Az elmúlt 35 évben nem volt olyan kicsi az északi-sarki jégtakaró, mint tavaly szeptemberben, amikor véget ért a nyár az északi féltekén. Nem egyedi esetről van szó, egy hosszan tartó folyamat eredménye, hogy ennyire csökkent a jégtakaró, a kutatók szerint 1979 és 2000 között felére csökkent a nyári jéggel borított terület nagysága.

A hideg és sötét tél alatt aztán folyamatosan növekszik a jég kiterjedése és vastagsága, a legnagyobb kiterjedését általában február végén vagy március elején éri el. A NASA kutatói szerint az idei maximumot február 28-án érte el a jégtakaró, de ez is az ötödik legkisebb kiterjedés volt az elmúlt 35 évben.

Az idei maximum 15,09 millió négyzetkilométer volt, jól illeszkedik az elmúlt évtizedben megfigyelhető folyamatba. Az elmúlt tíz évben volt ugyanis a kilenc legkisebb összefüggő téli jégtakaró, 2013 telén például 374 ezer négyzetkilométerrel volt kisebb a jég kiterjedése az elmúlt harminc év átlagánál.

Joey Comiso, a NASA kutatója elmagyarázta, hogy a sötét és hideg téli időszakban a hosszúhullámú és infravörös sugarak dominánsak a sarkkörön túl, ezeket gyakran hozzák összefüggésbe az üvegházhatásokkal. A jégtakaró csökkenése annak a következménye, hogy több az üvegházhatást okozó gáz.

A jégtakaró olyan gyorsan csökken évről-évre, hogy a kutatók szerint néhány évtizeden belül teljesen el is tűnhet a nyári hónapokban. Hasonló következtetésre jutottak egy nemrég közzétett tanulmányban is, amelyben azt írják, hogy akár ötven százalékkal is megnőhet a vegetációval fedett terület nagysága a következő évtizedekben.