Index Vakbarát Hírportál

Jó irányba haladnak az androidos tévék

2015. december 19., szombat 21:35

A Google a milliók által ismert operációs rendszerrel, az Androiddal szeretné megnyitni a felhasználók előtt az okostévék világát. A Philips tévéje jó kezdőlökés lehet ehhez a tervhez.

Egy évvel azután, hogy a Google bemutatta az Android TV névre keresztelt operációs rendszert, egymás után jönnek az újabb modellek, bár egyelőre csak néhány gyártó vállalta be, hogy ilyen tévét gyárt. Először a Sony androidos modelljét próbáltuk ki, most a Philips 6510-es tévéjére tettük rá a kezünket.

Android a tévén is

Igazi androidos tévéhez illően már bekapcsoláskor kéri a jelszót és a Google fiókunkba is be kellett lépni. De ez nem is baj, hiszen azért van rajta Android, hogy azt használjuk is. Már ekkor feltűnik, mennyire egyszerű a távirányítón beírni a viszonylag hosszú jelszót, arra ugyanis teljes qwerty-billentyűzetet tettek. De erről később.

Mielőtt továbbmennénk, elevenítsük fel, mit is jelent az Android TV. A Google nagyjából egy éve jelentette be a kifejezetten tévékre fejlesztett operációs rendszerét. A céljuk ezzel az, hogy interaktívvá tegyék az élményt, a felhasználóknak ismerős felülettel szeretnék megszerettetni az emberekkel az okostévézést.

Hiába van okostévé most már egyre több háztartásban, ez kimerül abban, hogy néha megnézünk egy-egy videót YouTube-on, vagy nagy ritkán benyomunk egy playlistet. Kevesen vannak, akik le is töltenek alkalmazásokat tévéjükre, pedig a különböző csatornáknak vannak tévéappjaik, ahol meg lehet nézni a leadott műsorokat, esetleg filmeket. Lehet játszani is a tévén, meglepődnének, mennyi ismerős játékot találhatunk online. De akár a Spotify és a Deezer is elérhető, így nem kell külön médiarendszer ahhoz, hogy zenét hallgassunk. A felhasználók tömegei azonban nincsenek tisztában ezzel, nem ismerik a tévék operációs rendszerét, és nem is fektetnek nagy energiát abba, hogy megismerjék.

A Google pont ezt kerülné meg, és egy milliók által ismert operációs rendszerrel szeretné megnyitni a felhasználók előtt az okostévék világát. A Philips tévéjének kellemesen ismerős a felhasználói felülete, felhasználóbarát a menüje. Nagyon gyorsan tölti be a kívánt tartalmat, ha megfelelő az internetes kapcsolat. Biztos szélessáv kell ahhoz, hogy ne döcögjön a streaming, és ne lépjen ki a játékokból. Ha ez megvan, akkor megbízhatóan működik. Böngészni azért még nem lehet benne, nagyon lassan tölti az adatokat például az Index főoldaláról, és a navigálást sem erre találták ki.

Ismerős tartalmak, ismerős felület

Mint a legtöbb androidos tévében, a Philips modelljében is a főmenüben vannak az ajánlott tartalmak, főleg a YouTube-ról kínál tartalmat az eddig megnézett videók alapján (nagyon sok Transformerst és Thomas, a gőzmozdonyt találtam, mert a gyerekeim ezekre kattantak rá az elmúlt hetekben). Ezen a tévén nyert értelmet a YouTube-csatornákra való feliratkozás is, ugyanis egy kattintással megtaláltam kedvenceimet, és meg tudtam nézni az éppen aktuális videót kényelmesen hátradőlve a kanapén, nem a laptop kijelzője főlé görnyedve.

Ajánlott még filmeket is, itt inkább a népszerű tartalmakat vette előre, mert nem vásároltam még filmet a Google-től. Pedig ha valaki hajlandó filmet vásárolni, annak egy teljesen új világ tárul nyílik ki, filmek ezreiből válogathat, amelyeket 660 és 5000 forint között lehet megvásárolni. Cserébe bárhonnan eléri, nem kell fizikailag tárolnia, az androidos tévén pedig egy kattintással elérheti. Zenében már pontosabb ajánlatokat kaptam, bár évek óta nem a Google Musicon hallgatom a zenéket, azért volt egy időszakom itt is, így a Google-nek van némi fogalma arról, mit hallgatnék szívesen.

Számtalan alkalmazást telepítettek a tévére, ezek közül akadnak izgalmasak is, mint például az, amelynek segítségével egy külső merevlemezre egy kattintással felvehetünk tévében futó műsorokat. De vannak feleslegesek is, bár mindenki maga dönti el, hogy mennyire kell az időjárástévé vagy a Le Monde francia nyelvű adásának egy külön alkalmazás.

A csoda-távirányító

A tévé szinte mindennel irányítható, amiben elem vagy akku van: mobillal, távirányítóval, tablettel, konzollal. És akkor ezzel vissza is tértünk a távirányítóra. A tévéhez egy egészen különleges darabot adtak, két oldala van. Az egyiken a hagyományos gombok, némi extrával kiegészítve. A másikon azonban egy teljes qwerty-billentyűzetet kapunk. Az új generációs tévéknél régi probléma, hogy egyre többet kell írni mindenféle alkalmazásokba. Ezt nem igazán sikerült megoldani úgy, hogy kényelmes és gyors legyen. A gyártók mindenféle trükkökkel próbálkoznak, az egyik konzollal, a másik varázspálcához hasonlító távirányítóval. A Philips pedig teljes qwertyvel.

Ez így nagyon kényelmes, de van némi probléma is. A távirányítónak egyszerre csak az egyik oldalát használhatjuk, az ahhoz az oldalhoz tartozó irányt kell a tévé felé irányítani. Ez addig oké, hogy hiába nehezedünk rá az asztalon, nem tudjuk véletlenül elkapcsolni az alsó oldalra került gombokkal. De egyben azt is jelenti, hogy amikor megfordítjuk, zavartan forgatjuk, hogy akkor most hogy melyik hegyét is kell a tévé felé irányítani. Talán megszokható hosszabb használat alatt, nekem egy az egy hét együttlét kevés volt.

Ezen a távirányítón is feltűnt a látványos Netflix-gomb, a Philipsnél is arra számítanak, hogy hamarosan itthon is elindul a szolgáltatás. Kérdésünkre a Philipsnél azt mondták, hogy tévét hosszabb távra vásárolnak a fogyasztók, és remélik, hogy a következő pár évben a régióban is elérhető lesz a szolgáltatás. Nyugat-Európában már egészen jó a lefedettség, és úgy tudják, hogy a Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot felölelő régióra közösen folynak a tárgyalások, a Netflix komolyan fontolgatja az indulást. Amúgy az összes androidos tévé távirányítójának része a Netflix-gomb.

Játék a fényekkel

Azt kell mondanunk, egy jól összerakott tévét láttunk, nagyon jó képernyővel, ismerős androidos operációs rendszerrel, ami kényelmessé tette a mindennapi használatot. Emellett számos kényelmi és szemkápráztató funkciót tettek bele. Az egyik Philips tévékre jellemző Ambilight, amely valójában egy beépített hangulatvilágítás. Így a képernyő mögül látható fény egy teljesen sötét szobában jobban kiemeli a sötét színeket. Kezdetben legalábbis ez volt a szerepe, ma már a fal színét is be tudjuk állítani a tévén, a kibocsátott fényeket pedig ehhez igazítja a készülék. Nem véletlen, hogy a Philips játszik a fényekkel, a cégnek komoly múltja van a világítástechnika piacán.

Jó irányba haladnak az androidos tévék, ha a jövőben kifejezetten nagy képernyőre optimalizált alkalmazásokat is fejlesztenek, akkor szép jövőt jósolunk ezeknek a modelleknek. Mert a felhasználót egy dolog érdekli, hogy könnyen megtalálja azt, amit szeretne nézni, függetlenül attól, hogy az a tévében, egy külső merevlemezen vagy éppen az interneten van. Ha ehhez egy ismerős rendszert ajánlanak a gyártók, akkor hajlamosabb lesz azt megvenni.

Rovatok