A legelső ezüstkori szuperhős csapat, a Fantasztikus Négyes (1961) sztorijában több izgalmas újítás is feltűnt. Human Torch – egyike a Marvel legelső karaktereinek – új életre kelt Fáklya szerepében, megjelent az Ezüstkor legelső női szuperhőse, Láthatatlan (Invisible Girl) alakjában. A Lény karaktere Lee forradalmasítási kísérletének egyik szembetűnű példája, hiszen élesen szakít a szuperhősök dicső formájával: egy orbitális kőmonstrumként jelenik meg. Mr. Fantasticot egyes elméletek szerint Lee kicsit saját magáról mintázta.

Ebben a korszakban (1962) lépett színre a Hihetetlen Hulk/Bruce Banner is, a Marvel „legproblémásabb” karaktere – aki eredetileg szürke színű volt, de nyomtatási problémák miatt végül a zöld szín lett a „védjegye” -, valamint Thor, Asgard fia, a villámok istene.

A legkisebb a legerősebb: szintén 1962-ben jelent meg a Hangya. A karakter eredettörténetének érdekessége, hogy az első Hangya (Dr. Henry 'Hank' Pym biokémikus) felesége, a magyar politikai menekült, Maria halála után válik szuperhőssé. A sztori szerint Magyarországra disszidálnak amerikai állampolgárként, ahol viszont a titkos rendőrség felkutatja és megöli a feleséget, őt pedig eszméletlenre verik.  A Bosszúállók filmekben szereplő Hangya alakja már Scott Lang, aki úgy válik szuperhőssé, hogy ellopja a Hangya jelmezét.

Bár Vasember is feltűnik egy 1963-as történetben, önálló képregényt csak 1968-ban kap. Vasember egy igazi lázadó a képregényszuperhősök történetében, mert Stan Lee a kapitalizmus kvintesszenciáját szerette volna példázni a dúsgazdag nőcsábásszal.

Pókember léte szó szerint egy pókfonálon függött, amikor Goodman – aki nem volt elájulva a középiskolás hálószövő eredettörténetétől - épphogy közölni engedte első megjelenését az Amazing Fantasy megszűnő sorozat utolsó, 15. számában. A rajongói visszajelzések azonban homlokegyenest ellentmondtak a tulajdonos ellenszenvének, olyannyira, hogy Pókember a mai napig egyike a legsikeresebb karaktereknek a Marvel történetében.

A hetvenes években Jack Kirby elhagyta a Marvelt, Stan Lee 1972-ben távozott a főszerkesztői posztról. Ekkoriban a Marvel Univerzuma olyan új karakterekkel bővült, mint a Punisher, a Ghost Rider, Luk Cage, a Shang-Chi, Coleen Wing és Vasököl, nem utolsósorban Star Lord vagy Thanos.

Ezzel párhuzamosan a már megismert karakterek háza táján is több nagy változás történt, így a képregénytörténelem legmegrázóbb pillanataként híresült el az a lapszám, amikor 1974-ben a Zöld Manó megöli Pókember szerelmét, Gwen Stacyt.

A Bronzkor második évtizede már teljesen új alkotókra terelte a fókuszt. Frank Miller, aki a Fenegyerek 1979-es számával indította el karrierjét, számos szuperhős figura életét „keserítette meg”.

Frank Miller

Miller munkássága rengeteg mindent foglal magában. Habár a Marvelnél eltöltött karrierje nem volt kifejezetten hosszú, hiszen a kilencvenes évektől saját képregényein (Ronin, Sin City, 300), illetve a DC Comics színeiben alkotott. Miller a Marvel Univerzum sötét és zord arcát domborította ki, témái merészek és komorak, végzetes kimenetelűek, például megöli az általa kreált karaktert, Elektrát a Fenegyerek képregényekben. A Marvelnél nevéhez fűződik Fenegyerek felfuttatása és több szereplő megkreálása, a Rozsomák minisorozat, illetve John Carter képregényváltozatba ültetett figurája.

A korszak végét a Marvel Comicsnál a Titkos háborúk (1984-1985) egy össznépi szuperhős kiadvány elkaszálása jelentette. A rákövetkező évben több jelentős hőstől is megvált a cég; megszűnt a Deffenders, a Power Man és a Vasököl, valamint elindult az Új Univerzum, az X-Men franchise-t pedig kiterjesztették X-Faktorrá (most ez a név már annyira nem cseng szerencsésen.)

Más alkotópáros is hozzányúlt a Kapitány történelméhez: Mark Millar író és Steve McNiven rajzoló munkája a Polgárháború, melyben a Vasember és Amerika Kapitány közti ellentét bontakozik ki.

Mark Millar

Millar skót képregényrajzoló többek között az Ultimate X-Men és Fantastic Four, az Ultimates, a Rozsomák öregkori történeteinek rajzolója. Hozzá kapcsolódik a Wanted, a Kingsman és még számos nagyhatású történet képregényesítése.

BrianMichael Bendis Daredevil-trilógiája (2008) pedig lehengerlő, szövevényes történettel gazdagította a Fenegyerek kalandjait.

Brian Michael Bendis

Bendis korunk meghatározó kreátora, aki az Ultimate Marvel Univerzum megtervezőinek egyike Mark Millarrel és Bill Jemas-szal karöltve. Hozzá fűződik az Ultimate Spiderman elindítása, a Bosszúállók (The New Avengers, David Finch rajzolóval közreműködve) újraindítása, valamint az Ultron kora is a Daredevilen kívül.
Ötször nyerte el a legrangosabb szakmai elismerést, az Eisner-díjat.

2021 talán legizgalmasabb kötete a Galaxis őrzői - Al Ewing és Juan Frigeri munkája -, ami amellett, hogy végtelenül „badass”, nem veszíti el a humorát és a romantikus szálat is szépen szövögeti a történetbe.

Kétségtelen a Star Wars univerzum hatása a popkultúrára, amelyből talán a leglátványosabb eredményeket a nagyfilmek hozták, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy számos egyéb formátumban, könyvekben, képregénykönyvekben és hagyományos képregényújságokban, illetve webes, úgynevezett web comicsok formájában is jelentek meg történetek. Ezek közül a képregény a legterjedelmesebb; mind a Kánon, mind a Legendák történeteit is bővítő kiadványok jelentek meg.

Star Wars képregények először a Marvel Comics kiadásában jelentek meg ugyanabban az évben, mint amikor a legelső - Új remény - film is debütált a mozikban, 1977-ben. Lucas még a film forgatása alatt egy kiterjedtebb univerzumban gondolkodott, amihez akkoriban kiváló táptalajt jelentett az egyre inkább felívelőben lévő képregényes műfaj.

Ezután 9 éven keresztül összesen 107 számot ért meg a sorozat. 1986 közepén, épp, amikor a Marvel Comics új tulajdonoshoz került, a Star Wars képregények licencjogát a Lucas Films elvette a Marveltől. Azóta több kiadó is foglalkozott Star Wars kiadványokkal, köztük jelentős az 1991-ben debütált Dark Horse Comics által kiadott Star Wars: Dark Empire sorozat.
2012-ben a Lucas Filmet felvásárolta a Disney, amely 2015-ben visszaadta a képregény licenszjogokat a Marvelnek; a Messzi, messzi galaxis sztorija visszatért az eredeti tulajdonoshoz.

A hetvenes években sem voltak kevésbé elszántak a Star Wars rajongók, mint manapság, ami kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy az új történetek iránti szomjúságukat képregényekkel enyhítsék. Az eredeti trilógia filmmegjelenései között épp ezért rengeteg tartalmat szállítottak számukra a képregények. Majd a "Jedi visszatér" utáni események fejezetei következtek, a Star Wars univerzum számos fontos fejleményét vetítették előre, így például az Új Köztársaság megalakulását, vagy hogy Boba Fett életben marad, és részben felidézte mandalóriak korai történetét is. Két spin-off sorozat is megszületett, az Ewok-kalandok és a Droids.

A Star Wars történeteket a Marvel részére 99 százalékban Roy Thomas és Archie Goodwin írták.

A hosszabb pauza után a Marvel 2015-ben az eredeti Star Wars sorozat rebootjával - Star Wars 75 címmel - élesztette fel a képregénysorozatot. 2015 után egyéb SW kiadványok is részben már megjelentek, illetve tervben vannak a Marvelen kívül, így 2017-ben az IDW Publishing által kiadott Star Wars Adventures antológiasorozat, valamint idén (2022-ben) a Dark Horse Comics várhatóan újraindítja a kiadványait.

2022-re már nem túlzás kijelenteni, hogy a Marvel Studios által kitalált recept forradalmasította a mainstream filmipart és a blockbusterek világát. Sokan próbálták másolni őket, de ez gyakorlatilag senkinek sem sikerült. Hosszú út vezetett el azonban idáig.

A Marvel Studios neve hallatán már mindenkinek az MCU, avagy a Marvel Cinematic Universe, magyarul Marvel filmes univerzum ugrik be. Az a mozifilmeken és immár tévésorozatokon átívelő közös világ, ami dollármilliárdokat termel, és rajongók millióit szegezi a képernyő elé, illetve ülteti be a vetítőtermekbe. Ahhoz azonban, hogy világosan lássuk a Marvel képregénykiadó filmes részlegének diadalmenetét, pontosan tisztában kell lennünk azzal is, honnan indult egyáltalán a képregényóriás filmes ága.

Az 1970-es évektől egészen a ’90-es évekig a Marvel úgy tudta le saját szuperhőseinek, képregénykaraktereinek nagyvásznas szerepeltetését, hogy opciós jogokat adott el különböző külsős kiadóknak. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy eladták a különböző képregényszereplők kalandjaninak megfilmesítési jogának lehetőségét, és itt a hangsúly a lehetőségen volt. Ha adott időintervallumon belül nem készült el a karakterhez tartozó film, a Marvel ugyanúgy megkapta a pénzét, a stúdió pedig hoppon maradt. A ’70-es években így sikerült eladni Pókember jogait, noha mozifilm nem készült ezek alapján, az 1986-tól 1996-ig terjedő időszakban pedig ugyancsak ez lett a sorsa a Fantasztikus Négyesnek, az X-Mennek, a Fenegyereknek, Hulknak, az Ezüst Utazónak és Vasembernek is. ’86-ban ugyan valóban elkészült egy Howard, a kacsa film (igen, a beszélő szárnyas is eredetileg egy Marvel képregény főhőse), de hatalmasat bukott a kasszáknál. 1989-ben ezen felül elkészült még Dolph Lundgren főszereplésével egy The Punisher mozi, ami hazánkban akkor még nem az azóta ikonikussá vált Megtorló fordítást kapta, helyette A Büntető címen jelent meg. 1990-ben érkezett egy Amerika Kapitány film, de ez csak az Egyesül Királyságban jutott el a vászonig, az USA-ban csak VHS kazettákon jelent meg. Ott volt még továbbá az az 1994-es Fantasztikus Négyes film, ami ugyan elkészült, de olyan botrányosan rossz lett, hogy végül sosem mutatták be. Nem épp a hangos sikerek korszaka volt tehát ez a pár évtized, az 1990-es évek azonban több fronton is változást hoztak.

A Marvel Studios születésének fontos állomása volt annak elődjének életre hívása, a Marvel Films történetének taglalásához viszont nem árt tisztába tenni az egész cégcsoport helyzetét a ’90-es években. Ekkor jött ugyanis a képbe a Toy Biz játékgyártó, és annak kulcsembere, a ma már világhírű filmes producerként ismert Avi Arad. A Toy Biz leginkább akciófiguráiról, elsősorban a Marvel képregények alapján készített játékokról volt híres. A két cég közötti kooperáció pedig olyan jól működött, hogy 1993-ban a Marvel elkezdett részvényeket vásárolni, megszerezték maguknak a Toy Biz egy részét. Innentől fogva a Toy Biz a nagy anyacég, vagyis a Marvel Entertainment Group alá tartozott. Az akciófigurák és egyéb játékok iránti érdeklődés pedig a mai napig sem csökkent, ezzel pedig nyilvánvalóan a Disney is tisztában volt, mielőtt 2009-ben tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot.

Az MCU sikerfilmjei nemcsak a kasszáknál robbantanak, hanem merchandising bevételekben is messze túlszárnyalnak bármit, amit korábban láttunk.

Elemzők szerint 2020-ra a filmekhez kapcsolódó merchandising eladások összértéke meghaladta a 41 milliárd dollárt, ami jóval több, mint az összes Marvel mozi bevétele együttvéve.

A termékek palettája elképesztően széles, már rég nem csak akciófigurákról és pólókról beszélünk:

Ugyancsak 1993-ban született meg a Marvel filmes részlege, a Marvel Films, amelynek élére a Toy Biztől érkező Avi Arad került. Ebben az időszakban elsősorban az animációs filmek piacára feküdt rá a frissen kreált Marvel Films Animation részleg, ami különböző együttműködésekben készített sorozatokat Hulk, az X-Men csapat, vagy épp Pókember főszereplésével. Avi Arad közben nem tétlenkedett, és már 1993-ban nyélbe ütött a 20th Century Foxszal egy üzletet egy készülő X-Men mozifilmről.

Ekkortájt nagyjából úgy nézett ki a terv, hogy a képregényhősökről készülő mozifilmek előkészületi munkálataiért felel a Marvel Studios. Magyarán ők dolgozzák ki a forgatókönyvet, találják meg a megfelelő rendezőt és színészgárdát, és a végén ezt az egész csomagot tálcán adják át valamelyik nagy filmstúdiónak, aki immár konkrétan a gyártást fogja lebonyolítani, valamint a terjesztést intézi. Hétéves szerződést kötöttek a 20th Century Foxszal, ennek keretein belül született meg a 2000-es X-Men – A kívülállók, a 2003-as Daredevil – A fenegyerek, a 2005-ös Elektra, és a szintén 2005-ös Fantasztikus Négyes film is.

Persze nem csak a Foxnak tetszettek az efféle csomagajánlatok. Az első ilyen módon licencelt film a 1998-as Penge volt, amit a New Line Cinema gyártott. Nagy tárgyalások folytak az Ideglelés (The Blair Witch Project) filmmel berobbant Artisan Entertainmenttel is, olyan képregényhősök filmjeinek közös elkészítése volt terítéken, mint Amerika Kapitány, Thor, Fekete Párduc, Vasököl és Deadpool. Ezekből végül nem lett semmi, a Columbia Pictures viszont lecsapott a Pókember licencekre, és Sam Raimi rendezésében, valamint Tobey Maguire főszereplésével elkészülhetett a 2002-es Pókember film.

Ezekből a filmekből azonban a Marvel elég keveset keresett, 2003-ra az lett az elsődleges új irányvonal, hogy végre bőséges profit is járjon a filmes elismerések mellé. David Maisel pontosan ilyen tervekkel állt Avi Arad elé, ki is nevezeték őt egyből operatív vezetőnek, a Marvel Studios pedig immár saját maga akarta finanszírozni filmjeit, hogy a végén a hasznot is érdemben le tudja fölözni. Mindehhez nyilván pénz kellett, így kockázatos úton indultak el: megállapodást kötöttek a Merrill Lynch adósságkezelő céggel. Összesen 525 millió dollárt kaptak arra, hogy nyolc éven belül maximum 10 Marvel mozifilmet készítsenek ebből a pénzből, fedezetként pedig a Hangya, a Bosszúállók, a Fekete Párduc, az Amerika Kapitány, a Köpeny és Kard, a Doctor Strange, a Sólyomszem, a Nick Fury, a Power Pack és a Shang-Chi képregények megfilmesítési jogai kerültek be a kalapba. Abban bíztak, hogy a filmek bevételeiből sikerül minden adósságot visszafizetni kamatokkal együtt, és megmarad a biztosíték is – magyarul a filmes jogok.