A 2015 júniusában indult Brain Bar fesztivál nem a válaszokról szól, hanem az inspirációról, a gondolatébresztésről, mivel több olyan témát is érint, amire a jelenlegi tudásunk szerint még nincs válasz.

„Magyarországon nagyon sokat beszélünk a múltról, a jövőről pedig nem eleget. Ezt a hiányt akarjuk pótolni” – mondta a fesztivál alapötletéről Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar Budapest alapítója. „Nem adjuk az emberek szájába, hogy mit gondoljanak az előttünk álló kihívásokról, de felvillantjuk a legizgalmasabb alternatívákat. Így mindenki kialakíthatja a saját jövőképét, aminek aztán hangot is adhat a színpadon.”

Az idei év egyik legfontosabb változása, hogy megszüntették a rendezvényen a VIP listát, az erre a célra fenntartott ezer tiszteletjegyet diákok és pedagógusok kapták. A rendezvényre egy kérdőív kitöltésével lehetett bekerülni, a szervezők a jelentkezők motivációjára voltak kíváncsiak.

Provokáció, jó értelemben

Az előadók és témák kiválasztásán színes összetételű csapat, egyfajta „mini Brain Bar” dolgozik. Elsősorban karaktereket keresnek, „mert az, hogy valaki okos, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó inspirátor, és hogy át is tudja adni a tudását”, magyarázta az alapító. Olyan előadókat hívnak meg, akiknek erős karizmája van és szívesen vegyülnek az emberekkel, hiszen a kapcsolatépítés is fontos része a fesztiválnak. Figyelnek a földrajzi és a tartalmi sokféleségre, a fiatalok és az idősebbek, a férfiak és a nők arányára is.

A közönség soraiból úgy tűnt, vannak közöttük olyanok, akik tényleg hozzák az őrült professzor figurát. „Én inkább bátornak nevezném őket” – mondta Böszörményi-Nagy. „Sarkos véleményük van, jó értelemben provokatívak. A közönség nem mindig ért velük egyet, de képesek megragadni az emberek képzeletét”.

Az idei fesztiválon debütáltak a Brain Bar saját színpadi formátumai, így a nézők is felmehettek a színpadra, hogy kérdezzenek vagy akár vitázzanak az előadókkal.

Ez már rég nem science fiction

Egy jövőfesztiválon a robotizáció kérdéskörének számos megközelítése szinte alap. Azzal kapcsolatban minden előadó közös nevezőn volt, hogy ez már rég nem science fiction, és hogy hamarosan olyan jogi és munkaerőpiaci kérdésekre kell válaszokat adnunk, amelyekről eddig maximum a jövőben játszódó regényekben esett szó.

Greg Corrado, a Google mesterséges intelligenciáért felelős vezető kutatója az alapfogalmak területén igyekezett rendet tenni a fejekben. A mesterséges intelligencia (artificial intelligence) olyan gépekre vonatkozik, amelyeket „okosra” programoztak, míg a gépi tanulás (machine learning) azt jelenti, hogy a gépek teszik saját magukat okossá – magyarázta.

A Garri Kaszparovot, a világ legjobb sakkozóját 1997-ben legyőző DeepBlue számítógép az első kategóriába tartozik, a Google DeepMind által kifejlesztett AlphaGo viszont az utóbbiba. 2016. márciusában „okosabbnak” bizonyult I Szedolnál, a dél-koreai 9 danos profi gojátékosnál, mert képes volt megtanulni játszani - utánozni az emberi agy gondolkodásának folyamatát. A go játék ráadásul sokkal nehezebb, mint a sakk, sokkal több a potenciális lépések száma, így ez a győzelem történelmi jelentőségű.

Ez a képesség már rég nem sci-fi, a gépi tanulást és a különféle deep learning megoldásokat használják a beszédfelismerő és fordítóprogramok, a Google search ranking és az útvonaltervezők is. És hogy miért csak most nyert teret mindez igazán? Csak az utóbbi években áll rendelkezésünkre a megfelelő számítási kapacitás és az algoritmusok elsajátításához szükséges megfelelő méretű adathalmaz.

A legizgalmasabb rész még csak most kezdődik

Kevin Kelly, a Wired magazin alapítója szerint egy újabb ipari forradalom kellős közepén járunk. Míg az első az ún. mesterséges erő feltalálásáról és annak hasznosításáról szólt, a mostani a mesterséges intelligencián és a gépi tanuláson alapul. Még nagyon gyerekcipőben jár ez a folyamat,

az elkövetkező 30 év legfontosabb MI-termékét még nem találták fel.

Kelly szerint ez egy nagyon kivételes kor: még soha nem lehetett ekkora piacot ilyen olcsón elérni.

Az egyik legaggasztóbb téma a jövőbeni munkahelyekkel kapcsolatos, nagy kérdés, hogy mi lesz, ha a robotok elveszik a munkánkat. Mert nem kérdés, hogy így lesz – főleg a fizikai munkakörök vannak veszélyben.  Árvai Péter , a Prezi társalapító-vezérigazgatója szerint azonban ennek inkább örülni kell. A nagymamáját említette, akinek az első mosógép maga volt a megváltás: rengeteg időt nyert minden héten, amit arra használt, hogy több pénzt keressen más munkával. Ahogy ő sem hiányolta a kézi mosást, mi sem fogjuk visszasírni a robotizáció előtti időket.

Jelenleg az emberek 13 százaléka szereti azt a munkát igazán, amit végez. A jövő munkáival kapcsolatban inkább arra kellene fókuszálnunk, hogy mit kezdjünk a felszabaduló idővel, és hogyan legyen teljes életünk, amihez a tápláló kapcsolatok is hozzátartoznak.

A robotok és a büntetőjog

A másik, kellemetlen kérdéseket feszegető téma, hogy mi a teendő akkor, ha egy robot átáll a „sötét oldalra”, és törvényt sért. 1979-ben fordult elő először, hogy egy robot megölt egy munkást, 2015-ben pedig az egyik Volkswagen-gyárban nyomta egy fémlemezhez a soron dolgozó alkalmazottat egy ipari robot szerelés közben.

Gabriel Hallevy, az izraeli Ono Academic College professzora, a When Robots Kill című könyv szerzője a mostani előadásában a szexrobotok esetleges büntetőjogi felelősségét járta körül. Bár egyértelmű, hogy megvannak a robotpartnerek előnyei – talán megmenekül a szexrabszolgának eladott és elrabolt gyerekek egy része –

Mi történik akkor, ha egy robot „megőrül"?

Kérdésekből akkor sincs hiány, ha minden jól megy. Hányan választanak majd hús-vér partner helyett fejfájásra sohasem panaszkodó, mindig rendelkezésre álló robotot? És mi történik a kapcsolatainkkal, ha ilyen könnyen „lecserélhetők” leszünk? Mikor kerül a mozikba a Fifty shades of AI (A mesterséges értelem ötven árnyalata)?

Mielőtt azonban az öntudatra ébredt Skynetet vizionálnánk, az előadók mindenkit megnyugtattak, hogy még nem tartunk itt. Egyelőre. Ahogy az időutazás is marad még a sci-fi regények és filmek egyik kedvenc témája, legalábbis James Beacham, a CERN fizikusa szerint.

A béna robotokról a kudarc újraértelmezéséig

Egy jövőfesztiválba természetesen még nagyon sok téma belefért. Az idei Brain Baron előadott

• Simone Giertz, a direkt béna robotokat feltaláló és összerakó youtuber, aki egy stand up-nak is beillő show-val örvendeztette meg az algoritmusoktól kissé lefáradt közönséget. Giertz egyébként készített már vekkerrel összekötött, éberre pofozó szerkezetet, de fenéktörlő és orrfújó gépet is. Ezúttal a rúzsozó gépet próbálta ki az egyik műsorvezetőn, Andrew Hefleren, akinek a nézők 50 réteg felhordását szavazták meg.
• Ari Popper cége, a kaliforniai SciFutures több mint 100 elismert sci-fi írót alkalmaz. Amikor Popper életközépi válságba jutott, azt tanácsolták neki, hogy próbáljon arra koncentrálni, ami igazán érdekli. Rájött, hogy ez a science fiction, és egy novellaíró kurzuson kitalálta, hogy a jövőben játszódó narratívák tanácsadó eszközként is beválnak. A SciFutures személyre szabott forgatókönyvekkel segíti olyan ügyfelek termékfejlesztését, mint a Ford, a Pepsi vagy az Egyesült Államok haditengerészete.
• Shane Tusup szerint az, hogy mi számít győzelemnek és mi kudarcnak, felfogás kérdése. Hosszú Katinka edzője és férje, az Iron Aquatics társalapítója olimpikonnak készült, de ez nem jött össze, és rengeteg meg nem valósult célja volt. A 2012-es londoni olimpia után egyedülálló edzéstervet dolgozott ki, ezenkívül az egy-egy világversenyre való koncentrálás helyett a folyamatos versenyzésre, tapasztalatszerzésre helyezi a hangsúlyt feleségével együtt. „Semmit nem értem el, amit eredetileg akartam, de most itt állok. Én edzem a világ legjobb úszóját, aki inspirációt ad a fiataloknak” – mondta.
• Lucy McRae sci-fi művész, és „body architect", vagyis testépítész, aki az emberi alkalmazkodóképesség határait kutató kísérleteihez a saját testét használja. A Philips távoli jövőt kutató laboratóriumát is vezette. Leghíresebb projektjei közé tartoznak az elektromos tetoválások, a lenyelhető parfüm és az érzelmeket kifejező ruha. A testet eredetileg az űrutazásra felkészítő Future Day spa nem várt, pozitív „mellékhatásokkal" járt: az érintésfóbiás, depressziós pácienseknek is segített az állapotuk javulásában.
• Peter Hammarstedt, a világ egyik legelszántabb és legsikeresebb környezetvédője az illegális bálnavadászok és halászok nyomába eredt a szervezetével, a Sea Shepherddel. Ő tartja a leghosszabb tengeri üldözés rekordját is: egyszer 110 napon és 10 ezer tengeri mérföldön át követte az Interpol által is körözött Thunder nevű hajót. Az előadáson elmondta, hogy elszántsága akkor kezdődött, amikor 14 évesen meglátta egy megölt bálna képét.
• Robert Kaplan geopolitikai gondolkodó, aki külpolitikai újságíróból lett a nemzetközi kapcsolatok szakértője. A Foreign Policy magazin kétszer is a világ top 100 gobális gondokolkodója közé választotta.

Világvárosok is bejelentkeztek a Brain Barért

Az egyértelmű volt, hogy a rendezvény kinőtte a neki otthont adó tereket, 7000 ember egyszerűen nem fért be a 3 helyszínre. A legnépszerűbb előadások előtt már 20 perccel tele volt a nagyterem, és az is előfordult, hogy lemaradtunk egy-egy, a kisteremben tartott programról, mert esélytelen volt bejutni. Jövőre remélhetőleg új, nagyobb helyszínt keresnek, árulta el Böszörményi-Nagy. Külföldi nagyvárosok is megkeresték őket, franchise-lehetőségeket kínálva, de erről még nem döntöttek.