Az amerikai Johns Hopkins kórház agysebésze, Rafael Tamago sok éve műti a betegek agyát. Természetesen az agyhoz való hozzáférés előtt fel kell nyitnia a koponyát, és a megfelelő bemetszési pontok meghatározásához méréseket kell rajta végeznie. Tamago doktor tehát több száz koponyát centizett már le, és egyszer csak
kezdett összeállni benne a kép.
Azt vette ugyanis észre, hogy a koponya egyes arányai az aranymetszést követik. (Bár az aranymetszés egyike a legismertebb matematikai arányoknak, talán nem árt egy kis ismétlés. Az aranymetszés aránya (Φ) = 1,618, és akkor teljesül, ha egy két részre osztott szakasz kisebbik részlete úgy aránylik a nagyobbik részlethez, mint a nagyobbik részlet az egészhez).
Az aranymetszést egyesek az univerzum kódjának, a minden mögött megbújó törvényszerűségnek és hasonlóknak tartják. Gyakorlatilag mindennel kapcsolatba hozták már, ami csak mérhető a világban: a csigaház csavarodásával, az athéni Parthenon arányaival, az ember által esztétikusnak tartott arc arányaival, a növények magvainak és leveleinek állásszögével, a fák ágainak elágazásával, a könyvek szélességének és magasságának ideális arányával és így tovább.
Ezzel csak két baj van:
Az aranymetszés legnépszerűbb terepe mégis az emberi anatómia és élettan különböző arányai. Az ujjak hossza, a szemek, az arc, a karhossz, a vállak, a vérnyomás és bármi más aránya bármi mással. A Johns Hopkins orvosa is ezen a vonalon indult el, amikor az első isteni szikra kigyúlt a koponyájában, és kollégájával együtt rengeteg emberi és egyéb emlőskoponyát mértek le.
Száz beteg koponyájáról készített CT-felvételeket addig méricskéltek, míg végül találtak két távolságot, amelyek aránya nagyjából megfelelt az aranymetszés 1,618-as arányának. A mérés kiindulópontja a szemek közötti besüllyedt pont, az úgynevezett nasion volt. A következő fontos pont a bregma, amely a fej tetején található, és két varrat (összeforrt koponyacsontok találkozásai), a koszorúvarrat és a nyílvarrat metszéspontját jelöli. A harmadik pont a nyakszirtcsont legkiállóbb része.
Ha ezt a három pontot összekötjük a koponya mentén, akkor három szakaszt kapunk, és az eredmény szerint a nasion-bregma és a bregma-inion közti távolság nagyjából úgy aránylik egymáshoz, mint a bregma-inion és a nasion-inion távolsága. Valójában egyik arány sem egyezik meg az aranymetszés 1,618-as arányával, hanem az egyik 1,64, a másik pedig 1,57,
de ne kukacoskodjunk.
Nem úgy az állatok koponyája! A kutatók bebocsátást nyertek a Smithsonian Természettudományi Múzeum állattárába, és ott sok más emlős koponyáját is megmérték. De egyik sem követte az aranymetszés szabályát. A nyulaké volt a legtávolabb tőle, a kutyáké és a majmoké már közelebb volt, és az oroszlánokra és a tigrisekre passzolt leginkább.
Semmi. Csak azoknak a felfedezéseknek van bármi értelmük, amelyeket kontextusba lehet helyezni, amelyek által megmagyarázható valamilyen jelenség. Az, hogy addig méregetünk teljesen irreleváns jellegzetességeket, míg végül olyan számot kapunk, amit vártunk, nem nevezhető kutatásnak. Főleg, ha még csak nem is sikerül előbányásznunk a várt arányt.
Persze nincs arról szó, hogy a doktor ne próbált volna meg magyarázatot kreálni az eredmények mögé, de ezzel nem igazán segít magán:
Az eredmények arra utalhatnak, hogy ahogy egyre komplexebb állatokat vizsgálunk, úgy közelítünk egyre jobban az aranymetszési arányhoz. A biológiai rendszerekben megjelenő aranymetszés optimalizálhatja a funkciót, de hogy ez mit jelenthet az emberi koponya esetében, arról fogalmam sincs
- nyilatkozta Tamargo a Live Science-nek. Ez természetesen azt feltételezi, hogy valamilyen objektív mérőszám alapján kijelenthető, hogy a nyúlnál összetettebb a kutya, annál pedig összetettebb a tigris. És persze az ember a legösszetettebb állat a világon (hülyeség). De még ha ezen túl is lépünk, ott van a két lemért majomfaj, amelyek egyáltalán nem muzsikáltak kiemelkedően a mérések során. Ezekről a doktor azt mondta, hogy nem emberszabásúak voltak (cerkófok és makákók), a csimpánzoknál és a bonobóknál biztosan jobb számok jöttek volna ki.
Ahogy az az áltudományokban megszokott, a híveket nem nagyon zavarja, ha az ideáik és a valóság között van némi disszonancia. Az aranymetszés is remek eszköz arra, hogy az embert kiemeljük az élővilág egyéb tagjai közül, bár ezzel csak magunkat tesszük nevetségessé.