A bálnák hatalmas állatok, legalábbis az emberhez képest, de az űrből nézve aprónak látszanak. Egészen mostanáig nem is igazán tudták megfigyelni az állatokat az űrből.

Most azonban a technológiai fejlődés és az egyre jobb műszerek lehetővé tették egy ausztrál kutatócsoportnak, hogy műholdakról kövessék nyomon a bálnák létszámának változását. A Centre for Whales Research tudósai a bálnák számának változását szeretnék figyelni.

Egészen pontosan a hosszúszárnyú vagy púpos bálnát szeretnék figyelni, ennek az állatnak 13-14 méter a hossza, de ennél nagyobbra is megnőhet. Különleges alakjáról kapta nevét, feltűnően hosszúak a mellúszói. A többi bálnafajhoz képest ez gyakrabban ugrik ki a vízből. Egy-egy példány évente akár 25 ezer kilométert is megtesz, nyáron a sarki vizekben lakik, télen a szubtrópusi, trópusi tengerekbe vándorol, ebben az időszakban a nyáron elraktározott zsírtartalékaiból él, ilyenkor nem táplálkozik.

A hosszúszárnyú válna vadászatát is túlzásba vitték a bálnavadászok, a populáció kilencven százalékkal csökkent. Kihalását az 1966-ban bevezetett bálnamoratórium akadályozta meg, azóta jelentősen nőtt a példányszám. Ezt szeretnék megvizsgálni az ausztrál kutatók új műholdas módszerükkel.