A Hull a pelyhes fehér hó egyike azoknak a daloknak, amiket minden magyar ismer. Már az óvodában megtanuljuk, és aztán fújjuk végig az iskolai ünnepélyeken, meg a munkahelyi mikulásos rendezvényeken, szaloncukorért, vagy csak úgy, jókedvünkből. A története egészen mélyre nyúlik vissza az időben, és ha jobban beleássuk magunkat, feltűnik benne Lenin, Edison, Mozart, sőt még Indiába is eltekergünk kicsit. Nosza, szánkóra fel!
Közismert, hogy Camille Saint-Saëns nagyon komoly zeneszerzőnek tartotta magát. Biztos kicsit szomorkodna, ha látná, hogy ma a poénokkal teli Állatok farsangja a legismertebb műve, amit ő annyira cikinek tartott, hogy megtiltotta, hogy bárki is előadja, amíg él.
Hasonló lehet a helyzet a magyar Rossa Ernővel, aki többnyire nagy sikerű munkásdalok szövegeit írta, amiket tényleg az egész ország énekelt, bár nem éppen jó kedvéből. 1972-ben még abban a tudatban hunyhatta örök álomra a szemét, hogy az olyan slágerek, mint a Munkásőrinduló vagy a Lenin (ő já-hárjon elő-hötted míg élsz), örökre fennmaradnak a nép ajkán. Ám nem ezek a dalszövegek lettek a halhatatlan művei, hanem az a kis szösszenete, amit alighanem a kisujjából rázott ki, s amely nem bonyolultabb egy diafilm szövegénél. Igen, a Hulla a pelyhes fehér hó az:
Hogy miért lehetett ekkora sláger a Hull a pelyhes, azt nem tudni. Talán mert nem nagyon volt vetélytársa: a Mikulásnak nincs nagy néphagyománya nálunk, nem szólnak róla népdalok, mint mondjuk a Karácsonyról. Viszont igény, az volt rá. Másrészt a szöveg tényleg tökéletesen passzol a dallamhoz, ami viszont jóval régebbi annál, s amely szerte a világban nagyon népszerű.
Hogy pontosan milyen régi, azt senki sem tudja, az biztos, hogy először 1761-ben jelent meg nyomtatásban az Ah vous dirai-je, Maman. Amikor a huszonéves Mozart írt egy kis zongoradarabot belőle húsz évvel később, már régi francia gyerekdalként hivatkozik rá. Tizenkétféleképpen csendül fel az egyszerű dallam átiratában:
Elképesztő, hogy mi mindent lehet kicsavarni egy ilyen kis dallamból. Helyenként már szinte vad romantikába csap át a darab, pedig hát hol vagyunk még attól a kortól. (Na jó ehhez persze Steven Lubin fortepiano-játéka is kell.) Ez az ének legismertebb feldolgozása, sokan hiszik azt ma is, hogy az eredeti témát is Mozart írta.
Mozart után rengeteg más zeneszerző nyúlt hozzá J. Ch. F. Bachtól Liszten át Dohnányiig. Az egyik legkedvesebb darab a feldolgozások közül Haydné, aki a 94. szimfóniájának második tételébe gyúrta bele a dallamot, bár sokkal kevésbé direkten mint Mozart - inkább csak utal rá (engem például mindig is inkább a Süssünk, süssünk valamitre emlékeztetett). Itt eldönthetitek, szerintetek mennyire hasonlít arra, de óvatosan a hangerővel, nem véletlenül hívják ezt Meglepetés szimfóniának!
A másik nagy kedvencem a poszt elején emlegetett Camille Saint-Saëns, és az ő cikinek tartott műve, az Állatok farsangja. Ennek Fosszíliák tételében dolgozta fel többek közt a Hull a pelyhes dallamát is. Na igen, nála az elefánt, a kenguru vagy az oroszlán mellé, befértek az állatok közé a kövületek és a zongoristák is. Ha csak egy számot hallgatsz meg ebben a posztban, ez legyen az: alig több mint egy perc, és tök jó!
Persze az Ah vous dirai-je, Maman nem a koncerttermekben lett világhírű, hanem mert szerte a világban népdallá vált. Egyes vélemények szerint már az eredeti francia gyerekdal szövege is egy még régebbi szerelmes dal paródiája, de egészen furcsa, hogy a világ különböző pontjain másról és másról szól. (Ahogy mondjuk az Auld Lang Syne nálunk ballagódal, máshol újévköszöntő, a harmadik helyen fociinduló, a negyediken nemzeti himnusz.) Szóval lássuk a mi kis dallamunk utazását a világban.
Angol nyelvterületen kapásból három különböző szövege van a szóban forgó francia gyerekdalnak.
A legismertebb a Jane Taylor-féle kicsi csillagról szóló kétszáz éves angol altatódal, a Twinkle, twinkle, little star. Elképesztően sok feldolgozása született. Az Elegants 1958-ban ezzel a verzióval például a Billboard lista élén végzett:
Van egy nagyon kedves indiai videó, melyben egy szappanopera-szereplő ezzel a dallal mutatja be a különböző éneklési stílusokat (meg, hogy milyen is az indiai humor). Itt van egy részletesebb, magyarázósabb változata is angolul.
Talán ennél is ismertebb az Alphabet Song, vagyis amikor ugyanerre a dallamra végigéneklik a gyerekek az ABC betűit. Aki tanult angolul – s ki ne tanult volna – az egész biztos énekelte már. Bár a párosítás az 1800-as évek közepén született Amerikában, ma nem találtam olyan verzióját a YouTube-on, amelyik 10-es skálán 9-nél kevésbé lenne idegesítő. Ha valakinek nagyobb szerencséje volt, ossza meg velem az eredményt.
A harmadik a Baa, Baa, Black Sheep kezdetű dalocska, amelynek szövege már a legrégebbi angol bölcsődalok közt is feltűnik. Ebben a fekete bárányt megkérdezik, hogy van-e gyapja, ő meg lelkesen mondja, hogy igenis uram, persze, három zsákkal is, egy a mesternek, egy az asszonynak, egy pedig a fiúnak. Elképesztő, hogy ez az ének az elmúlt évtizedekben mennyi vitát váltott ki azzal, hogy rasszista (Ausztráliában, Nagy Britanniában és az USA-ban is több óvodában átírták a fekete szót mindenfélére), sőt volt, ahol szexistának is kikiáltották.
Az angol verziókhoz két elképesztő rekord is fűződik. A világ első kereskedelmi forgalomba került női énekhangfelvételén ugyanis a Twinkle, twinkle hallható. Na jó, az túlzás, hogy hallható. Hosszú és kemény munkával ennyire sikerült kitisztítani Edison 1888-as felvételét:
És hogy milyen formában került forgalomba? Egy beszélő babában! A másik rekord a világ első rögzített számítógépes zenéje. A BBC 1951-es felvételén az hallható, ahogy a Manchester Mark 1 számítógép eljátssza a brit himnusz és az In The Mood egy részlete mellett a Baa, Baa, Black Sheep dallamát - miközben a technikusok hangosan vihognak a háttérben.
Az angoloknál tehát mindenről szól a Hull a pelyhes dallama, csak épp a Mikulásról nem, s van ezzel így pár nép. A törököknél például a Daha Dün Annemizin iskolai ének, de a hollandoknál eredetileg egy gint vedelő, részeges, toprongyos asszonyról szólt az Altijd is Kortjakje ziek - mára kicsit gyerekbarátabb lett a szövege. A spanyolok már közelebb járnak hozzánk: náluk karácsonyi dal a Campanita del Lugar, ami Jézus születéséről szól.
Hogy nálunk a Mikulásról szól a dal, azt leginkább a németeknek köszönhetjük. Egész pontosan Hoffman von Fallerslebennek. Úgy látszik ez az apró dallam vonzotta a komoly embereket, ő ugyanis nem csak germanisztika professzor volt, de ráadásul a német himnusz szövegének szerzője is. Ő írta a Morgen kommt der Weihnachtsmann kezdetű dalszöveget 1835-ben, ami már végre tényleg a Télapóról szól.
Igaz, a kívánságok közt piros alma és mogyoró helyett két versszakon át különböző fegyverek és harcosok voltak felsorolva szablyától a puskáig, gránátosoktól a muskétásokig, ám ezek idővel kikoptak a dalszövegből, mint a rongyos asszony gines üvege a hollandoknál.
Rossa Ernő tehát nem csak egyszerűen lefordította a német dalszöveget, hanem inkább ihletet merített a magyar változathoz, melyre mondhatjuk, hogy mára gyakorlatilag népdallá vált. Ennek szellemében, kedvenc magyar blueszenekarom felvételével búcsúzom, és mindenkinek sok szép ajándékot kívánok a csizmájába:
Más dalok eredetére is kíváncsi vagy? Kövesd zenetörténeti sorozatunkat a Facebookon!