2012, annak ellenére, hogy az űrsiklók tavaly nyugdíjba vonultak, az űr éve volt. Tavaly azt jósoltuk, hogy a változásoknak köszönhetően megerősödhet a magánszektor szerepe az űriparban, és a fejlemények valóban ebbe az irányba mutatnak: fellőtték az első magyar műholdat, és sikeres küldetést teljesített a SpaceX. Közben már a Marson tevékenykedik a Curiosity is, lendületesen fejlődik a nanotechnológia, megvan a Higgs-bozon, ugrottunk rekordmagasról, és lejutottunk rekordmélységbe is. Magyarország pedig mindenhol ott van egy kicsit, egy Abel-díjat is bezsebeltünk.
Mindjárt 2012 januárjában az égre meredt a tudomány iránt érdeklődők szeme, amikor végre kiderült, hogy pontosan hova zuhan az irányíthatatlanná vált orosz műhold, a Fobosz-Grunt.
A zuhanás után sikereket is elkönyvelhetett az űrkutatás. A SpaceX űrtörténelmet írt: a Dragon űrkapszula sikeresen dokkolt a Nemzetközi Űrállomáshoz – a magáncégek közül elsőként. Kína sem tétlenkedett, fellőtték az első űrhajósnőjüket, kapcsolódtak kísérleti űrállomásukhoz.
Nekünk magyaroknak különösen izgalmas volt február, amikor végre fellőtték a Masat–1-et, az első magyar műholdat. Az esemény előzményeivel és a műhold sorsával külön mellékletben foglalkoztunk, sőt élőben, a helyszínről közvetítettük a kilövését is.
Az év legnagyobb, űrhöz kapcsolódó eseménye egyértelműen az augusztusban landoló Curiosity volt. A minden eddiginél jobb műszerekkel felszerelt Mars-járó pr-kampányokkal elég erősen támogatott küldetése gyakorlatilag naponta került az újságok címoldalára. Legutoljára december elején, amikor kiderült, hogy talált valamit. Szerves összetevőt. Vagy mégsem. Vagy mégis. A történetet Curiosity-dossziénkból rekonstruálhatja, aki esetleg elvesztette volna a fonalat.
Az év kiemelkedő csillagászati hírei közé tartozik, hogy meglepő módon cukrot találtak egy fiatal csillag körül, de említésére érdemes a Tejútrendszerről készült, minden eddiginél részletesebb, kilencmilliárd pixeles fotó is. A Mars-kutatások fényében sem érdemes megfeledkezni arról, hogy a Voyager-űrszondák kiérnek a Naprendszerből, ezzel ők az emberiség legtávolabbra eljutatott űreszközei.
Előre sejthető volt, hogy naptevékenységben gazdag évünk lesz, hiszen csillagunk nagyjából 2012-13 körül jár 11 éves aktivitási ciklusának tetőpontján.
A Földön sem volt hiány elképesztő vállalkozásokból: a kutatók megfúrták a Vosztok-tavat, amely 20 millió éve fejlődhetett háborítatlanul, a világtól teljesen elzártan, több kilométeres jégpáncél alatt. A tóhoz kapcsolódó izgalmak még nem értek véget, az első, tudományos vizsgálatra is alkalmas, tiszta mintát valószínűleg 2013 tavaszán hozzák majd a felszínre.
Szintén nagy hullámokat kavart, bár teljesen más területen, hogy a világ kutatói gyakorlatilag fellázadtak a tudományos publikálás bevett rendszere ellen. A tudósok a holland Elsevier kiadót bojkottálták, mivel az nagyon magas díjakat számolt fel a cikkek kiadásáért, sőt a kutatóknak sokszor már a publikálásért is fizetniük kellett. A kiadó végül a nyomás miatt változtatásokat vezetett be.
Részecskefizikából bőven jutott erre az évre, hivatalosan is cáfolták a tavaly mért, fénynél gyorsabb neutrínókat, lefényképezték egy atom árnyékát, megtalálták a 75 éve megjósolt részecskét, a Majorana-fermiont, májusban pedig először teleportáltak 97 kilométerre fotont.
Több évnyi előkészület, kutatómunka után pedig idén végre megtalálták a Higgs-bozont, vagy legalábbis egy arra igen-igen emlékeztető részecskét. Az LHC ugyan márciustól egy időre pihenni megy, de csak azért, hogy megnövelt teljesítménnyel és új kísérletekkel térjen vissza, amelyek adatai ráadásul részben az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont csillebérci telepére futnak majd be.
Jó éve volt a nanotechnológiának is, az iparba gyorsan átültethető tudományos eredményeknek köszönhetően rendkívüli sebességgel fejlődik ez a tudományág, van már például egyetlen atomból álló tranzisztorunk, sőt állítólag már a szilícium utódja is megvan. A sikerekből Magyarország is bőven kiveszi részét, például itthon alkottak először grafén szuperrácsot.
Rekordokból is bőven jutott erre az évre. Egy nemzetközi kutatócsoport 2200 méter mélyre fúrt az óceán fenekén, James Cameron pedig lejutott a Mariana-árok mélyére. Bár kísérletének tudományos jelentősége vitatható, az osztrák Felix Baumgartner több rekordot is megdöntött sztratoszféraugrásával, amelyhez egy NASA-nak is dolgozó cég fejlesztett speciális ruhát.
Rekordokkal érezzük a nyakunkon a klímaváltozást is, rendkívüli ütemben olvad a sarki jégtakaró, de kiugróan meleg volt az idei magyar nyár is. Kiemelkedő eredménynek tekinthetjük, hogy most már van működő mesterséges agyunk is.
Aki azt gondolja, már mindent felfedeztünk ami a Földön él és mozog, téved. Idén is rengeteg új fajra bukkantak a kutatók, igaz, volt köztük olyan, amely a hivatalos bejelentés idejére valószínűleg már ki is halt.
Érdekes kinézetű állatokból is akadt, említésre érdemes például a karakteres arcú kongói majom, vagy a 750 lábú ezerlábú. A tudósok néha különleges neveket találtak az új élőlényeknek, egy halat például Barack Obama után neveztek el, egy kígyófaj pedig egy hétéves kislányról kapta nevét.
A kémia Nobel-díjat idén is inkább biológusok kapták: Robert J. Lefkowitz és Brian K. Kobilka amerikai kutatók az G-fehérjéhez kapcsolt receptorokkal kapcsolatos tanulmányaikkal érdemelték ki a kitűntetést. Az orvosi Nobel-díj őssejtkutatásért járt, a fizikai területen pedig kvantumfizikai kutatásokat díjaztak idén.
Magyar sikerre is figyelhetett a világ: Szemerédi Endre kapta a matematika Nobel-díjának számító Abel-díjat (interjúnkat a kutatóval itt olvashatja). Rangos díj mellett rangos lapokban közölt magyar publikációknak is örülhettünk, áttörést értünk el például az epigenetikában, a Science Signaling címlapjára kerültünk fehérjekutatással, vagy éppen a Science-be egy epilepsziakutatásban elért eredménnyel, idegkutatással pedig a Nature-be. Több területen fontos eredményeket értek el az MTA Lendület programjának kutatói is.