Tulajdonképpen bármilyen okostelefont félbe lehet hajtani, csak eléggé erőltetni kell. A nagy kunszt az, ha vissza is lehet hajtani és utána is működik. Jó ideje pletykálják már az összes nagyobb telefongyártóval kapcsolatban, hogy ilyesmin dolgozik – erre most, a Las Vegas-i CES-en egy jórészt ismeretlen cég előzte be az összes milliárdos megacéget. A Royole kínai-amerikai startup, a Stanford egyetem diákjai alapították, hat éve dolgoznak a rugalmas, hajlítható műanyag kijelzőn. És a legnagyobb szórakoztatóelektronikai kiállításon – ahol mi is kint vagyunk – bemutatták, meddig jutottak el:
Van valami egészen bizarr és egyben jóleső érzés abban, ha az ember fog egy tabletet, és egyszerűen kettéhajtja. Egészen hipnotikus a dolog, vagy 10 percen át hajtogattam ki-be, önkéntelenül, miközben a Royole pr-osát faggattam a technikai részletekről, de azt mondta, igazából mindenki így van vele, de nyugi, a tesztjeik szerint 200 ezer hajtást kibír a cucc. Egyébként nagyjából akkora ellenállást tanúsít, és olyan erővel kell nekiállni, amekkorával mondjuk egy notebookot nyit ki és csuk be az ember.
A hajtás persze csak az egyik irányban megy, és teljesen összecsukott állapotban vált át tabletből telefon üzemmódba, ilyenkor a gerincénél meg is jelennek külön ikonok a hangerő szabályozására és hasonlókra. Telefonként két, logikailag különálló képernyővé válik a nagy tabletkijelző (1920×1440 AMOLED, szép élénkek a színei), amit a rendszer, egy speciálisan felpimpelt Android akár menet közben is érzékel, és ha például egy film ment a tableten, azt lekapja fele felbontásra, és csak az egyik fél képernyőn folytatja. Telefon módban az elöl-hátul képernyő persze nem túl praktikus, bár próbáltak a fejlesztők előnyt faragni belőle: ha például fényképezünk, a hátsó kijelzőn is azt mutatja, amit a lencse lát. Vagyis nincs több “muti, milyen lett!” a lefényképezett emberektől, hiszen fotózás közben látják hogyan néznek majd ki a képen. Úgy hagyhatjuk félúton is behajtás közben, állati látványos, de valljuk be, sok értelme azért nincs.
Tabletként a FlexPai 7,8 hüvelykes, vagyis éppen csak picit kisebb, mint egy iPad Mini. Egy 2,8 GHz-es Snapdragon processzor dolgozik benne, 8 giga memóriája és 256 giga háttértára van, a kamerái 16, illetve 20 megapixelesek. Az akkuja 3800 mAh-ás, ami tabletben elég soványnak számít, de telefonban sem különösebben izmos. A kijelző, mivel műanyag (üvegből lenne az igazi kunszt ilyen hajlékonyat csinálni!), egészen másképp rongálódik, ha leejtjük, a PR-osok szerényen csak elpusztíthatatlannak titulálták, ami nyilván költői túlzás, de valószínűleg nem törik pókhálósra, ahogy megszoktuk a leejtett telefonoktól. Fura kettősség, hogy míg tabletként szép karcsúnak tűnik, kettéhajtva azért rendes féltégla-érzése van az embernek, ormótlanul vastag a telefon így.
Na de kit érdekel, ha egyszer maga az összehajthatóság akkora optikai tuning, amit az első iPhone és az érintőképernyő óta nem láttunk ebben a műfajban.
És nagyjából ugyanolyan erősen van meg benne a "nekem ilyen KELL" érzés is. Amit elég borsos áron mérnek: Kínában már megjelent, ott 10 ezer jüan a full extás verzió (bő 400 ezer forint), az amerikai és európai piacra dobást most készítik elő, 1600 dollár, illetve euró a tervezett ár, áfástul az nálunk bőven felette lesz a félmilliós határnak.
A kérdés az, hogy a gyakorlatban mire és mennyire lesz jó az összehajthatóság. Negyed órányi tapasztalattal a hátam mögött úgy érzem, telefonként nincs sok előnye, sőt kicsit kényelmetlen - inkább úgy kell felfogni, mint az első igazán hordozható tablet. Így viszont összeáll a kép, egy tablettel a legjobb, ami történhet, hogy egykezes használatra is alkalmassá válik, és elfér az ember zsebében. Én legalábbis, ha az iPademet össze tudnám hajtogatni, tuti hogy szívesebben hordanám magamnál, mint a telefonomat.
De a legizgalmasabb persze az egészben a technológia jövője, hogy milyen lehet majd a FlexPai harmadik-negyedik generációja. Vagy mondjuk az a cucc, amiben telefonként és tabletként is külön-külön ott van egy Apple vagy Samsung kaliberű cég összes tapasztalata, és pluszban megveszik hozzá a hajtogatós technológiát (gyanús, hogy a Royole-nak valójában inkább pár ilyen licencszerződés lehet a célja, mint hogy telefongyártóként törjön be a piacra). Egy következő generációs, szupervékony, duplán vagy triplán összehajtható, akár monitor méretűre széthajtogatható kijelző ma még scifinek tűnik, de igazából pár hónapja még a FlexPai mai állapota is annak tűnt.