A nemrég elfogadott ukrán nyelvtörvény eredménye nem az lesz, hogy a kisebbségi gyerekek megtanulnak ukránul, hanem hogy az ukránul tanult tárgyakat sem sajátítják el rendesen. A nacionalizmus és a tájékozatlanság zsákutcába viszik az anyanyelvi oktatást, de van kiút. Fiala-Butora János írása.
A nemrég Ukrajnában elfogadott oktatási törvény nagy vihart kavart a nemzetközi diplomáciai színtéren és a magyar sajtóban is. Egyes elemzések, valószínűleg a törvény nem végleges verziójából kiindulva már a kárpátaljai magyar oktatás teljes felszámolását vizionálták, míg mások nem is látnak jogkorlátozást, sőt a törvényt a kárpátaljai magyaroknak hasznosnak tartják. Ebben az elemzésben először azt vizsgálom meg, veszélyezteti-e a törvény az anyanyelvi oktatást, majd ennek lehetséges okait és az ebből következő megoldási lehetőségeket veszem számba.
A törvény, több pozitív vonása mellett az anyanyelvi helyett ukrán nyelvű oktatás bevezetésével szeretné a kisebbségek ukrán nyelvtudását növelni. Az eredeti javaslat felszámolta volna a kisebbségi nyelvű oktatást az 5. osztálytól kezdve, az elfogadott változat azonban kivételt tesz az EU hivatalos nyelveivel (pl. magyar, román, szlovák). Míg jelenleg a magyar tanítási nyelvű iskolákban az ukrán nyelvet kivéve minden tantárgyat magyarul tanulnak a diákok, az új törvény alapján az 5. osztálytól bizonyos tantárgyakat ukránul tanulnának. Hogy mennyit, azt a törvény nem határozza meg; magyarul és a többi EU-s nyelven „egy vagy több” tantárgyat lehet majd tanulni.
A megfogalmazás és a kontextus (lásd pl. az átmeneti rendelkezéseket, amelyek az ukrán nyelvű tanításra való fokozatos átállást rögzítik) alapján ez kevesebb, mint a mostani „minden kivéve az ukrán nyelvet”. Ez következik a kinyilvánított jogalkotói szándékból is: ha az ukránul oktatott tárgyak célja a diákok ukrán nyelvtudásának a növelése, ez nyilván annál hatékonyabb, minél több tantárgyat tanítanak majd magyar helyett ukránul.
Ugyanakkor Ukrajna alkotmánya és nemzetközi kötelezettségvállalásai, például az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezménye teljes anyanyelvi oktatást garantál, úgyhogy ezek sérülnének, ha akár egy tantárgyat is ukránul oktatnának az ukrán nyelv órán kívül.
Súlyos probléma az is, hogy az anyanyelvi oktatásra a törvény nem ad szilárd garanciákat. A Keretegyezményt felügyelő Tanácsadó Bizottság már a jelenleg hatályos oktatási törvényért is kritizálta Ukrajnát, mert az nem teszi kikényszeríthető joggá az anyanyelvi oktatást. Számos esetre derült fény, amikor a hatóságok szabotálták a kisebbségi nyelvű osztályok indítását, kihasználva a törvény kiskapuit. Az új törvény ebből a szempontból még rosszabb, az csak a 4. osztályig garantálja az anyanyelvi oktatást, úgyhogy az Európa Tanács kritikája nem kerülheti el Ukrajnát.
A kialakult helyzet formálisan hasonlítani fog a magyarországi kisebbségi tannyelvű iskolák helyzetére, azonban a látszat csal. Magyarországon számát, koncentráltságát, nyelvi helyzetét tekintve nincs a kárpátaljai magyarsághoz fogható kisebbség. Itt nem korlátozza jogszabály a kisebbségi nyelveken tanított órákat – korlátot a diákok száma és igényeik jelentenek, amit minden kisebbségi önkormányzat saját hatáskörben vesz figyelembe. Ukrajnában azonban egy teljes szervezettségű, anyanyelven működő oktatási rendszert építene le az új törvény, szembemenve a kisebbségi közösségek igényeivel.
A törvény tehát kétségtelenül korlátozza a kisebbségi oktatási jogokat. Ennek ellenére többen mégis előnyösnek tartják a kisebbségek számára, merthogy segít nekik megtanulni az ukrán nyelvet, támogatva munkaerő-piaci integrációjukat. Ez az érv egy nagyon elterjedt félreértésen alapul. Az ukrajnai kisebbségek – és különösen a magyarok – valóban alacsony szinten beszélik az ukrán nyelvet. Az anyanyelvi oktatás és az ukrán nyelv elsajátítása azonban nem egymásnak ellentmondó szempontok.
A kárpátaljai magyarok 11 éven keresztül tanulnak ukrán nyelvet az iskolában – hogy nem tanulják meg, annak a nem hatékony nyelvoktatás az oka. A helyi magyar szakmai szervezetek több mint húsz éve követelik a magyar iskolákban a hatékony ukrántanítás megszervezését. Ez leginkább eltérő módszertant, tankönyveket, felkészült tanárokat, nagyobb óraszámot, kiscsoportos foglalkozásokat, stb. kívánna meg. Amire nincs szükség hozzá, az a szaktantárgyak ukrán nyelvű oktatása. Sőt, ezzel kifejezetten rosszul járnának. A kognitív nyelvészet álláspontja szerint a tanulás az anyanyelven a leghatékonyabb, ezért is rögzítik a kisebbségvédelmi egyezmények az anyanyelven való tanulás jogát – az nem csak a kisebbségi kultúra megőrzése miatt fontos, hanem a hatékony oktatás, és ezáltal a munkaerőpiaci integráció miatt is.
A jelenlegi rendszerben sok gyerek 11 év alatt sem tanul meg ukránul. Ha ők az új törvény alapján az 5. osztálytól ukránul tanulnák például a fizikát, akkor nem csak az ukránjuk lenne gyengébb a többségi társaiknál, hanem fizikából is elmaradnának mögöttük. Márpedig az oktatás célja nem önmagában az ukrán nyelv minél jobb elsajátítása, hanem ismeretek átadása különböző tantárgyakból – amiből az egyik az ukrán nyelv.
A világ számos országában képesek a kisebbségek saját tanítású iskoláikban a többségi nyelv elsajátítására. Ez alól az ukrán sem kell, hogy kivétel legyen. Amíg azonban presztízsokokból nyelvtant és irodalmat magoltatnak az ukránt alapszinten sem beszélő diákokkal, addig tényleg nem fogják megtanulni a nyelvet. Az ukrán, mint idegen nyelv hatékony oktatására van szükség, aminek az állam máig nem teremtette meg a feltételeit – az új törvénnyel sem.
Az elfogadott törvény nem a hatékony ukrán-tanítást, hanem a kisebbségi oktatás korlátozását szolgálja. De ennek nem feltétlenül csak a rosszhiszemű nacionalizmus az oka, hanem a tájékozatlanság is. Kétségkívül vannak olyan csoportok Ukrajnában, akik az oroszok mellett a kisebb, köztük a magyar, kisebbségekben is biztonsági kockázatot látnak, és legszívesebben beolvasztanák vagy elüldöznék őket. A nyelvtörvények és az oktatási törvény körüli vitákban ilyen nézetek is megjelentek; ezek tükröződnek a törvény eredeti változatában, amely valóban felszámolta volna a magyar oktatást az 5. osztálytól kezdve; és kifejezetten magyarellenes lépésekre is volt példa az elmúlt években a nyelvtörvény és ez oktatási törvények alkalmazása során.
Ez azonban nem többségi vélemény. A többség valószínűleg valóban csak hatékony ukrán nyelvtudást vár el az állam lakóitól, és ezt azért szeretnék ennyire kontraproduktív módon megvalósítani, mert nem ismerik a kisebbségi oktatás szakmai kérdéseit. Az elmúlt hetek nyilatkozatai erről tanúskodnak: sok magas rangú ukrán politikusnak úgy tűnik, fogalma sincs, eszik-e vagy isszák a kisebbségi létet – amivel egyébként nem lógnak ki a régiós átlagból, Magyarországot is beleértve.
Ha az elfogadott törvényt valóban a tájékozatlanság motiválta, akkor van esély a megoldásra. A hatékony ukrántanításban érdekelt ukrán politikusok, a kisebbségek és anyaállamaik között ebben a kérdésben nincs érdemi ellentét. A vitát ebbe az irányba kell terelni, mert ez az egyetlen lehetséges platform, amin az ukrán kormány kompromisszumot tud kötni. Egyetérteni velük az ukrán nyelvtudás fontosságában és ennek egy más, hatékonyabb módját felajánlani, ami nem jár a kisebbségi nyelvű oktatás korlátozásával, minden érdekelt fél számára győzelemmel érne fel. Ha azonban a törvény nacionalista értelmezéséből indulunk ki és azt olvassuk a fejükre, nekik is nagyon kis manőverezési lehetőségük marad – az ukrán állam vélt vagy valós érdekeit lesznek kénytelenek szembeállítani a külföldi nyomással. Ez nem egy könnyű helyzet belpolitikai szempontból, és nem jó alap a további nemzetközi együttműködésre sem.
Gyakran felhozott érv a törvény kapcsán, hogy az valójában az orosz oktatás, nem a többi kisebbség ellen irányul. Ez annyiban igaz, hogy az oroszok még rosszabbul járnak (az orosz nyelvű közép- és felsőoktatási rendszer felszámolása egyébként a kisebbségvédelmi egyezmények nagyon durva megsértése, de ez nem tárgya ennek a cikknek), de ez nem igazolja a törvénynek a többi kisebbségre kifejtett negatív hatását. Ukrajnának elemi érdeke, hogy EU-s szomszédjai támogassák a területén zajló hibrid háborúban – éppen ezért volt nagy meggondolatlanság a részükről alapos egyeztetés nélkül ilyen formában elfogadni az oktatási törvényt, amely bár elvi lehetőséget biztosít a kisebbségi oktatás megőrzésére, ezt szűken, kivételként és nem főszabályként fogalmazza meg, és nem biztosít rá kellő garanciát. Ez a szöveg azoknak az ukrán nacionalistáknak az érdekeit szolgálja, akiknek célja nem egyszerűen a jobb ukrántanítás, hanem a kisebbségi oktatás korlátozása és a kisebbségek beolvasztása. Reménykedjünk benne, hogy a nemzetközi szervezetek véleményének hatására az ukrán kormány is belátja ezt, és hajlandóak lesznek a törvény módosítására.
A szerző a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja Jogtudományi Intézetének (MTA TK JTI) tudományos munkatársa. Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.
Borítókép: Aleksey Filippov / AFP