Ötvenéves lett David Beckham, minden idők egyik legjobb jobbszélsője, szabadrúgáslövője, valamint a mérnöki precizitású félpályás passzok mestere, aki futballkarrierje mellett celebritásként, legújabban pedig klubvezetőként is a csúcsra tört. És hol van még a vége?
Beckham 19 trófeát nyert karrierje során, ő lett az első futballista, aki Angliában, Spanyolországban, az Egyesült Államokban és Franciaországban is bajnoki címet tudott szerezni – pályafutása legjobb idénye után viszont látványosan „meglopták”.
Nevével még az is találkozhatott, aki a labdarúgást sosem követte, elképesztő népszerűsége miatt sokszor a túlértékelt jelzőt aggatták arra a futballistára, aki már „félisteni” státuszában is azzal sokkolta a Real Madrid öltözőjét, hogy mindenkinél többet gürizik az edzéseken, hogy kiharcolja helyét a kezdőcsapatban.
Persze ez az attitűd kellett a „csak egylábas, fejelni és szerelni nem tudó, túlságosan sok gólt nem szerző” [George Best] fiatalembertől, hogy egyáltalán profi futballista válhasson belőle.
A napra pontosan 50 éve, 1975. május 2-án Londonban született Beckham a Ridgeway Rovers után 1987 és 1991 között a Tottenham utánpótlásában nevelkedett, ahonnan két évre a Brimsdown Roversnek adták kölcsön, mielőtt a Manchester Unitedhez szerződött volna.
Az ifjúsági együttes az 1991–1992-es idény végén a korosztályos FA-kupa döntőjében villantotta meg oroszlánkarmait, a Crystal Palace-t 6–3-as összesítéssel két vállra fektető gárdában olyan későbbi legendás játékosok szerepeltek még, mint Ryan Giggs, Gary Neville, Nicky Butt, de ehhez a csapathoz tartozott Phil Neville és Paul Scholes, vagy a később más csapatokban szép pályafutást összehozó Robbie Savage és Keith Gillespie.
A sikerből egy gólt maga is elvállaló Beckham az év szeptemberében már a felnőtteknél is bemutatkozhatott Andrej Kancselszkisz cseréjeként a Brighton elleni Ligakupa-meccsen, 1993 januárjában első profi szerződését is megkötötte.
A fiatalok ismét kupadöntőig jutottak, ekkor azonban a Leeds United 4–1-es összesítéssel felülkerekedett, egy évvel később bajnoki címet szereztek, Beckham pedig 1994 decemberében bemutatkozhatott a Bajnokok Ligájában – a Galatasaray elleni 4–0-s siker során, góllal és gólpasszal.
Beckham első gólja a Manchester Unitedben
Ha egy kvízben kellene megnevezni Beckham pályafutásának legkevésbé híres csapatát, minden bizonnyal a Preston North Endet jelölné meg mindenki, és a Manchester United, Real Madrid, Los Angeles Galaxy, Milan, Paris Saint-Germain fogat mellett logikusnak is hangzana. Ugyanakkor a szigetországban patinás csapatnak számít a gárda, hiszen az első két angol bajnokságot (1888–1889 és 1889–1890) épp a Preston nyerte meg (sőt, ebben az évben az FA-kupát is), a következő három évben pedig egyaránt ezüstérmes lett!
Amikor Beckhamet 1995 februárjára kölcsönadták, akkor viszont csak a harmadosztályban viaskodott a Preston, amelynél nem mindenki volt elragadtatva a tehetség érkezésekor:
David debütálásánál engem cseréltek le a Doncaster elleni mérkőzésen, úgyhogy puffogtam egy kicsit a kispadon ezek után. Aztán bement, és rúgott egy gólt szögletből. Gyorsan be kellett fognom a számat
– emlékezett vissza később Paul Raynor.
Főhősünk csupán öt meccsen lépett pályára, de egy szabadrúgásgól így is összejött neki még ezen kívül, mielőtt visszatért anyaklubjához.
Sir Alex Ferguson bízott a remek eredményeket szállító fiatalokban, és az 1994–1995-ös idény végén elengedte a csapattól a rutinos Paul Ince-t, Mark Hughest és a már említett Kancselszkiszt.
Az új kiírás rajtja az Aston Villa elleni 3–1-es zakó volt, ami után kritikus hangokat fogalmaztak meg a skót menedzser döntésével kapcsolatban, az idő azonban – mint később még sokszor – őt igazolta.
Az együttes január közepén még 12 ponttal volt lemaradva a Newcastle Unitedtől, a következő 11 bajnokin viszont 10 siker közé csak egy döntetlen csúszott be, a Manchester United így visszaszerezte a Premier League-trófeát, és az FA-kupában is a csúcsra ért.
Bár az első teljes idényében jobb oldali középpályásként 40 tétmeccsen 13 kanadai pontot (nyolc gól+öt gólpassz) termelt, ez sem volt elegendő, hogy kivívja helyét a hazai Európa-bajnokságon, amelyen az angolok végül büntetőkkel kaptak ki a későbbi győztes Németországtól az elődöntőben.
Az új évadnak mondhatni hamar megadta az alaphangját, a Wimbledon elleni nyitómérkőzésen ugyanis kétgólos előnyben húzott egy merészet, és a kapujából elkóborló Neil Sullivan felett 52 méterről emelt a hálóba. Innentől kezdve Beckham neve bekerült a köztudatba.
Megváltoztatta az életemet. Olyan volt, mintha a labda órákig úszna a levegőben, minden elcsendesedett. Aztán amikor a kapuba hullott, minden felrobbant, én pedig a felhők között lebegtem
– emlékezett vissza később erre a találatára Beckham.
Beckham legnagyobb Premier League-góljai
A PL-ben 16 kanadai ponttal (8+8) segítette címvédéshez együttesét, ami után a liga legjobb fiatal játékosának is megválasztották, az 1996–1997-es szezonban pedig minden találkozót figyelembe véve 23 találatából (12+11) vette ki a részét.
A nyáron rendezték az egy évvel későbbi világbajnokság helyszínén a Tournoi de France elnevezésű szupertornát, amelyen a vb-címvédő brazil, az 1994-ben döntős olasz és a rendező francia válogatott mellett az angol csatázott az aranyéremért.
Bár a viadal egyértelműen Roberto Carlos lehetetlen szabadrúgásáról maradt meg az emlékezetekben, a „háromoroszlánosok” két kör után Olaszország (2–0) és Franciaország (1–0) legyőzésével a brazilok ellen már úgy léphettek pályára, hogy biztosan megnyerik a trófeát, így az egygólos vereség nem osztott.
A tízesről hetes mezre váltó Beckham az 1997–1998-as kiírásban még egy szintet lépett előre, a bajnokságban kilenc gól mellett 14 gólpasszt is kiosztott, amivel az egész Premier League legjobb előkészítőjévé vált, így természetesen ismét bekerült az év álomcsapatába is.
A Manchester United viszont egy ponttal lemaradt az aranyról, és az év eleji Szuperkupát leszámítva trófeát nem is tudott szerezni.
A nemzeti együttes az 1996-os Eb-elődöntő és az 1997-es franciaországi tornagyőzelem után az egyik nagy esélyesként várta az 1998-as világbajnokságot. A csoportkörben Tunézia legyőzése (2–0) után Romániától egy 90. perces góllal 2–1-re kikapott, de Beckham szabadrúgásgóljának is köszönhetően a Kolumbia elleni kulcsmeccset 2–0-ra hozta, így bejutott a nyolcaddöntőbe. Ahol az ősi rivális Argentína volt az ellenfél, és bár Gabriel Batistuta ötödik perces büntetőjére villámgyorsan jött Alan Shearer válasza, majd Michael Owen gólja, Javier Zanetti még a szünet előtt egyenlített.
A fordulást követően pedig érkezett a jelenet, ami után egy ország hülyegyereke lett belőle: Diego Simeone kemény belépőjét megtorolva kapott piros lapot, az együttes pedig büntetőkkel esett ki.
Beckham piros lapja Simeonéval szemben az 1998-as világbajnokság nyolcaddöntőjében
Nem túlzás azt állítani, hogy mindenki őt hibáztatta az angolok újabb nagy bukása miatt, és bármerre járt a Manchester Uniteddel (vagy éppen a válogatottal), mindenhol kifütyülték őt a szurkolók, és még az is benne volt a levegőben, hogy az országot is elhagyja.
Végül maradt, az idény végére pedig megdicsőült:
Az 1998–1999-es idényben ugyanis a Manchester United megnyerte az angol bajnokságot, az FA-kupát, majd minden idők legdrámaibb végjátékában – két Beckham-szöglet után – a Bajnokok Ligája döntőjében 2–1-re fordított a Bayern München ellen.
Ezek közül végül egyik sem lett gólpassz, de így is kiosztott a BL-ben nyolcat, a bajnokságban további 12-t, összesen pedig 29 találatból (9+20) vette ki a részét. Az első angol triplázó csapat november 30-án a Palmeirast legyőzve az Interkontinentális Kupát is elhódította, így mind a trófeák, mind az egyéni teljesítmény eléggé egy irányba mutatott, nem véletlenül lett az UEFA-nál is az Év legjobb Európában futballozó játékosa.
Majd jött a december 21-i Aranylabda-átadó, amelyen ezek után a Barcelonát 24 góllal bajnoki címhez segítő Rivaldót választották meg legjobbnak, miután a kétévente megrendezett Copa Américán csúcsra ért a brazil válogatottal.
A Manchester United elképesztő fordítása a rendes játékidő hosszabbításában (6:09-től)
Egy évvel később a Real Madrid elleni remek gólja sem volt elengedő a továbbjutáshoz, az idényt 27 kanadai ponttal (8+19) zárta, együttesével 18 pontos előnnyel megvédve bajnoki címét, a következő évadban pedig 25-tel (9+16) tette meg mindezt az egymást követő harmadik PL-arannyal végződő szezonban.
Időközben az angol válogatott csapatkapitánya lett – nem egészen két és fél évvel azután, hogy mindenki átkozta őt, egy évvel később pedig már mindenki imádta, amikor a 2002-es világbajnokságot megelőző selejtezősorozat utolsó meccsének ráadásában szerzett szabadrúgásgóljával kilőtte Angliát a dél-koreai és japán közös rendezésű viadalra.
Itt a „háromoroszlánosok” Argentínát megelőzve jutottak tovább a csoportjukból, majd Dánia kiütése után a mind a hét meccsét megnyerő Brazília már túl erősnek bizonyult.
Itt kell közbeszúrnunk azt, amit már 1997-nél is előhozhattunk volna. Akkor kezdett el randizni ugyanis későbbi feleségével, a Spice Girl együttessel Európa-szerte ismert Victoria Adamsszel, akitől azóta négy gyermeke, Brooklyn Joseph (1999. március 4. ), Romeo James (2002. szeptember 1.), Cruz David (2005. február 20.) és Harper Seven (2011. július 10.) született.
A kiváló középpályás persze önerőből is sztárstátuszba emelkedett az idők során, a párja miatt viszont gyakorlatilag a csapból is ők folytak. Ekkor már messze nem csak futballista, hanem fogalom volt Beckham, akinek a nevéből brand lett, és akit már azok is ismertek, akik a futballt nem követték.
Bármerre is sodorta az élet, bármilyen sikereket is ért el, számára nem a sport vagy a hírességek világában jött el a legnagyobb siker:
A karrierem során rengeteg trófeát nyertem, számos elismerést gyűjtöttem be, de számomra a legnagyobb siker, amit elértem az a gyermekeim és a családom. Az a lényeg, hogy jó apa legyek, jó férj, és annyira kötődjek a családomhoz, amennyire csak lehetséges
– mondta.
Ferguson viszont egyre nehezebben bírta az állandó felhajtást, és egyre többet panaszkodott arra, hogy a házasság óta Beckham már nem ugyanaz a futballista, aki volt, a levegőben volt a szikra, és vártuk, mikor robban a lőporos hordó.
Ez a sorsfordító pillanat pedig 2003. február 15-én, jött el.
A 2002-es világbajnokságra sérüléséből éppen felépülő angol középpályás az új idény elején újra maródivá vált, és számos meccsről kiválni kényszerült. Az év végére jó formába lendült azért, december 28-án visszakerült a kezdőbe, amit egy-egy góllal és gólpasszal hálált meg, a bajnokságban lassan rajtoló csapat két vereség után győzelmi szériába kezdett, Beckham négy meccsen öt (2+3) gólból vette ki a részét, majd jött még két bajnoki győzelem, mielőtt a City ellen ikszelt a csapat, amikor elérkezett az Arsenal elleni FA-kupa-nyolcaddöntő.
Az összecsapást Edu és Wiltord góljával 2–0-ra megnyerte az Old Traffordon a bajnokságban és kupában is címvédő londoni együttes, Beckhamet a 83. percben cserélte le Ferguson, majd jött a végzetes pillanat, a meccs utáni öltözői beszélgetés.
Azt nagyjából mindenki tudja, hogy Ferguson híres volt erőteljes személyiségéről és arról, hogy bárkinek a haját leüvöltötte (hájszárító-effektus), legyen ez akár a nem sokkal korábban a világ legjobban fizetett játékosává tett Beckham. Akkor viszont túl messzire ment.
ingerültségében egy stoplist vágott játékosához, akit a szeme felett talált el, amit több öltéssel kellett összevarrni.
„Éppen vettem le a cipőm, amikor beviharzott, ingerült volt, de nem állt szándékában sérülést okozni Beckhamnek. Gyakran dobálózott az öltözőben, de aznap egy stoplist vágott a játékoshoz, akivel beszélt” – idézte fel később a történteket Mikael Silvestre, az együttes akkori védője.
Repült a cipő Beckham feje felé, közben pedig alig néhány centire került el engem. Hihetetlen volt
– mondta ezt egy szintén jóval későbbi interjúban az ugyancsak klublegenda Ryan Giggs, aki szerint Ferguson ugyanakkor mindig tudta, hogyan hozza ki mindenkiből a legjobbat, legyen ez egy ölelés vagy egy ráordítás az adott helyzet függvényében. A remek walesi szélső ugyanebben az interjúban azt is feltárta, hogy a skót tréner rengeteg kiabálása ellenére még mindig inkább saját édesanyja kritikájától tartott egy-egy mérkőzést követően...
Ami a folytatást illeti, az idény végén a Manchester United végül újra bajnok lett, Beckham 11 góllal és 12 gólpasszal zárt, de így sem volt visszaút.
A „vörös ördögöknél” töltött ideje során 394 tétmérkőzésen 85 góllal és 121 gólpasszal segítette a vele 12 trófeát nyerő együttest.
Korábbi csapattársa, a BL-győzelem után távozó Peter Schmeichel így jellemezte az ő szerepét a gárdában:
Nem kell mást tenned, mint megnézni a Manchester United TV-jén azokat a programokat, amik mondjuk Ruud van Nistelrooy összes gólját mutatják be. Vagy Andy Cole összes manchesteri találatát, és így tovább a legnagyobb gólvágóknál. Rögvest lehet látni, mennyi született az ő beadásaiból. Beckham beadásai góllal értek fel
– mondta Schmeichel.
Az eset után nyáron a Galaktikusok csapatát építő Real Madridhoz igazolt, Florentino Pérez klubépítési modelljébe Luís Figo (2000 – 60 millió euróért érkezett a Barcelonától), Zinédine Zidane (2001 – 73,5 millió, Juventus) és Ronaldo (2002 – 45 millió euró, Inter) után a negyedik kiemelt névként.
Beckham megkaparintása 37,5 millió euróba került a királyi gárdának, viszont egy kimutatás szerint az ott töltött négy éve alatt több mint 600 millió dollárral, átszámítva nagyjából 530 millió euróval ugrottak meg a merchandise-bevételek. (Zárójeles megjegyzés: Bekcham madridi szerződtetése újabb fricska volt a Barcelonának, ahonnan közönségkedvenc kulcsemberként Figót 2000-ben szerezték meg. A 2003-ban elnöknek megválasztott Joan Laporta ugyanis végig az angol megszerzésével kampányolt, csak lemaradt róla, így a katalánok drukkerekne „be kellett érniük” bizonyos Ronaldinhóval.)
Beckham bőven lett volna lehetősége sztárallűrökre, ám kőkeményen belevetette magát az edzésekbe, a csapatszellemet maga elé helyező hozzáállásával – valamint azzal, hogy mindent megtett, hogy magából a legjobbat próbálja meg minden pillanatban kihozni – elkápráztatta Ronaldóékat.
Szabadabb szerepkör, tökélyre fejlesztett távoli passzok
Az előző tíz perces listáról kimaradt, de így legalább külön helyen lehet megemlíteni a Roberto Carlosszal szögletből összehozott álomgóljukat, aminél tényleg nehéz eldönteni, mi volt a legszebb mozdulat az akció során.
Álomgólpasszból álomgól
A Real Madridnál az első két meccse a Spanyol Szuperkupa volt, amit az együttes 4–2-es összesítéssel hódított el a Mallorcával szemben. A középpályás az első meccsen gólpasszt adott, a másodikon maga is betalált. A bajnokság is remekül indult, négy meccsét követően két gólja és három gólpassza volt, de hiába a négy év alatt termelt 72 kanadai pont (20 + 52), a csapatsikerek csak nem akartak sorakozni.
A klub éléről 2006-ban távozott Florentino Pérez, az edzők sorra váltották egymást, 2007 januárjában pedig a nyáron lejáró szerződésű Beckham 31 évesen bejelentette, hogy a Los Angeles Galaxyhoz igazol.
Két napra rá Fabio Capello arról beszélt, hogy az angol futballista lejátszotta az utolsó meccsét a klub színeiben.
Beckham továbbra is a csapattal edzhet, de nem fog játszani. Mindig is nagyszerű profi volt, de ha egy játékos ilyen óriási szerződést köt egy másik klubbal, akkor nem számíthatsz rá.
Ezen a ponton megtehette volna azt, hogy sértődötten kiüli az idény hátralévő részét, vagy hogy úgy áll hozzá, hogy neki itt már semmi dolga, ezért nyugodtan lazsálhat.
Beckham viszont továbbra megszakadt az edzéseken, és egy hónapra rá visszatérhetett a pályára – egy remek szabadrúgásgóllal. Március 4. és április 21. között megint hiába várta, hogy bajnokin szóhoz jusson, a királyi gárda pedig csak a negyedik, majd harmadik helyen állt ebben az időszakban.
A Valencia (4.) elleni rangadóra visszatért, vele együtt pedig a sikerek is, az utolsó nyolc fordulóban hét győzelem és egy döntetlen volt a mérleg, Beckham hét meccsén négy gólpasszal járult hozzá a meneteléshez, melynek végén jobb egymás elleni eredményének köszönhetően a Real Madrid lett az aranyérmes, megelőzve a Barcelonát.
Az az igazság, hogy Beckhammel hibát követtünk el. Remek játékos, és jelenleg úgy futballozik, ahogyan a manchesteri időszakában tette
– mondta ezt már a bajnoki cím megkaparintása után Capello a menetelésben kulcsszerepet vállaló játékosáról.
De ekkor már késő volt, várta Amerika.
Spanyol bajnokként érkezett tehát az Egyesült Államokba, ahol kezdetben óriási pénzekről beszéltek, majd kiderült, hogy Beckham fizetése a madridi béréhez képest elenyésző 6,5 millió dollár lesz évente.
Öt évre 32,5 millióért írt alá, ez esetében hetvenszázalékos csökkentést jelentett!
Persze, már akkor sem kellett sajnálni a celebként, brandként és üzletemberként legalább akkora formátumú Beckset, ugyanis rendkívül okos szerződést kötött a Galaxyvel.
Az itt töltött évei alatt két bajnoki címet szerző középpályás aki kölcsönben a Milant is erősítette, majd a PSG-vel nyert aranyat Európába visszaérkezését követően 2013-ban) visszanézve konkrétan bankot robbantott Los Angelesben!
Beckham utolsó perce profi futballistaként
Egyrészt ugyanis sikerült elérnie, hogy részesüljön a klub minden bevételéből.
Ezt most úgy kell elképzelni, hogy konkrétan mindenből, ha valaki jegyet vett a meccsre, szponzori szerződést kötött a klubbal, vagy csak vett valami ételt a stadion büféjében a meccs során.
Beckham érkezésével mindegyik bevételi tétel masszív növekedésnek indult, ezzel együtt a kiváló rúgótechnikájú futballista juttatása is:
ha a fizetését és a bevételekből származó részesedést is figyelembe vesszük, akkor a Galaxynál töltött öt éve alatt már 255 millió dollárt keresett!
Bár a mai labdarúgásban egyre elborultabb összegekről lehet hallani, az akkori, több mint 50 millió dollár éves bevétel a világ legjobban fizetett játékosává tette – nem rossz ahhoz képest, hogy onnan indult, hogy a fizetését hetven százalékkal megcsapolják.
És még csak nem is ez volt a legnagyobb okosság a szerződésében! A tárgyalások során ugyanis sikerült egyezségre jutni abban, hogy a visszavonulását követően alig 25 millió dollárért lehetősége legyen egy MLS-franchise alapítására – és pontosan ezt is tette később.
„Nem csinálok semmit, hacsak nem tudok száz százalékot beleadni abba” – mondta korábban, és ezen a ponton biztosak lehettünk abban, hogy a klubtulajdonosi szerepköréhez sem csak a nevét fogja adni.
A 2013-as visszavonulás után a liga Beckham tanácsadóival közösen több piacot is megvizsgált, és végül Miamira esett a választás, ahol az MLS 25. együtteseként 2018-ban alakult meg végül az Inter Miami CF. A tulajdonosi poszton Jorge és Jose Masszal osztozkodik, az elnöki viszont már csak az övé.
Ez a befektetés sem alakult rosszul, hiszen a Forbes februári kimutatása szerint az Inter Miami 1,2 milliárd dolláros becsült értékével már a liga második legértékesebb franchise-a a Los Angeles FC (1,25 milliárd dollár) mögött.
Ehhez persze nem ártott, hogy időközben egy „mini-Barcelonát” sikerült felépíteni: a mostani csapatban a katalánok korábbi sztárjai közül Sergio Busquets, Luis Suárez és Jordi Alba is játszik, a kispadon pedig Javier Mascherano a vezetőedző.
Nem kell megijedni, természetesen nem felejtettük ki a legnagyobb sztárt, de ő külön bekezdést érdemel: Lionel Messi nyolcadik Aranylabdáját már a floridai csapat játékosaként kapta, miközben Beckham jelentette be a díjat.
Mert ha csinál valamit, akkor azt úgy, hogy abban a legjobb legyen.
Talán egyetlen szívfájdalma csak az lehet, hogy hiába volt a mezőnyjátékosok között második legtöbb, 115 alkalommal angol válogatott, hiába vezette 59 meccsen kapitányként az együttest, vele sem sikerült a „háromoroszlánosoknak” átlépni az árnyékukat...
(Borítókép: David Beckham Fotó: Mike Ehrmann / Getty Images)