Az amerikai légierő marylandi Patuxent River bázisán a világon először sikerült egy szuperszonikus lopakodó repülőgéppel STOVL (Short Take Off and Vertical Landing, vagyis rövid nekifutásból felszállás, majd helyben leszállás) manővereket, illetve a levegőben egy helyben lebegést bemutatni tesztrepülésen. Mindez a Lockheed Martin tíz éve fejlesztett, ötödik generációs vadászgépének, az F35 Lightning II-nek, annak is a speciális, B verziójának sikerült.

Az F-35B-t az F/A-18as vadászgépek, illetve az egy helyben lebegés manőveréről elhíresült Harrierek lecserélésére szánják az amerikai légierőnél, illetve a haditengerészetnél, amikor 2012 és 2016 között fokozatosan hadrendbe állítják. A speciális manőverek lehetővé teszik, hogy a gép több hasznos terhet (akár üzemanyagot, akár fegyverzetet) vigyen magával, olyan helyeken szálljon le és fel, ahol hagyományos társai nem tudnak (például nem feltétlenül kell neki egy repülőgép-hordozó hajó a felszálláshoz és landoláshoz), és speciális bevetéseken vegyen részt.

Emellett a gépet a legmodernebb lopakodó technológiával szerelték fel, a végsebessége a hangsebesség 1,67-szerese (nagyjából 2000 kilométer per óra), és 7 g gyorsulást képes kipréselni magából. Fegyverzete egy négycsövű, 25 milliméteres GAU-12/U Equalizer gépágyúból, illetve szabadon variálható levegő-levegő és levegő-föld rakétákból áll, emellett a repülő ezer kilónyi bombát is magával tud vinni.

Bár a gépre több száz darabos előzetes rendelést adott le az amerikai hadsereg, kisebb mennyiségekre bejelentkezett a brit, az olasz, az izraeli és az indiai légierő is. Mindez azonban még 2006 környékén, az első tesztrepülések idején, és a gazdasági válság előtt volt, most mindenki attól tart, hogy csökkenteni és halasztani fogják a rendeléseket. Egy F-35B ára egyébként nagyjából 83 millió dollár, kifejlesztésére pedig több tízmilliárdot költöttek. A program egyébként máris tetemes késésben van, a 2009-re tervezett 168 felszállásból 16-ot teljesítettek.