Most először leltek állatokat egy kilométer vastag jégpáncél alatt hömpölygő tóban. Az ősi jellegzetességeket mutató apró rákocskák és egy medveállatka már elpusztultak, mire a felszínre hozták őket. Most DNS-vizsgálattal igyekeznek kideríteni eredetüket.
A lények kisebbek, mint egy mákszem, és évezredek óta háborítatlanul élhettek a Déli-sarktól 600 kilométerre lévő jég alatti Mercer-tó vizében. A Mercer-tó egyike a több száz mélyben megbújó antarktiszi tónak, mégis mindössze ez a második, amelybe sikeresen le tudtak fúrni.
Amint korábban megírtuk, a SALSA (Subglacial Antarctic Lakes Scientific Access) kutatócsoport munkatársai a karácsony előtti napon kezdtek fúrni a nagynyomású, forró vizes fúróberendezésükkel, és az 1084 méteres jégrétegen átjutva, végül december 26-án érték el a 140 négyzetkilométeres tavat. mindeddig csak közvetett módon, a jégen áthatolni képes radar és más távérzékelő technikák segítségével tudták kutatni a tavat.
A Nebraskai Egyetem apró lényekkel foglalkozó őslénykutatója (mikropaleontológusa) szerint a felfedezés teljességgel váratlan volt. Most azt igyekeznek kideríteni, hogy a talált állatok honnan származhatnak. Két lehetőség merül fel: vagy az óceánból jutottak be az izolált folyékony víztömegbe, vagy régen a Mercer-tótól 50 kilométerre húzódó Transzantarktiszi-hegység tavacskáiban éltek. erre akkor volt lehetőségük, amikor a földtörténeti múlt rövid melegebb periódusaiban az antarktiszi eljegesedés visszahúzódott. Vagy az elmúlt tízezer év során, vagy 120 ezer évvel ezelőtt.
Az továbbra sem ismert, hogy e piciny lények hogyan juthattak el a zord idők beálltával a Mercer-tóba.
Erről is információval szolgálhat a felszínre hozott anyagok szénizotópos kormeghatározása, illetve a lények esetleges DNS-analízise. Elképzelhető, hogy az állatok már a hegység tavacskáiban elpusztultak, majd a jég alatti patakok mosták tetemeiket a Mercer-tóba. De ugyanennyire lehetséges, hogy évezredeken keresztül a jégbe fagyva várták, hogy egyszer csak kiolvadjanak a mélyben. Ugyanakkor a tó vizében elméletileg életben is maradhattak, hiszen oxigént és táplálékul szolgáló baktériumokat is tartalmaz (utóbbiakból 10 ezer sejtet milliliterenként).
A mintavételt január 5-én befejezték, ezután pedig lezárták a furatot, hogy megakadályozzák a tó vizének külső beszennyeződését. Ez a probléma az összes hasonló vállalkozás esetén felmerül, a kutatóknak biztosnak kell lenniük abban, hogy a megtalált teremtményeket nem ők juttatták a vízbe az óvatlan fúrással. Most a kutatás kevésbé izgalmas része, a leletek hónapokig-évekig tartó elemzése következik. A kutatócsoport tagjai eltérő mértékben hisznek abban, hogy még ma is élhetnek állatok a Mercer-tó vizében.
Sokan bíznak abban, hogy ha átvizsgálják a teljes mintamennyiséget, rá is lelnek a mindmáig élő, évezredek óta elszigelelt lényekre.
Forrás: Nature