Több mint három éve nem tett közzé a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság gyorsjelentést a mobilpiac változásairól, és igen jó oka volt erre: túl sokat megtudtak egymásról az cégek, villámgyorsan reagáltak a sikeres akciókra és az új díjcsomagokra, ami akadályozta a versenyt. Sok egyeztetéssel most mégis sikerült megoldani, hogy az előfizetők se maradjanak érdemi információk nélkül, és a szolgáltatókat se érje kár.
A NMHH ezentúl négy hónapos késéssel, félévente publikálja az adatokat, negyedéves bontással, cserébe viszont sokkal részletesebb lesz a jelentés. Ennek megfelelően a most kiadott mobilpiaci jelentés a 2018 végi állapotokat tükrözi, és benne vannak a teljes sötétségben eltelt bő három év adatsorai.
Ezek a legizgalmasabb megállapítások a 2015-2018 közötti időszakra:
Az NMHH adatai szerint a Vodafone volt az elmúlt három év nyertese, ami a piaci részesedést illeti, egyedül ők tudtak növekedni, és számos területen megközelítették a második legnagyobb Telenort. Ez azért különösen izgalmas, mert a Vodafone éppen egyesülni kíván a UPC-vel, és az utóbbival együtt simán elképzelhető, hogy néhány területen a dobogó második fokára léphetnek majd.
Erre a telefonhívások piacán a legkisebb az esély, bár itt is 24,8 százalékról 26,4 százalékra javult a Vodafone részesedése, miközben a Telenor 1,9 százalékpontot bukott (28 százalékra), a Telekom pedig stabilan uralja a piac közel 45 százalékát.
Mobilinterneten sokkal szorosabb verseny alakult ki, annak ellenére, hogy a Vodafone és a Telenor részesedése egyaránt csökkent. Év végén már csak fél százalékpont volt a két cég közti különbség, 26,76 százalékon állt a Vodafone, míg a Telenor 27,25 százalékon. A Telekom tarolt, több mint másfél százalékponttal javult a részesedése, és az egyéb, saját hálózattal (még) nem rendelkező mobilszolgálatatók (UPC, Digi) is tudtak egy kicsit erősödni.
ezzel eldőlt: Van verseny a mobilpiacon
Előkotortam az NMHH korábbi gyorsjelentéseit, amelyekből kiderül, hogy az elmúlt évtizedben óriási mozgások voltak a mobilszolgáltatói piacon. 2013 decemberében a Telenornak még 31,46 százalékos részesedése volt, a Vodafone 21,82 százalékkal volt a harmadik az adatforgalmat bonyolított mobilnetes előfizetésekben. A telefonálás piacán hasonlók voltak az arányok, közel tíz százalékpontos különbséggel. ezeket faragták le öt év alatt egy százalék körülire. Persze árnyalja a képet, hogy a telefonálós SIM-kártyákból már akkor is 11-12 millió volt, de csak feleannyian mobilneteztek, mint 2018 végén.
Egyedül azt nem tudni, hogy a legforróbb területen, a gépek és szenzorok közti M2M kommunikáció piacán miként alakulnak az erőviszonyok. Itt még évente 10-15 százalékkal nő a SIM-kártyák száma, és 2018 végén már 708 ezer aktív M2M adatkapcsolat volt.
Erre a kérdésre a szolgáltatók tudnának választ adni, ám az adatokból nehéz kitalálni, hogy van-e ennek bármilyen realitása. A hívásforgalom alapján nagyon lassan csökken a több évtizedes múltú 2G/GSM hálózat szerepe, és a telefonhívások tizede még ezen a rendszeren zajlik, és a 3G-n fut át a telefonálások több mint háromnegyede. Ez alapján a 3G-nek biztosan maradnia kell.
A mobilneten viszont fordított a helyzet, 4G-re csatlakozik a mobilnetező SIM-kártyák több mint háromnegyede, és éppen a 3G szerepe csökken töretlenül, miközben a 2G kártyák aránya még nőtt is az elmúlt három negyedévben, így úgy tűnhet, a GSM-től sem fogunk egykönnyen megszabadulni. Más kérdés, hogy adatforgalom alapján a 4G tarol, a bitek 94 százaléka a legmodernebb technológián jut el a kijelzőkre, és a 2G aránya szerény 1,2 százalékos.
Érdemes megnézni az NMHH oldalán a jelentést, mert tele van információkkal, elemzésekkel, színes grafikonokkal, és az adatok táblázatba gyűjtve is letölthetők.