Mert valakinek kormosnak is lennie kell.
Sok feladat jut egy gondnokra, különösen akkor, ha olyan kastélyra ügyel, amelynek testéből nem is olyan régen még az enyészet falatozott. A megfáradt épület új tulajdonosa azt tervezte, hogy vadászoknak alakít ki benne szállást, szobáinak belső falait ennek megfelelően átmozgatta, mindegyikbe jutott saját mosdó, zuhany, tévé, a fűtést pedig ötletesen megoldotta.
A sarokban álló kályhák burkolatát meghagyta, csak a belsejük kapott modern, távolról vezérelhető gáztestet. Így a látvány illett a klasszicista hangulathoz, a temperált belső hőmérséklet pedig az elvárásokhoz.
Csak a lenti társalgó kandallója maradt rönktüzelésű.
Azt ha megrakták fával, olyan hangulatot árasztott, hogy előtte bármilyen karácsonyi film romantikus jelenetét leforgathatták volna.
Az történt, hogy a felújítás pénzbe kerül, így a tulajdonosok már az első évben vendégvadászokat hívtak, s bár a szobák időre elkészültek, a kandalló felújításával megcsúsztak. A társalgót karácsonyi hangulatúra rendezték be, a tűzhelyre meg azt mondták, hogy az eredeti állapotában látható, így tisztelegnek az egykori pompa mulandósága előtt.
A vadászok nem sokat törődtek a látvánnyal, lelki szemeik előtt már fácánok röppentek, nyulak nyargaltak, így amíg a puskások a határt járták, a helyi kéményseprő és egy kályhamester gyorsan beleállt a kandalló rapid renoválásába. Nagy csodára ők sem voltak képesek, de arra igen, hogy legalább a kürtőt és a tűzteret megtisztították, és ha kellett, javítottak omladozó szerkezetén.
Nagy munkában, nem kis zörejjel dolgoztak.
A kandalló és a kémény éppen elnyelte a kéményseprőt, a kályhás meg kiugrott az udvarra néhány szebb tégláért, amikor hazaért a gondnok fia. Mit sem tudott a munkálatról. Nem is nagyon törődött vele. Az iskolában Mikulás járt, csomagot is hozott. Azt bontotta lelkesen, lehuppanva a kandalló előtti fotelba, amikor feltűnt neki, hogy a kandallóban esemény van.
Nem látott semmit, csak a zajt hallotta. Aztán leereszkedett egy láb, nem sokkal később pedig megérkezett a hozzá tartozó, koromtól fekete, amúgy is koromfekete ruhába öltözött kéményseprő is. A fiú ámulatában szólni sem bírt, majd amikor a férfi köszönt neki, hogy helló, kispajtás, csak ennyit felelt, miközben a csokikkal teli zacskót a kéményseprő felé nyújtotta:
Szia, Mikulás. Már kaptam tőled csomagot.