1920. június 4-én írták alá az első világháborút lezáró trianoni békeszerződést. Az ország népessége 18,2 millióról 7,6 millióra, területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre csökkent. Az Index a százéves évfordulót megelőző hónapokban rendszeresen foglalkozik a békeszerződés okaival, a máig ható következményeivel, a határon túli magyarsággal.
A Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című dalt mindenki ismeri, előadta Kalmár Pál, aki a Szomorú vasárnapot vitte világsikerre, feldolgozta a nemzeti rockban utazó Kárpátia, sőt Bartók Béla is. Óriási diadalnak is nevezhetnénk a történetét, de valójában a világ egyik legpechesebb daláról van szó: a románok átíratták, a nyilasok betiltották, a kommunisták újra betiltották, és amióta elő szabad adni, azóta is sokan ferde szemmel néznek rá. Pedig csak egy ártatlan operettslágerről van szó.
Az 1910-es években az operettnek még tartott az „ezüst korszaka”, újra felfedezte magának a közönség. Magyarországon rajongtak érte, sőt, talán azóta sem volt olyan jó könnyűzenei exportcikkünk, mint Kálmán Imre 1915-ös Csárdáskirálynője: először német nyelven mutatták be (Csárdásfürstin), csak egy évre rá jött ki a magyar verzió, aztán az orosz, az angol (The Gipsy Princess – ott így eladhatóbb volt), és mindenhol hatalmas sikerrel futott. A popzene persze akkor is pont olyan volt, mint most: a régebbi sztárok, az öregek és a magas művészetek kedvelői haragudtak rá, a nép viszont imádta. És azonnal megindult a stílus másolása, vagyis a magyar „egzotikum” keverése a nemzetközi trendekkel.
Az operett olyan volt akkoriban, mint később a nagylemez: egy csomó dal egymás után, amelyek között jó esetben akad legalább egy nagyon erős, ami aztán slágerré válik, és eladja az egész „albumot”. Itt természetesen nem rádiós lejátszásokra és kislemezekre kell gondolni. Igaz, ebben az időben már megjelentek ezek a dalok olykor gramofonlemezeken is, de igazán nagy közönséget a kottakiadással lehetett elérni, s azzal, hogy a kávéházi muzsikusok felvették repertoárjukba a betétdalt.
Vincze Zsigmond is ilyen könnyűzene-szerző volt. Próbálkozott ugyan komolyabb művekkel is, de egyetlen zenedrámája csúfosan megbukott az Operában, így visszatért a jól bevált recepthez. Mintha csak egy operettcím-generátorral nevezték volna el a darabjait: Tilos a csók (1909), Limonádé ezredes (1912), Léni néni (1914), A cigány grófné (1920), A hamburgi menyasszony (1922). A sort még lehetne folytatni, de érdemes megállni az utolsónál, ebben szerepel ugyanis betétdalként a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország. A darab szövegírója Kulinyi Ernő volt, jogász végzettségű újságíró, színikritikus, aki úgy mellékesen negyven operettlibrettót (szövegkönyvet) is legyártott életében.
A hamburgi menyasszony alapvetően nem volt irredenta, elég csak elolvasni, milyen szövegkörnyezetben hangzott el a híressé vált ének. Egyszerű viccelődésnek és romantikus ábrándozásnak tűnik, mint minden operett témája:
„BÁLINT: Itt a kezem, Lottika!... Maga még nem ismer engem... majd odahaza...
WERNER: Lotti!... már itt a delizsánsz! Most már úgyis késő!
BÁLINT: Nem késő, Werner papa! Egyszerűen megfordítjuk a kocsi rúdját, és nem megyünk Északnak, hanem Keletnek: szép Magyarországba...
WERNER: Madjar ország?!... Hol az a Madjar ország?... Ja, das Hussarenland! Hát maga aztat láttál?...
BÁLINT: Hát hogyne láttam volna?! Hisz ott születtem! Az én hazám Magyarország! (Dal) Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán, / Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám! / Az ősi Kárpát őrzi álmát, s hű Csaba vezér, / Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér. / Hogy jön, szívünk visszavárja, / S hogy felzeng a trombitája! (Refrén) Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, / Gyönyörűbb, mint a nagyvilág... / Ha szól a zeneszó, látom ragyogó szép orcád! / Táltos paripákon odaszállunk, / Hazahí' fű, fa, lomb, virág. / Úgy sír a hegedű, / Vár egy gyönyörű szép ország!
LOTTI Apám, apám, jöjj! Csak ide vágyom én, ez a föld, ez a világ csupa fény! Tündérek földje már!
WERNER: A delizsánsz!
LOTTI: A delizsánsz!
WERNER: Allsden, hol's der Kakukk! gema nach Magyarország!
LOTTI: (Dal) Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, / Gyönyörűbb, mint a nagyvilág... / Ha zeng a zeneszó, / Vár egy gyönyörű szép ország!
ÖSSZES: Táltos paripákon odaszállunk, / Hazahí' fű, fa, lomb, virág. / Úgy sír a hegedű, / Vár egy gyönyörű szép ország! (Függöny)”
Persze ha figyelembe vesszük, hogy ez 1922-ben csendült fel először, nem csodálkozhatunk a hatásán. Amikor még mindenkit az ország szétszakítása sokkolt, nem lehetett mást hallani ebbe a dalba, mint a teljes Magyarország utáni vágyat. Szépségével amúgy is kitűnt a szánt szándékkal irredentának írt dalok közül, na meg azzal is, hogy nem csak kesergett. A dallama édes-bús ugyan, de ahhoz pozitív szöveg társult. Annak ellenére, hogy eredetileg nem az aktuális eseményekről szólt – vagy talán épp ezért –, kifejezetten reményt keltő volt.
Viszonylag hamar önálló életre kelt, és az operettől függetlenül is széles körben játszott dal lett. Persze azért A hamburgi menyasszony se ment rosszul: az akkor még 3300 férőhelyes Erkel Színházban (amit akkoriban épp Városi Színháznak hívtak) 91 telt házas előadást ért meg.
A színház hamar felismerte a potenciált a darabban, és az amúgy együgyű, vidám operettet a következő, kissé ellentmondásos színpadképpel zárta egy kézzel írt rendezői szövegkönyvpéldány szerint:
„Nagymagyarország térképe zöld homályos tónusban csak erős határokkal, felette egy sok színes villanykörtével világított magyar korona, melyet jobbról-balról két lebegő szárnyas angyal tart, bal sarok-jobb sarok, egy-egy kuruc vitéz nemzeti lobogóval, középen egy sarlós parasztlány kévét nyújt át egy magyar parasztnak, aki kaszájára támaszkodva felfelé néz. (Függöny)”
Azon, hogy a románoknál nagyon gyorsan cenzúrázták a dalt, nincs mit csodálkozni. Természetesen ők is belehallották azt, amit mindenki: ez az ének a megszállt országrészekről (is) szól. Végül egy kicsi, de annál fontosabb módosítással lehetett előadni Erdélyben:
Szép vagy, gyönyörű vagy, Meseország
Idehaza egy darabig csak a műfaj miatt fanyalogtak sokan, azok, akik amúgy sem rajongtak az operettekért. Kodály Zoltán például állítólag rosszallását fejezte ki, hogy Palló Imre, a nagynevű operaénekes, akit ő a „magyar népdalok mesterdalnokának” tartott, miért énekel ilyeneket.
Hatalmas fejtörést okoz a zenetörténészeknek, hogy vajon mit gondolt Bartók Béla a műről. Ő ugyanis életművének egyik legfontosabb darabjában, az 1943-ban komponált Concertóban idézi a Szép vagy gyönyörű vagy Magyarországot. Az alábbi videón 1:15-től hallható a dallamrészlet:
Bartók ekkor már nem bírta az egyre nyomasztóbb politikai légkört, és elhagyta az országot. Ezt a művét már az Egyesült Államokban írta a Bostoni Filharmonikusoknak. Az általános vélekedés az, hogy ezzel a dallammal a honvágyát fejezte ki. Ami persze kicsit furcsa, hiszen a népdalgyűjtő, modern zeneszerző soha nem volt oda az operettekért. Vannak vélemények, amelyek szerint azt mutatja be, hogyan tesz tönkre az ideológia egy ártatlan, szép dallamot, a Kádár-rendszerben pedig azt tanították, hogy a fasizálódó Magyarországot szimbolizálja a dal. Mások szerint Bartók görbe tükröt tart azzal, hogy román kolindák ritmusvilágával párosítja az irredenta motívumot. Bárhogy is, nagyon erős szimbólum lett.
Főleg úgy, hogy 1944-ben – abban az évben, amikor a Concertót bemutatták Amerikában – az addig országszerte népszerű és sokat játszott dalt betiltották.
Az oka: a mű mindkét alkotója zsidó volt.
Vincze Zsigmond ezt már nem érhette meg, 1935-ben meghalt. Kulinyi Ernő sem élte túl sokkal: még az év októberében internálták, 1945. február 2-án halt meg Bruck an der Leithában.
Kevés olyan dolog van, amit a nyilasok tiltottak be, és a kommunisták sem engedtek játszani. A Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország azonban ezek közé tartozott. Az ok természetesen az irredenta jelentés volt, amiről szinte beszélni is tilos volt, nemhogy dalokat énekelni róla. Még ártatlan operettslágereket sem.
A rendszerváltással ugyan újra szabaddá vált a dal, de a helyét azóta se találta meg. Valahogy besüppedt a katonadalok és irredenta kesergők közé, időnként magyarnóta-estek repertoárjában bukkan fel. Egyesek gyanúsan jobboldali, abszurd módon már-már nyilas dalnak vélik, mások szent áhítattal tekintenek rá, mint egy himnuszra. Persze nézzük a jó oldalát. Van-e bármi más mű, ami ilyen szépen kifejezné a nemzeti egységet, amit ugyanolyan természetességgel idéznek fajvédő pólókon és a Zsidó Nyári Fesztiválon?
Bächer Iván: Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, Népszabadság Hétvége, 2001.06.30.
Balogh Ébner Márton: Egy kétszer betiltott dal, Napi történelem blog, 2015.10.29.
Oldal Gábor: Zene futószalagon, Zeneműkiadó, 1981
Stachó László: Szép vagy, gyönyörű vagy... Magyarország? Muzsika 2006./5. szám, 36. o.
Szentesi Zöld László: Bartók Béla torzulásai, Demokrata, 2017.11.24.