Pár napja kiderült, hogy a Hódmezővásárhely–Szeged hibrid villamos (tramtrain) bő kétszer annyiba kerülne, mint amennyivel eredetileg kalkuláltak: 23 milliárd helyett 48,5 milliárdba. Lázár János, a hódmezővásárhelyi választókerület egyéni képviselője, egyben a kormányzat második legnagyobb hatalmú embere előbb dühös nyilatkozattal reagált, ma reggel pedig interjút közölt vele a Délmagyarország.

Lázár szerint ezen az áron a beruházás sosem fog megtérülni, ezért javasolni fogja, hogy a kormány azt ne támogassa. Az árnövekedés hátterében szerinte az áll, hogy a projektért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban és MÁV-nál vastagon fogott a ceruza, abban bízva, hogy ő, mivel a saját körzetéről van szó, bármekkora költségnövekedést kijár majd Orbánnál vagy Brüsszelben.

Csak hogy világos legyen, az NFM és a MÁV a kormányon belüli döntési hierarchiában még közvetve sem Lázár, hanem a gazdasági kabinet élén álló Varga Mihály felügyelete alatt áll. Lázár azonban most a sarkára állt, mert szerinte létezik egy határ, amit nem lehet átlépni. „Senkinek sem.”

Na persze. Lázár János egy áprilisi napon arra ébredt szende álmából, hogy valakik Magyarországon egy meg nem térülő állami beruházást készítenek elő. Lehetne most sorolni a pazarló és értelmetlen közberuházások hosszú sorát az M6-os autópályától a 4-es metrón át a felcsúti kisvasútig, a százmilliárdos vizes vébéig, a 200 milliárdos Puskás-stadionig, és persze Paks II.-ig, meg a kormány Várba költöztetéséig, amik eddig nem szúrtak neki szemet. Ahogy az se túl hihető, hogy Lázár János a sajtóból értesül a Szeged–Hódmezővásárhely tramtrain árának elszabadulásáról.

Az érdekes az, hogy Lázár nem azt mondta, hogy károgjatok csak, juszt is megépítjük, ha kell Makóig, a Csíki Sörmanufaktúráig vagy Jeruzsálemig, hanem hogy „nem presztízsberuházást szeretnénk, hanem reálisat”. A valóság ugyanis az, hogy Lázár egy fájdalmas dilemmával szembesült.

Ha kijárja a pénzt a méregdrága hibrid villamosra, az örökös állami pénzinjekciókra szoruló projektet óhatatlanul mindenki a személyéhez köti, és egy lemoshatatlan stigmaként kell viselnie évtizedekig. Hiszen joggal szegezhetik majd neki a kérdést, miért nem szólt az elején. Ám ha most szól és nemet mond, az összes, 2010 óta történt necces közpénzköltés, köztük Orbán Viktor kedvenc projektjei felett mond ítéletet.

Lázár a második verzió mellett döntött: most inkább egy állami cégnek, minisztertársának, illetve lényegében a NER-es tőkefelhalmozás rendszerének ment neki, nehogy Mészáros Lőrinc-i szitokszó váljon a nevéből. Ami azt jelenti, hogy nála tényleg eljött a határ, amit nem akar átlépni.