16 év után befejezte működését a NASA napmegfigyelő műholdja, a RHESSI (Reuven Ramaty High Energy Solar Spectroscopic Imager). Az űreszköz célja az úgynevezett flerek, vagyis napkitörések megfigyelése volt.
A 2002. február 5-én felbocsátott RHESSI műhold küldetése során több látványos kitörésnek is tanúja volt. A jelenség során a Nap légkörét alkotó gáz hirtelen 6 millió Celsius-fokra melegszik, és közel fénysebességgel száguldanak ki belőle részecskék, amelyek nagy energiájú sugárzást bocsátanak ki. Ezt a röntgensugárzást és a még magasabb energiájú gamma-sugarakat messziről is észlelhetjük. A Föld légkörén ezek a sugarak nem tudnak áthatolni, a földfelszínről nem észlelhetők, ezért a RHESSI az űrben dolgozott.
Küldetése során a napmegfigyelő műhold több mint 75 ezer flert észlelt. Ezek a megfigyelések segítettek a kutatóknak a napkitörések modelljeinek pontosításában.
Az alábbi videóban a 2002. április 21-i nagy energiájú flert láthatjuk. A felvételeket a RHESSI és egy másik NASA-küldetés, a TRACE megfigyelései alapján készítették.
A küldetés mérnökei 2018. augusztus 16-án küldték el a leállási parancsot a RHESSI öregedő adóvevőjének. Säm Krucker napfizikus az elmúlt 16 évben minden reggel megnézte a műhold adatait, hogy sikerült-e napkitörést észlelnie az eszköznek. Saját bevallása szerint hiányozni fog neki ez a reggeli rutin, ugyanakkor ideje volt már nyugdíjazni a RHESSI-t, mivel a Nap már közelít a 11 évente ismétlődő naptevékenységi minimumhoz. „Az elkövetkező két-három év elég unalmas lenne.” – mondta.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan törnek ki a Napból a flerek, tudnunk kell, honnan nyerik az energiájukat. A RHESSI-t ezért egy képalkotó spektrométerrel szerelték fel, amely mind a röntgen-, mind a gamma-sugarak érzékelésére képes. A nagy energiájú sugárzások a kutatók számára olyanok, mint az ujjlenyomatok; megmutatják, hogyan fejlődik ki egy kitörés: a röntgensugarak az elektronaktivitáshoz kapcsolódnak, a gamma-sugárzás pedig a protonokból és ionokból származik. Az eszköz egyesítette a Napról készített képeket a spektroszkopikus adatokkal, így minden energiatartományban láthatóvá váltak a napkitörések. Ennek segítségével a kutatók feltérképezhették a kitörés energiájának forrását.
„A korábbi küldetések két különböző műszerrel dolgoztak, de a RHESSI képes volt a nagy energiájú sugárzások, a röntgen- és gamma-sugárzások egy műszerrel való vizsgálatára.” – mondta Albert Shih kutató. „Innovatív berendezés volt, és sok jó kutatási eredmény származott belőle.”
A RHESSI adatainak köszönhetően olyan felfedezések is születtek, amelyeknek nincs közük a napkitörésekhez. Az egyik legfontosabb eredmény a Nap alakjával kapcsolatos. Mivel a Nap forog, a kutatók úgy gondolták, hogy alakja a Földhöz hasonlóan kissé lapított gömb. A korábbi mérések viszont azt mutatták, hogy laposabb, mint elméletileg lennie kellene, ami felvetette azt, hogy talán a kutatók kihagytak néhány fontos adatot a számítások elvégzésekor. A RHESSI a saját helyzetével kapcsolatos rutinmérések során végre választ adott a kérdésre. Ahhoz, hogy tökéltes irányban álljon, másodpercenként 16-szor rögzítette a Nap látszó körvonalát. Ezzel olyan sok adatot szolgáltatott, hogy a kutatók pontosabban meghatározhatták a Nap alakját, és bizonyíthatták, hogy az igen közel áll az elméleti számítások által jósolthoz.
A RHESSI alkalmas volt olyan földi eredetű gammasugár-felvillanások vizsgálatára is, amelyek a légkörben villámláskor keletkeznek. Ilyen felvillanásokat már korábban is észleltek, de a RHESSI rávilágított, hogy sokkal gyakoribbak és fényesebbek, mint korábban gondolták. A mérések alapján ma úgy gondolják, hogy akár 400 felvillanás is történik naponta a Föld légkörében.
A kutatók a legnagyobb eredményeket annak köszönhetik, hogy a RHESSI megfigyeléseit összehangolták más küldetések munkájával, így a NASA Solar Dynamics Observatory (SDO) és a Solar TErrestrial RElations Observatory (STEREO) adataival. A NASA napkutató flottájának eltérő nézőpontjait egyesítve a kutatók teljesebb képet kaphattak a Nap működéséről. Most arra számítanak, hogy az elkövetkező években az adatbázis elemzése által még többet tudnak meg a napkitörésekről. Mivel a RHESSI már nem dolgozik, egyelőre nincs lehetőség a nagy energiájú napkitörések megfigyelésére. A fejlesztés alatt álló új eszközök azonban tovább viszik majd a stafétát.
A RHESSI-t 2002 februárjában HESSI néven bocsátották fel, csak áprilisban nevezték át Reuven Ramaty emlékére, aki a csapat alapító tagja volt. A két évre tervezett küldetést először 2004-ben hosszabbították meg két évvel, majd még további néhány alkalommal. A RHESSI műhold jelenleg stabil, alacsony Föld körüli pályán kering, mivel azonban már nincs meghajtása, egyre lejjebb sodródik, majd várhatóan 2022-ben belép a Föld légkörébe. A NASA figyelemmel kíséri az útját.