkét ország 250 darab PAK-FA gépet kap majd, természetesen a két ország eltérő igényei miatt más-más módosításokkal (az indiai gépek közül például kétszáz ikerüléses lesz, az orosz gépek közül viszont csak ötven). A fejlesztés költsége körülbelül 8-10 milliárd dollár, egy gép árát 100 millió dollárra becsülik a szakértők.
A légierő és a védelmi hivatal illetékeseinek korábbi nyilatkozataiból az is leszűrhető, hogy a PAK-FA generációjához méltón nehezen észlelhető és képes hosszan tartani a szuperszonikus sebességet. A gép radarja egy 1500 elemből álló antennarács, amiben minden elem egy saját jelet sugárzó, erősítővel ellátott adó-vevő.
További pontos technikai adatok nincsenek, csak becslések. Egyes források szerint a gép csúcssebessége 2000 kilométer per óra, maximális repülési távolsága pedig 5500 kilométer. A prototípus állítólag két Saturn 117Sz hajtóművel repült, ezek tolóereje egyenként 14,5 tonna (az erő mértékegyésge a Newton, de a repülésben tömegmennyiségekkel fejezik ki, egy kilogramm = 9,81 Newton). A hajtómű egy, már korábban más gépeken tesztelt modellre épült, ezzel együtt még rengeteg teszt vár a PAK-FA gépre. Az első példányok legkorábban 2015-ben állhatnak be az orosz és az indiai légierő kötelékébe. Előtte azonban még legyártanak és átadnak az orosz hadseregnek 48 darab 4,5 generációs Szu-35-öst.