A Bush-korszak retorikája újra divatba jött.

Általában nem rövidek, de legalább hosszúak.

A gépezet senkit sem kímél.

Az apokalipszis nem tréfadolog.

Az orosz elnök mielőtt aláírta volna a két népköztársaság elismeréséről szóló dokumentumot hosszasan és elég furcsán fogalmazva beszélt Ukrajnáról.

És mindkettő természetes.

Katonás szavak békeidőben. Olcsó játék politikusoknak, vagy nagyobb a baj?

Lebutított túlzások csaptak össze bratyizó közhelyekkel az amerikai elnökválasztási kampányban. Évszázados hanyatlás vezetett idáig.

Egyre edzettebbek a politikusaink. És ez gond.

A jelszavaknak lelkük van. De ami még fontosabb: retorikai szabályszerűségeik is.

Öniróniára is hajlamos a mesterséges intelligencia, de a beszédén érződik az élettapasztalat hiánya.

Akinek jó a beszélőkéje, jellemzőn nálunk is mindig megúszta a beírást a suliban. A retorika tanulható, sőt könnyen átadható, és nem a beírás megúszása a legfőbb érv mellette.