A világ legtermészetesebb dolga egy képet elküldeni telefonunkról valakinek. Abba ritkán gondolunk bele, hogy a néhány másodperc alatt célba jutó fotó valójában sokkal nagyobb utat tesz meg, mint például egy képeslap, aminek napokba telik a címzetthez kerülni. Pedig a postás még az országhatárt sem lépi át, míg a bitek több ezer kilométert is utaznak.
A bitek és bájtok bonyolult és sokszor rögös úton jutnak el a célhoz. A telefon kamerájának felvételét készüléke tömöríti adathalmazzá, majd tárolja memóriájában és előkészíti a küldéshez. Átadja az adattovábbításáért felelős egységnek, amely kiválasztja az aktuális hálózati interfészt és azon kisebb darabokra bontva, de pontosan megjelölve továbbítja a bázisállomás felé, akár több párhuzamos frekvencián egyszerre. Ezen csomagok a bázisállomás után a rádióadáshoz szükséges paraméterektől megfosztva általában optikai kábelre kerülnek és már száguldanak is -természetesen fénysebességgel- a központi mobilhálózat-vezérlő rendszerek felé, apró fényimpulzus formájában. A központi rendszereknél a fényből újra elektromos jeleket állítanak elő, és a célcímet kiolvasva vagy tisztán elektromos úton, vagy ismét fénnyé alakítva küldik tovább a nemzetközi irányba, esetleg egy helyi szerverre. A címzett elhelyezkedésétől és a használt alkalmazástól (Facebook, Gmail vagy más) függően ilyenkor a fénykép megjárhatja Európát, Amerikát, sőt bizonyos esetekben akár Ázsiát is, majd értesíti a rendszer a címzettet, hogy küldeménye érkezett. Aki készülékét használva végül megkapja a többször rádió-optikai-elektromos módon átalakított és több ezer km-t bejárt adathalmazt, amely szerencsés esetben összeáll az eredetileg elküldött fényképévé.
Gondolt már arra, mi történik valójában, amikor a még a legutóbbinál is jobban sikerült szelfijét a telefonjáról büszkén megosztja egy barátjával? Nem, nem közvetlenül a mobilról mobilra kerülnek a kép adatai, hanem a felhőbe jutnak, azaz egy szolgáltató szerverhálózatára kerülnek, és a barátja ehhez kap hozzáférést. A telefonról a mobil bázisállomáson keresztül rádiójelként továbbított adat szolgáltatónk központi rendszerein keresztül a nyílt interneten folytatja útját a felhőbe, majd ugyanezen úton keresztül visszafelé haladva jut el a címzetthez.
Hogy közben melyik felhőszolgáltató szerverén landolnak az adatok, az azon múlik, melyik alkalmazást használjuk képküldésre, és a szolgáltatónak csak a tengerentúlon, vagy a mi régiónkban is van szerverparkja. Ezt felhasználói oldalon nem is érzékeljük, mert a mai mobil- és internethálózat oda és vissza a másodperc tört része alatt juttatja az adatokat, akár milliós felhasználói bázist egyszerre kiszolgálva.
Amennyiben okostelefont használ, az az esetek többségében a 4G hálózatra csatlakozik, ez az, amikor a telefon képernyőjén az LTE/4G feliratot látjuk.
És az elégedettségünk általában addig szokott tartani, amíg ezt látjuk, esetleg kitart még 3G esetén, de ha EDGE-t jelez a telefon, vége a gondtalan netezésnek. Az oldalak csak végtelenül lassan töltődnek, az applikációk akadoznak, persze telefonálni így is tudunk. A kép fel és letöltése is lelassul annak ellenére, hogy a mobil- és csetszolgáltatónk központjai közti sokezer kilométeres távolságot ilyenkor is gyorsan teszik meg az adatok. Szerencsére ma már az ország közel 100%-án elérhető a 4G hálózat, azt a néhány százalékot a domborzati szempontból nehezen megközelíthető helyek jelentik.
Akkor valószínűleg a Svédországig utaznak képeinek adatai. A Facebook európai szerverparkja Lulea községben található, oda és vissza tehát mintegy ötezer kilométert tesznek meg az adatok. 2013, a kontinentális központ megnyitása előtt a Szilícium völgyig utaztak bitjeink, melyek így mintegy húszezer kilométert tettek meg oda-vissza. Ez egy fél kör a Föld körül.
A felhőkben száguldozó adatokig hosszú, rögös út vezetett. Emlékeznek még a letölthető csengőhangokra és SMS-játékokra? Tudják még mi volt az a WAP? Ma már egy letűnt kor emlékei, de mind-mind fontos mérföldkövek voltak a mobilkommunikáció fejlődésében, amely az élő videostreammel sem érte el csúcspontját.
Felhasználóként talán jobban rémlik, milyenek voltak a telefonok: tégla méretűből hogyan váltak egyre kisebbé, a csengőhangok polifonikussá, a kamerák megapixelessé, a képernyők színesekké. És akkor ezek a készülékek tűntek a non plus ultrának és az akkori hálózatok jelentették a technológia csúcsát. A fenti példából kiindulva a mobilhálózatok első két generációjával még esélyünk sem lett volna képet küldeni, legalábbis fotót biztos nem.
Először csak analóg, majd digitális hanghívásokat továbbíthattunk, és a GSM rendszerben vált csak lehetségessé a szöveges üzenet küldése, amikor már digitális alapon történtek a telefonhívások. Minden hívás és üzenet a budapesti központba került, ez alakította át a mobilhálózatban használt tömörített jeleket könnyen értelmezhető adatcsomagokká, amelyek ebben a formában folytatták útjukat céljuk felé. A kreatív időmilliomos mobiltulajdonos már ebben az időszakban képes volt képet küldeni, bár az sms-ben használható karakterekből épített alkotás gyakran szétesett a fogadó fél kijelzőjén.
A GPRS és az EDGE megjelenésével IP címet kaptak a telefonok és emailen, vagy MMS-en már küldözgethettük a megapixeles kamerákon készült képeket. A WAP szolgáltatással néhány weboldal erre specializált (értsd: grafikusan végtelenül leegyszerűsített) tartalma is elérhetővé vált. Az igazi áttörést a 3G hálózat jelentette a mobilkommunikációban, innentől az internet végképp beköltözött a telefonunkra, emailestől, böngészőstől, üzenetküldő alkalmazásostúl, navigációstúl. Persze ehhez megfelelő telefonokra is szükség volt. Az okostelefonok terjedésével már teljes egészében kihasználhattuk a 3G képességeit, ám épp ezek megjelenésének köszönhetően, a tömeges és folytonos hang és kép megosztással a 3G határait elkezdtük feszegetni.
Köszönhetően annak, hogy ezt a hálózatot nem a háttérben is folyamatosan cseverésző, adatokat fogadó-küldő alkalmazások kívánalmainak tervezték. A 3G ugyanis arra lett kitalálva, hogy a felhasználó egyszer-egyszer tölt le vagy fel valamit, de nem egyfolytában. Ilyenkor a hálózat az egyébként használt alacsonyabb sebességű csatornáról átrakta őt a nagyobb sebességűre, majd az adatforgalmazás befejeztével visszatette a takarékra, átadva a helyet valaki más adatforgalmának. A 3G-s hálózatban, egy videót csak néhány 10 ember tudott nézni egy cellán belül, képküldős példánknál maradva: egy sok nézőt vonzó meccs gólja a 3G hálózatot lelassította, ha sokan küldtek képet a helyszínről.
A szolgáltatók jelenleg a következő nagy pradigmaváltásra készülnek. 2020-ra ígérik az 5 G-s sztenderdek kidolgozását, amitől azt várhatjuk, hogy az eddigi összes szolgáltatás a 2G-től a 4G-ig egy architektúrába kerül, azaz együttműködik majd egymással. Ebből mi annyit veszünk majd észre, hogy az eddiginél is gyorsabban megy majd az oldalak betöltése, nem lesz időnk kimenni chipsért, amíg letöltjük az esti filmet, és egymással közvetlenül kommunikáló eszközeink lesznek.
Ebben a hálózatban már tényleg képesek lehetünk egyik telefonról a másikra küldeni közvetlenül az adatokat – akár a fényképeinket is. Ennél fontosabb felhasználási területnek ígérkezik a dolgok internete (IoT), hogy elérhetjük közvetlenül a telefonunkról a saját gépünket, utasításokat adhatunk neki vagy akár az otthonaink berendezéseinek közvetlenül. Sőt, az esetek egy részében nem is nekünk kell majd vezérelnünk eszközeinket, intéznek mindent nélkülünk. Már ma sem sci-fi, hogy a telefonunk utasítsa a termosztátot a lakás felfűtésére, amikor érzékeli, hogy a szokott időben elhagytuk a munkahelyi hálózatot és hazafelé indultunk.
A közeljövőben távolról megnézhetjük nyitva van-e a hűtő ajtaja, működik-e a fűtés, az autó töltése elindult-e a napelemről, vagy hogy a kis házikedvenc éppen alszik, vagy a kerítés mellett erőt demonstrál! Ezekhez az eddigi szupergyors 4G hálózattal párhuzamosan egy kisebb sávszélesség igényű, de legalább akkora megbízhatóságú hálózatra lesz szükség. A mai szolgáltatások azonban még nem igényelnek technológiaváltást: a most elérhető okos-otthon megoldások, és fejlesztés alatt álló önvezető autók, például a Tesla modelljei is elketyegnek a 4G-vel, de szolgáltatások, eszközök és alkalmazások előbb-utóbb megtalálják a módját, hogy kihasználják az 5G lehetőségeit.
| 1G | 2G - GSM | 2,5G, GPRS, EDGE | 3G | 4G/LTE | 5G | |
| Mikortól érhető el? | 70-es, 80-as évek | 1980-1990 | 2000-2003 | 2000-től | 2010-től napjainkig | 2020-tól várható |
| Szolgálta- tások |
analóg hanghívások | digitális hanghívások, SMS | MMS, WAP, SMS-játékok, emailfiók elérése, video-konferencia | internet-böngészési lehetőség, videóhívások, email, letölthető játékok, zenék, multimédia szolgáltatások, fotók és filmek, navigáció, virtual banking | folyamatos online jelenlétet tesz lehetővé, folyamatos adatáramlás, közösségi média szolgáltatások, felhőalapú szolgáltatások | Az eszközök közvetlenül egymással kommuni-kálhatnak majd. Együttműködő okoseszközök. |
| Sebesség | N/A | 14-64 kbps | 115 kbps (GPRS) 384 kbps (EDGE) |
384 kbps - 42 Mbps |
100 Mbps - 1 Gps |
1-10 Gbps, 1-2 ms késleltetés mellett |
A cikket a Brand & Content készítette a Telekom megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.