Az elmúlt jó pár évtizedben tucatnyi magyar kutató dolgozott azon, hogy előbbre vigye a globális orvostudomány „szekerét”, hogy végérvényesen letegye névjegyét az orvostudomány területén. Ez szerencsére sokaknak sikerült is. Így például az egész világ megismerhette Bayer Antal nevét, aki speciális gyógyszerkészítményeivel Londonban, Párizsban és Budapesten is aranyérmet szerzett a gyógyszerészeti világkiállításokon, emellett ő hozott elsőként forgalomba itthon ampullázott gyógyszereket. Vagy éppen Richter Gedeont, aki előbb 1912-ben szabadalmaztatta fájdalomcsillapítóját, majd az első világháború idején kifejlesztett egy fertőtlenítő tablettát. És persze Szent-Györgyi Albertet, akinek a C-vitamint köszönhetjük, vagy akár említhetjük Béres Józsefet is. Mellettük hallhatott a világ Selye Jánosról, aki a stresszelméletet dolgozta ki, amiért közel 10 éven át jelölték orvosi Nobel-díjra, de végül sosem kapta meg. Végül ismerősen csenghet sokak számára Békésy György neve is, aki 1961-ben a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért orvosi Nobel-díjat kapott.
Nélkülük és felfedezéseik nélkül biztosan nem tartana ott a modern orvostudomány, ahol most. Mint ahogyan a jelen kor legígéretesebb kutatóit sem ismerhetnénk.
Napjaink talán legismertebb magyarja
A legnagyobb örömöt a kutatás izgalma adja számára, valamint az a tudat, hogy a munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a gyógyításban fontos platform technológia létrejöjjön. Mint mondta,
„...hatvanhat évesen már nem száll az ember fejébe, ha a világ megmentőjének nevezik...”,
de az sem befolyásolta, amikor kritizálták, és azt mondták neki, nincs értelme a kutatásainak. Elégtételt viszont nem érez a sikerei miatt. Ő Karikó Katalin, a koronavírus megjelenése után világhírnévre szert tevő és rengeteg szakmai elismerést begyűjtő magyar kutató.
Fontos hangsúlyozni, hogy Karikó Katalin már a világjárvány megjelenése előtt is elismert kutatónak számított,
a vakcinafejlesztés területén végzett munkája azonban további fontos hozzáadott értéket képviselt karrierjében.
Az Amerikai Egyesült Államokban élő Széchenyi-díjas magyar kutatóbiológus, biokémikus, a mainzi BioNTech cég alelnöke, 2009 óta a University of Pennsylvania (UPenn) Perelman School of Medicine orvostudományi karán az idegsebészeti osztály adjunktusa.
Kutatási eredményei nyomán tudományos körökben többen is Nobel-díj esélyesnek ítélték az idei évben, a brit evolúciós biológus, Richard Dawkins éppúgy, mint a kanadai őssejtbiológus, a Moderna cég egyik társalapítója, Derrick Rossi, de 2021-ben a díjat még nem nyerte el.
A világhírű tudós férje Francia Béla, akivel 2020-ban ünnepelték negyvenedik házassági évfordulójukat. Lányuk pedig Francia Zsuzsa, kétszeres olimpiai és ötszörös világbajnok evezős.
Aki megmérte a web átmérőjét
Barabási Albert László 1967-ben született Karcfalván. Gimnazistaként szobrász szeretett volna lenni, szobrászatot is tanult, amivel azonban hamar felhagyott. Egyetemi tanulmányait a Bukaresti Egyetem fizika és mérnöki szakán folytatta, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen elméleti fizikából végzett mesterképzést. Fraktálelméletből diplomázott, tudományos fokozatot (PhD) 1994-ben, a Bostoni Egyetemen szerzett.
Kutatási területén a komplex hálózatok elméletének területén elért eredményei meghatározóak.
Az ő munkája nyomán vált fontos kutatási területté a skálafüggetlen hálózatok tanulmányozása, ő és kutatócsoportja határozta meg a web „átmérőjét” (eszerint átlagosan 19 kattintásra vagyunk a jelenleg fellelhető bármely internetes oldaltól). Kutatásai a hálózatokról a kommunikációelmélet egyik kedvelt tézisét, a világfalu-elméletet, illetve a hatlépésnyi távolság elméletét is megerősítik.
A mesterséges intelligencia és a rákkutatás
Dr. Peták István 1995-ben szerzett általános orvosi diplomát, majd 2000-ben PhD fokozatot a Semmelweis Egyetemen. Kutatási területe a molekulárisan célzott daganatellenes gyógyszerek hatásmechanizmusának vizsgálata, valamint a személyre szabott alkalmazásukhoz szükséges molekuláris diagnosztikai módszerek fejlesztése.
Több mint 60 tudományos közlemény, többek között a Nature Reviews Drug Discovery szerzője. Munkája hozzájárult a molekuláris orvostudományi kutatások gyakorlati hasznosításához a daganatos betegek kezelésében. A szakember idei legfontosabb eredményének azt tartja, hogy sikerült bebizonyítania, hogy a munkatársaival közösen kifejlesztett mesterséges intelligenciát alkalmazó módszer és orvosi szoftver segítheti a személyre szabott terápiás döntéseket a precíziós onkológiában.
Ez az első, olyan „molekuláris sakkozó gép”, ami az ember mellett részt vesz a rák elleni harcban.
Az eszközt mindössze öt év alatt, több ezer tudományos közlemény feldolgozásával hozták létre, ami 20 ezred másodperc alatt több ezer összefüggést tud figyelembe venni a beteg daganatában lévő génhibák és az esetlegesen alkalmazható célzott terápiák, kezelési eljárások ismérvei között.
Az okosszike
Prof. Dr. Takáts Zoltán az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett tudományos fokozatot (PhD), majd az Egyesült Államokban helyezkedett el az Indiana államban található Purdue Egyetemen. Magyarországra visszatérve többek között a Semmelweis Egyetemen és a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpontjában is dolgozott kutatóként. 2012-ben az Egyesült Királyságba költözött, jelenleg a londoni Imperial College analitikai kémia professzora.
Takáts Zoltán pályafutása során úttörő kutatásokat folytatott a tömegspektrometria területén, amiből adódóan kifejlesztette az intelligens orvosi kést, vagy ahogyan sokan ismerik, az iKnife-t.
A kutató találmányának lényege, hogy az intelligens kés az operáció közben szinte azonnal információt nyújt a vizsgált szövet kémiai jellegzetességéről és arról, hogy tartalmaz-e rákos sejteket.
Az elektromos eszköz a vágás során keletkező füstből képes megállapítani, hogy tartalmaz-e daganatos sejteket az adott szövetrész.
Az onkokés jelentősége nem csak a felismerés tényében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy ennek révén azt is biztosabban megállapíthatja a műtétet végző orvos, hogy hol húzódnak a betegséggel érintett és az egészséges szövet határai. A sejtmembrán lipidjeinek vizsgálatán alapuló módszer így már a műtét során lehetővé teszi azt, amit korábban csak laboratóriumi vizsgálatok beiktatásával lehetett megtenni, amire viszont műtét közben nem mindig volt idő.
Sőt, tekintettel arra, hogy sok szövettani vizsgálat csak utólagosan, a beavatkozást követően végezhető el, így annak eredménye egy újabb műtétet tehet szükségessé, az okosszike használatával ez akár el is kerülhető.
