Taylor Sheridan, Hollywood egyik legfelkapottabb forgatókönyvírója, producere és showrunnere, kétségkívül izgalmas figura. Olyan filmeket és sorozatokat köszönhetünk neki, mint a Sicario – a bérgyilkos, az A préri urai vagy épp a napokban friss részekkel visszatérő Yellowstone.
Taylor Sheridan Észak-Karolinában született, fiatalkorát Texasban, egy ranchon élte le családjával. Saját bevallása szerint lusta gyereknek számított és nem is igazán tudta, mit kezdjen az életével. A főiskolát nem fejezte be, kénytelen volt különböző alkalmi munkákból megélni, így volt többek között festő-mázoló, de megesett, hogy fűnyírással keresett pénzt. Fiatalkori kallódásából Los Angeles jelentette a kiutat, ahol már színészként próbált befutni.
Sheridan már ránézésre is hozza a klasszikus amerikai western filmek marcona cowboy figuráját; nem is véletlen, hogy olyan sorozatokban láthattuk különböző mellékszerepekben, mint a Walker, a texasi kopó, az NCIS: Los Angeles vagy a Veronica Mars, de ismerős lehet azok számára is, akik a mára kultikusnak számító Kemény motorosok című sorozatot követték, amelyben David Hale-t alakította. Az igazi áttörés színészként azonban elkerülte. Már elmúlt 40 éves, amikor megejtette Hollywood talán legsikeresebb karrierváltását és a szövegkönyvek magolása helyett forgatókönyvek írásába kezdett. Ebben a tekintetben pedig rendkívül gyorsan jött a siker. Első forgatókönyve, a Sicario – a bérgyilkos nem csak sztárparádét kapott, hanem Hollywood egyik legtehetségesebb filmrendezőjét, Denis Villeneuve-öt is. A Sicario zajos sikere után Sheridan nem tétlenkedett, forgatókönyvíróként jegyzi a Préri urait, a Wind River – Gyilkos nyomon című filmnél pedig a rendezői székben is ő ült már.
A mozi varázsa azonban mintha nem ejtette volna rabul Sheridant. Figyelme és kreatív energiái hamar a televíziós sorozatok felé terelődtek, a 2018-ban debütáló Yellowstone-nal pedig saját karrierje is egy új szintre lépett, ám a Dutton-család története csupán a jéghegy csúcsa a Sheridan-életműben; a kétség kívül munkamániás író a Yellowstone előzmény és kiegészítő sorozatai (1883 és 1923) mellett a Tulsa királyát, a Lionesst és a Kingstown polgármesterét is jegyzi, de jelenleg is dolgozik új projekteken, illetve meglévő alkotásainak folytatásain.
Cikkünkben arra vállalkozunk, hogy bemutassuk ennek a rendkívüli életműnek a különböző állomásait, illetve hogy feltárjuk, milyen visszatérő elemek, történetszálak és művészi megoldások kötik össze ezeket az egyébként javarészt különálló történeteket.
A Mozifilmes hatások
Még mielőtt alámerülnénk az életműben, nézzük meg, melyek Sheridan legfontosabb filmes hatásai, melyeket a Rotten Tomatoes kérésére határozott meg:
Taylor Sheridan személyében ugyanis autentikusan jelenik meg az igazi amerikai cowboy képe. Ő maga is birtokol egy ranchot, kiváló lovas és a szarvasmarhák befogásához is ért. Minden bizonnyal ezen érdemei miatt került be 2021-ben a texasi cowboy hírességek csarnokába is.
Mielőtt még a legifjabb generációknál megjelentek volna a szuperhősök, mint a "mi akarok lenni, ha nagy leszek" nonpluszultrája, a gyerekek és fiatalok álmait a westernfilmek és vadnyugati könyvek hősei alakították. Cowboyos-indiánosat játszottunk az udvaron, műanyag seriffcsillagos kalapot könyörögtünk ki a vurstliban és ha elég engedékenyek voltak a szülők, még egy durranó patronos pisztolyra is futotta.
Aztán felnőttünk, és persze időközben elhalványultak, átalakultak az álmok is. Egyrészt megtanultuk, hogy a cowboy nem feltétlenül jelentett rettenthetetlen pisztolyhőst, az indián romantika helyett a sosemvolt hőskor inkább a rezervátumokba terelésről és a könnyek ösvényéről szólt, Karl May pedig az egész Old Shatterhand sztorit németországi otthonában, mindenféle helyi tapasztalat és ismeret nélkül, hasra ütve írta. Na meg aztán, még ha igaz is lett volna minden, eltelt több mint száz év a vadnyugat alkonya óta, Amerika már másról szól: az IBM-től a Teslán át a holdra szállásig, Michael Jacksontól Taylor Swiftig, a tőzsdétől Las Vegas óriáskaszinóiig. Az általunk annak idején elképzelt cowboy-világ talán sose volt, de az biztos, hogy ma már nincs: benne a rettenthetetlen hősökkel, a baltaarccal súlyos döntéseket meghozó lovasokkal, a bögyös bártündérekkel, a nemes indiánokkal együtt eltűnt a mesék világában. Vagy talán mégis van?
A Dutton család története egy régi mese új köntösben
Taylor Sheridan legismertebb televíziós munkája, a Yellowstone sorozat sikere csak lassan ért be, ezt látni a kezdeti, inkább fanyalgó kritikákból és a folyamatosan emelkedő nézőszámokból. Hogy miért is volt döcögős az indulás annak ellenére, hogy már a kezdetektől minden megvolt a sorozatban abból, amit most tud? Mert teljesen mást adott, mint a korszellem többi sorozata. Itt nincsenek egyértelműen jó vagy rossz szereplők, szuperképességekkel megáldott karakterek, a nézőket székbe szögező, évadokon át tekergetett rejtélyek - márpedig mostanában ehhez szoktunk hozzá. Akkor mégis miért "ütött be" szép lassan a széria? Nos, pont ezért. Mert akik nézték, megtalálták benne ezt az elveszett cowboy-romantikát a maga szögletességével, néha durvaságával, jó értelemben egyszerű értékítéletével. Meglelték benne a gyerekkori hősöket, csak épp modern környezetbe átültetve, de mégis ugyanolyan tulajdonságokkal felvértezve, ahogy annak idején megszerették őket.
Nézzük az alapállást! Adott egy család Montanában: a Dutton família egy hatalmas ranch tulajdonosa, melynek feje, a Kevin Costner által alakított John igazi modern cowboy - mármint abban az értelemben, ahogy az egykori pisztolyhősöket elképzeljük. Harcol ugyanis a birtokáért és az övéiért, a sokszor valóban konzervatív és megkövesedett, ám általa nemesnek vélt eszmékért, nem habozik akár morálisan megkérdőjelezhető módon cselekedni az eszményei elérése érdekében. Határozott másokkal, kemény saját családjával is, néha akár konkrét bűncselekményeket követ el vagy lendít mozgásba, a képernyőn mégis hősként látjuk, akinek minden döntése megmagyarázható.
Még csak annyira sem ellentmondásos, mint a Maffiózók családfője: Tony Soprano konkrétan bűnöző volt, mégis imádtuk, ehhez képest John Duttonról az a kép alakul ki a nézőben, hogy a birodalmáért és a szeretteiért néha meg kell tennie olyasmit is, ami átlépi a vörös vonalat.
A fontosabb mellékszereplők pedig csak árnyalják a képet, segítenek a modern világban elhelyezni a vadnyugati történetekből átemelt alapokat. A Dutton-gyerekek már nem egyértelmű cowboy-hősök, Jamie sokkal inkább üzletember, akinek idegen a montanai utó-western környezete, míg Kayce egy kifejezetten modern figura, aki "harcos" ugyan, de a nagyon is valóságos és mai Afganisztánból tér haza, és nehezen találja meg a helyét a világban. És persze ott van Beth, akiben ott rejlik a westernfilmek tűzről pattant amazonja, de sokkal több annál; már nem csak egy férfihősök alá rendelt fehérnép, akinek a kocsmában néha a fenekére szokás csapni.
A széria titka emellett az, hogy úgy tud húsba vágóan hatni, hogy közben sztori szempontjából a felszínen marad. A mai slágersorozatokban sokszor olyan furmányos történetvezetéssel fogják meg a nézőt, amikor egy első évadban előforduló szál a háttérben óriási következményekkel jár még a sok évvel későbbi végjátékban is - itt azonban egy családi dráma már-már szappanopera-szerű ábrázolását látjuk. Amit persze lehet kritizálni felszínességgel, de könnyedséggel semmiképp. Ez a hozzáállás mindenképpen segít, hogy könnyű legyen bekapcsolódni és rákattanni - ilyesmit egy misztikus-csavaros sorozatnál lehetetlen volna elképzelni, hiszen a később érkező néző már egy kidolgozott, félidőnél járó, követhetetlen óramű közepébe pottyan. A Yellowstone-ban sorban egymás után következnek újabb és újabb kihívások, könnyen befogadhatóan. És amikor már azt hisszük, hogy valóban cowboykalapos Szomszédokat nézünk, szép lassan beúsznak az apró részletek.
Maga Sheridan is bevallja, hogy nem a furmányos történetek érdeklik, hanem inkább az emberek, a karakterek kibontása. Ebben pedig mesteri: a sorozatban jól tetten érhető, hogy nincsenek morálisan fekete és fehér karakterek, ráadásul a nézőre bízza a tettek megítélését.
"Számomra az, ha valaki tisztán jó vagy gonosz, az olyan, mint egy képregény - egyfajta fantasy. És én nem foglalkozom fantasy-vel"
- szögezi le az író.
Létezik olyan, hogy liberális konzervatív
A westernnél nincs sokkal konzervatívabb műfaj: a klasszikus történetekben a fegyverek szava dönt, a férfiak szava törvény, és minden gazfickó lepuffantása után el kell mondani egy imát. A nők csupán biodíszletek és az őslakosok vagy ellenséges vademberek, vagy lecsúszott alkoholisták, nevetség tárgyai.
Éppen ezért talán nem is olyan meglepő, hogy a Yellowstone-t sokáig azzal bélyegezték meg, hogy a sorozat a republikánusok és konzervatív szavazók kegyeire hajt, ám aki klasszikus western élményre vágyik, garantáltan csalódni fog. A show első évadainak központi figurája valóban egy öntörvényű, régi értékekben körömszakadtáig hívő ember, de ha a függöny mögé nézünk, épp a konzervativizmust átszövő repedésekkel találkozhatunk.
Időről időre például kifejezetten megosztó témákat is beemelnek a történetbe: volt már szó gyerekrablásról, szexuális erőszakról és elnyomásról, valamint a meddőség kérdéséről. Különösen megkapó, hogy az amerikai őslakosokról milyen képet fest a sorozat, hiszen a klisék vagy az elhallgatás helyett nyíltan ábrázolja a népcsoport valós gondjait a modern társadalomba való beilleszkedésük nehézségeitől az identitáskeresésig.
"Nemzetem nagy szégyene, ahogyan Észak-Amerika őslakosaival bánt. Sajnos a kormányom folytatja ezt a szégyent a közöny és a kizsákmányolás alattomos keverékével. Semmit sem tehetek azért, hogy megváltoztassam az indián területeket sújtó problémákat, de amit művészként tehetünk - és tennünk is kell -, hogy ökölbe szorított kézzel kikiáltjuk ezeket"
- nyilatkozta Taylor Sheridan 2017-ben, tehát még a konzervatív Trump-adminisztráció idején a Cannes-i Filmfesztiválon.
Sheridan jól ismeri ezt a világot, hiszen ebben a környezetben nőtt fel és már sikeres filmipari szereplőként sem akar megválni tőle. Élt ugyan egy ideig Los Angelesben, de gyökerei az amerikai vidékhez kötik. A gyerekkori élmények a texasi ranchről, a Wacóból származó anyai ág cowboy hagyományai, a fiatalként kétkezi munkásként megtapasztaltak mind érződnek a gondosan megrajzolt környezetben, de rokoni szálak kapcsán is egy sor olyan ikonikus karakter életébe lát be, akiket kiválóan be tudott emelni a Yellowstone világába. Egyik nagybátyja, Parnell McNamara például McLennan megye sheriffje és szövetségi bírója, másikuk, Mike McNamara szintén szövetségi bíró.
Ezt az odaadást és hitelességet pedig egyre többen kezdték értékelni: a negyedik évad utolsó epizódját 9,3 millióan nézték a bemutató napján, ami a legnagyobb tévés sikertörténetek szintje. A kritikusok is tompítottak a hangnemen, és ma már gyakran elismerik, hogy a Yellowstone nézői épp azt szeretik a sorozatban, amit mások korábban felróttak neki. Ez pedig az, hogy az élet valóban nem egy előre megírt, hihetetlen összefüggésekkel és rejtélyekkel teleszőtt valami, hanem bizony olyan, mint egy szappanopera. De ezt lehet olcsón, bazárian is csinálni, és lehet úgy, mint ahogy Sheridan teszi: egyszerűen csak jönnek a történések egymás után, néha korábban fontos dolgok teljesen értelmüket vesztik, máskor teljesen új szálak érkeznek a semmiből, ezt azonban olyan szinten valószerűen ábrázolja a karakterek kidolgozásától az emberi reakciókon át a környezet mesteri felfestéséig, hogy az amerikai vidék lakói úgy érzik, itt minden tényleg róluk szól. Aki pedig nem erről a környékről származik, az is úgy tudja nézni az egyes részeket, hogy érzi, nem egy mondvacsinált, cirkuszi vadnyugatot lát, de nem is a Dallas idealizált, negédes, álvidékiségét, hanem valamit, ami akár pontosan így is történhetne.
Kevint (megint) elveszítik?
De pont a történet laza szövése és a kifejezetten hangsúlyos környezet teszi lehetővé, hogy a sorozat működjön nélküle is. A további főbb szereplők mindegyike változatos háttértörténettel, habitussal, motivációval bír, ráadásul épp a családfő hiánya, a tetteinek és személyiségének árnyéka annyira rányomja a bélyegét a teljes sztorira, hogy úgy érződik, ha Costner nincs is ott fizikailag, akkor is jelen van.
Emellett öröm nézni, hogy még a mellékszereplők is külön színt hoznak ebbe a változatosan megfestett világba, például a ranch munkásai, a valódi cowboyok, akik tragikomikusan ábrázolják a vidéki munkásosztály mindennapjait. Emellett pedig továbbra is megjelennek azok a körülmények, amelyek újra és újra okot adhatnak az együttérzésre vagy az izgalomra, akár egy óriásvállalat próbálja bekebelezni a múlt darabkáit meggyőződéssel szorító ranchet, akár a csodásan ábrázolt vidéki flóra és fauna kerül veszélybe. Tehát jó kérdés az is, mennyi puskapora van még az alkotóknak, de az tény, hogy egyelőre nincs ok elhagyni az ikonikus völgyet. A környezet adott, a történet még bármerre csavarodhat, a show által felvetett kérdések egyszerre aktuálisak és mélyen gyökerezőek - az összkép pedig egyszerűen csak szórakoztató.
Jó néhány film és sorozat esetében azt láthatjuk, hogy a siker újabb és újabb rókabőrök lehúzására készteti az alkotókat (vagy akár azok átlépésével a jogtulajdonosokat). Van azonban néhány olyan eset, amikor egy spin-offnak valóban helye és értelme van. Ilyen többek között az is, amikor a Yellowstone gárdája úgy döntött, a múltba látogat és bemutatja a Dutton família történetének korábbi szakaszait. A 2021 végén debütált 1883 már a címével sem árul zsákbamacskát: ez itt már nem a modern vadnyugat, hanem az, amit mindannyian megszerettünk a könyvekből és klasszikus westernekből.
Ennek megfelelően pedig más a hangvétel is, a szappanoperás hangulatot sokkal inkább kőkemény sztorivezetés váltja fel. Ebben a minisorozatban a Yellowstone ranch megalapítása előttre ugrunk vissza, amikor még valóban vad volt a vadnyugat, a törvények csak mutatóban léteztek, a pisztolyokra és ismétlőpuskákra többször volt szükség, mint az intrikákra. A főhősök sem megállapodott emberek, hanem olyan pionírok, akik ismeretlen földre érkeznek, hogy szinte a semmiből építsék fel az egzisztenciájukat, amelyet ezerféle veszélytől kell megvédeniük.
Itt ráadásul arra sem kellett figyelni, hogy egy hosszadalmas történetfolyam végéig kitartsanak a mindenki által megszeretett hősök, ezért aztán a főszereplők is hullanak, mint a legyek, az utolsó, tizedik epizódig sokaktól veszünk hirtelen búcsút. Eközben pedig egy klasszikus utazás-történetet látunk az új otthont kereső Duttonokkal, a hozzájuk csapódó német bevándorlókkal, az őket kísérő marcona katonákkal, de ugyanígy egy historikus köntösbe bújtatott coming-of-age sztorit is kapunk, amelyben a naiv, való életről csak romantikus ábrándokat felfogó Elsa Dutton személyisége teljesedik ki, hogy mindössze tíz epizód alatt eljusson egy sokkal mélyebb megértésig, a világ szépségét és szörnyűségeit egyaránt megtapasztalva.
Többen úgy jellemezték az 1883-at, mint egy prérin játszódó Trónok harca kísérletet, hiszen bár családtörténetről van szó, mégsem törekednek a klisékre és idealizált szereplőkre. A döntések kemények és húsba vágóak, a háttér pedig kegyetlen és pőre. Sheridan ráadásul itt is igyekezett hűen átadni az egykori körülményeket, többek között az őslakos közösségek is dicsérték, milyen valósághűen ábrázolta az egykori indiánok életét és motivációit. Érdekes például megfigyelni, hogy míg a klasszikus westernekben a "rézbőrű" mindig vadember, itt jóval árnyaltabb a megjelenítésük, és a vándorló csapatból sem az indiánok támadásai miatt hullanak el a legtöbben. A vadnyugat ugyanis első sorban azért volt vad, mert ismeretlen volt és veszélyes azok számára, akik máshoz szoktak; itt is történnek halálesetek vízbefúlás, szekérbaleset vagy épp kígyóharapás miatt. És persze ember embernek farkasa itt is, egy közösség tagjai néha maguk között találják meg a legnagyobb veszélyforrásokat.
A színészválasztás itt is parádés. Egyrészt ott a westernfilmes legenda Sam Elliott, aki már arcával, megjelenésével is a régi nyugat cserzettségét idézi (és nem mellesleg kiválóan játszik).
A környezet pedig talán még lenyűgözőbb, mint a Yellowstone-ban, hiszen itt még érintetlenebb, vadabb minden, óriási a horizont és ismeretlenebb minden út. Nincs is teletömve digitális effektekkel, a díszletek legtöbbjét valóban megépítették, az állatok igaziak, a stúdiókörnyezet helyett pedig tényleg a természetben forgattak. Ugyanígy hitelesek az öltözékek, a fegyverek, a használati eszközök - semmi nincs túlidealizálva, a ruha tényleg elkoszolódik és felhasad, a pisztolyok pedig olyan pontatlanok, hogy itt bizony nincs egyetlen lövéstől azonnal a földre omló bajkeverő.
Ez egy gyorsan lepörgethető, de nagyot szóló előzménysorozat, amely ügyesen egy másfajta hangulatot csíp el ugyanabban az "univerzumban", és ezzel képes behúzni olyanokat is, akik elsőre nem kattantak volna rá egy Yellowstone-jellegű családi dráma hullámokra. No meg persze igazi csemege azoknak, akik már amúgy is a modern western rajongói és egy kis változatosságra vágynak. És ezután, amikor már azt hinnénk, hogy ezzel a két pólussal Sheridan és alkotótársai mindent elmondtak erről a világról, jött a harmadik dobás.
1923
Még mindig lehet azt mondani, hogy egy újabb Dutton-sztori elindítása csak a kassza etetésére való, de ez egyáltalán nem igaz, hiszen az első előzménysorozat után negyven évvel játszódó 1923 mind történetében és környezetében, mind pedig hangvételében újat tud mutatni. Itt már a vadnyugat végnapjait látjuk: a modern kor már átvette az uralmat Amerika nagyvárosaiban és könyörtelenül közeledik a vidékhez is, azzal fenyegetve, hogy elemészti a megszokott értékeket, megalapozott életstílust.
Közeleg a gazdasági válság, mindent felforgat a hihetetlen szárazság és az alkoholtilalom, közeleg a "régi jó dolgokat" nem tisztelő új generáció, miközben már áll a Yellowstone ranch, élén egy megfáradt, de az elvégzett munkát mindenáron megvédeni szándékozó házaspárral. A szerepre tökéletes választás volt egyrészt a televíziót eddig látványosan kerülő Harrison Ford, akiben még látjuk a fiatalkori Indiana Jones és Han Solo vagányságának árnyékát, de csodásan adja át a modern világra csak hunyorgó, régivágású idős ember érzéseit is. Helen Mirren pedig nagyszerűen mutatja be azt a vadnyugati feleséget, aki a felszínen gondoskodó társ, de eközben kemény és ha kell, elvégzi a férfiak dolgát helyettük is.
Szintén találunk a mai, vidéki Amerika problémáinak gyökerére visszautaló, komoly történetszálat is, ez pedig az őslakos gyerekek átnevelésére szolgáló bentlakásos iskola megjelenítése. A hagyományok és az ősi életformák kiirtásának e csendes, lassú, de kíméletlen eszközéről hosszú évtizedekig hallgattak az Államokban, és csak mostanában kerülnek nyilvánosságra a folyamat sötét titkai, valamint az, hogy mennyi kárt okozott ez az erőltetett "kifehérítés" az egykor csodálatos kultúra túlélésében. Itt ráadásul Sheridan sem spórolt a sokkoló jelenetekkel és léleknyomorító ábrázolással. A megalázás, szexuális abúzus, a kínzás azonban sosem öncélú, és sajnos teljesen valós történelmi tényeken alapul, az Aminah Nieves által alakított lázadó őslakos lányért talán még jobban szurkolunk, mint a főhősökért, Sebastian Roché pedig olyan szinten zseniális Renaud atya szerepében, hogy nem tudjuk nem gyűlölni.
Emellett főként látványban ígér nagyot az a sztorivonal, amelyben az első világháború borzalmainak emléke elől menekülő Dutton fiú afrikai vadásznak áll - az itteni jeleneteket ugyanis valóban Afrikában vették fel, ami nem csak üdítő változatosságot jelent a texasi környezethez képest, de fokozza a sorozat grandiózusságát is.
A nyugat valahol mindig vad marad
A Yellowstone "kiterjesztett univerzuma" tehát teljesen más, mint a manapság megszokott sorozat klisék. Mondvacsinált hősök, súlytalan problémák, senkit nem érdeklő összecsapások helyett egy olyan történelmi tabló, amelyben nagyon sok és nagyon sokféle néző tud elveszni. A hagyományos vidéki értékekre fókuszálva induló, majd sokfelé terebélyesedő alapsorozat mellett kaptunk már klasszikus korszakbeli, mégsem az unalomig megszokott panelekből építkező westernt és egy kifejezetten megrázó, az átmeneti korszak visszásságait húsba vágóan megjelenítő második spin-offot. Ráadásul az egyes sorozatokba nem erőltettek bele szükségtelen összekacsintásokat, nincs is rájuk szükség. Az egyetlen átívelő szál talán az lehet, hogy a vadnyugat mindig is vad volt és vad is marad, csak épp ez a vadság más és más arcot ölt, más eszközöket használ. És ebben ott vannak a főhősök, akik nem tisztán jók vagy rosszak, egyszerűen teszik, amit jónak látnak, hisznek abban, hogy amit addig tudtak és láttak a világból, továbbra is fenntartható.
A városi legenda úgy tartja…
Avagy a marcona harcosok a falak között is megállják a helyüket...
A Yellowstone völgyén túl is bőven zajlik az élet, hiszen az alkotó több sorozattal és filmmel is belemerült a szervezett bűnözés csavaros és taktikus cselekményeibe. Azonban mindre igaz, hogy fő- és mellék karakterei egyaránt az erkölcs “szürke zónájában” lavíroznak, és saját értékrendjük határozza meg, hogyan alakítják történetüket.
Miután egyelőre szögre akasztotta a szuperhős gúnyát, Jeremy Renner visszatért ahhoz a mogorva, bár bennfentes, mégis magányos macsó karakterimázshoz, amin egyszer már dolgoztak együtt Sheridannel a Wind River forgatása során.
A filmbeli Kingstown egy elképzelt város Michiganben, melynek minden lakója életére jelentős hatással van a határában épült féltucat börtön. A sztori fókuszában lévő család tagjai, Mike (Jeremy Renner), Mitch (Kyle Chandler), Kyle (Taylor Handley) és anyjuk, Mariam McLusky (Dianne Wiest) mind az igazságszolgáltatásban dolgoznak. A két idősebb testvér apjuk után második generációs „börtön vállalkozók”, Kyle zsaru, Mariam pedig a női börtönben tanít. Ebből kifolyólag óriási hatalomra tettek szert, számos ellenlábasuk, szövetségesük és érdekeltségük szövi át Kingstown érzékeny társadalmi és gazdasági egyensúlyát.
Mike szívből utálja a börtönbizniszben úszó, korrupciótól bűzlő Kingstownt, egy szál barátja sincs, gyerekkora óta másról sem álmodik, mint hogy elmeneküljön onnan. Ennek ellenére bátyja halála után átveszi a börtönök irányítását és szimbolikusan ő lesz Kingstown polgármestere. Mike nem ambiciózus, nem arrogáns, legfőbb értékei, az igazságérzete és persze a felelősségvállalása fontos szerepet tölt be az őrök, a foglyok és a kingstowni bandák közötti vitás helyzetek elrendezésében. Kevésbé az a klasszikus értelemben vett dörzsölt figura, inkább ösztönös tervező, elementáris erővel cselekszik, és aki abban hisz, hogy a nagyobb jóért „csak” meghajlítja a törvényt amolyan ,,a cél szentesíti az eszközt” stílusban. Nem áll messze tőle, hogy szitává lőjön egy marék bűnözőt, ahogy az sem, hogy felgyújtson egy irodát a nem kívánatos bizonyítékok eltüntetése miatt. Mondhatjuk, hogy alapos, amolyan tettek embere, úgyhogy nem távolodunk el a Sheridan-i cowboyok alakjától, csak más környezetben látjuk működni őket.
Kingstown színfalai mögött az élet leginkább egy brutális élőszereplős sakkhoz hasonlít, ahol mindig történik valamilyen mocskos és gátlástalan ügy. Ezeknek az egyik mozgatórugója a börtönlakó Milo Sunter, egy orosz gengszter, akit a Trónok harcából Kisujjként megismert Adian Gillen alakít. Milo az orosz maffia egyik emberével, a sebezhetőnek tűnő Iris-szal (Ema Laird) akarja irányítani Mike-ot. Az őrök és a helyi drogbanda vezére közötti konfliktusok folyamatos tűzoltást követelnek, míg végül minden probléma egy óriási börtönlázadásban csúcsosodik ki az első évad végén.
A sorozat három évadot élt meg, és bár kritikusai elismerik, hogy a börtön és a bandák közötti közvetítő szerep izgalmas, a további évadokban felróják, hogy a femme fatal kergetése kiveszi az erőt a történet fősodrából. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy Sheridan főszereplője nem lenne hiteles, ha nem az érzelmei mozgatnák, aminek eredményeként összeütközésbe a külvilággal, amit lényegesen jobban tud uralni.
Sheridan ezzel a sorozatával a maffiózó-vonalat bontja ki, megtartva a fő csapásirányt, miszerint központi karakterének egy változó világban kell megállnia a helyét, és erre nem is lett volna jobb választás Sylvester Stallone-nál. Az akciósztárként befutott színész újból fegyvert ragad, azonban ezúttal meglepő mélységeket jár be karakterével, amelyet - jórészt a Sheridan-i forgatókönyvnek és a rendezésnek köszönhetően - a nézők és a kritikusok is elismeréssel fogadtak.
A történet szerint Dwight Manfredi (Sylvester Stallone), a New York-i maffiacsalád hadnagya huszonöt évet töltött börtönben. Szabadulása után azonban nem a jól megérdemelt előléptetés várja, hanem a prérire száműzik, Tulsába, hogy ott építsen ki egy üzletet és abból adja „haza” a pénzt. A meglett maffiózót azonban nem kell temetni, hamarosan kitanulja az internet korszakának játékszabályait, csapatot épít és terjeszkedni kezd. Bár elvileg ez nem egy vadnyugati, hanem maffia történet, de Oklahomában játszódik, úgyhogy kicsit mégis az.
Taylor Sheridan – aki tehát kreátorként jegyzi a Tulsa királyát - jellemző karakterépítése itt is érvényesül, azaz szinte senki sem csak az, akinek látszik, minden főbb szereplőnek bonyolult háttérsztorija és meglepő titkai vannak. Manfredi egyik ilyen titka, hogy tekintélyt parancsoló karizmája és hatékonysága mögött egy lakókocsinyi szív lapul. Az első évad végére egyfajta családot kovácsol a taxisból avanzsált sofőrjéből, a helyi bártulajdonosból, a fűkereskedőből és munkatársaiból, de még a régi cimborájából is, aki megpróbálta megölni. Igaz, nem mindenki önszántából csatlakozik a kompániához, de ez a szép Dwightban: bizonyos szempontból ellenállhatatlan. A másik titok, ami Manfredi karakterét meghatározza, a húsz éve nem látott lánya. Úgyhogy ez egy újabb feladat számára, hogy vajon sikerül-e a saját családját is maga mellé állítania és Tulsába költöztetnie, ahonnan ő a maffia miatt nem mozdulhat. Ugyan a sorozat első évadában sikeresen felépíti a tulsai üzletet, leszámol a problémás gengszterekkel, és minden adott lenne a boldog végkifejlethez, de ez nem egy ilyen sorozat. Manfredi karaktere a felszínen igazi maffiózó, amelynek meg is van az eredménye: egyfajta istenkomplexusa, impulzív temperamentuma és pöröly finomságú üzletelési, illetve kommunikációs stílusa újabb és újabb bajba keveri a tulsai csapatot. Beleáll a legkülönfélébb üzleti érdekeltségekbe és rátapos több feketeöves gengszter érzékeny pontjára is, ami változatos és általában felettébb véres konfliktusokat, válaszként még véresebb vagy éppen briliáns megoldásokat eredményez.
Az egyik ilyen zseniális húzás, amikor főhősünk úgy dumálja ki magát a korrupt zsaruk letartóztatása alól, hogy fegyverrel fenyegeti meg őket, ami azonban hatalmas kamu, mivel a pisztolyt otthon felejtette.
Bár az első évad egy nem várt fordulattal zárul, ez még csak nem is a legrosszabb, ami Tulsában egy New York-i gengszterrel történhet. A második évad ennél is nagyobb őrületbe sodorja a nézőt, melyben Dwight „The General” Manfredi, avagy a Generális egyszerre két fronton is ütközetbe sodródik; Oklahoma legnagyobb marijuana termesztője és a New York-i maffia család egyre elmeháborodottabb új főnöke is személyes háborút indít ellene. Mivel már bejelentették, hogy készül a harmadik évad, úgy tűnik, Manfredi kívül-belül elpusztíthatatlan. Egy ilyen szerethető gonosztevő karakterre már régóta szükségünk volt, még akkor is, ha úgy öltözik, mint Mr. Teufel a Macskafogóból.
A „három betűs erők” is megihlették Sheridant
A CIA és az FBI izgalmas hadműveleteiről jó néhány film, illetve egy sorozat forgatókönyve került ki a keze alól. Az alkotások fő kérdése, amit a Kingstown polgármesterében is fejtegetett, hogy milyen eszközök megengedettek az igazság és az ártatlanok védelmének érdekében, kire vonatkoznak a törvények, jogos-e az önbíráskodás; lényegében a vadnyugati értékrendtől nem túl távol eső morális dilemmákról esik szó, ahol füstölög a colt és hullik a férgese. Magasabb perspektívából az USA olyan arcát mutatja meg, ami bár kézzel fogható és valóságos, mégsem szokás a kirakatba tenni: külpolitikai játszmák, társadalmi igazságtalanságok - mint az őslakosok és a nők helyzete, bevándorlás, terroristák, az olajbiznisz vagy éppen a kábítószer kereskedelem.
Határokon átívelő: Sicario
Sheridan első forgatókönyve, a Sicario: a bérgyilkos 2015-ben a nagyvásznon debütált, a rendezői székben pedig nem kisebb név ült, mint Denis Villeneuve, aki addigra már jó néhány filmet letett az asztalra, mint például a Felperzselt föld vagy a Fogságban. Már itt is megjelenik az az erőteljes Sheridan-i vonulat, melyben a jó és a rossz, a törvényes és a törvénytelen határai összemosódnak.
A Sicario három fő karakter történetét beszéli el az FBI és a CIA közös hadműveletében, amelynek során egy csoport a mexikói drogkartell felszámolására és a mexikói drogmaffia, a Sonora-kartell hadnagyának kiiktatására jön létre és nem finomkodik az eszközökben.
Vele alkot egy egységet a CIA arrogáns és nyegle kiállású ügynöke, Matt Graver (Josh Brolin), valamint a rejtélyes bérgyilkos, Alejandro Gillick (Benicio del Toro). A két férfi Kate tökéletes ellentéte; ami a törvényességet és sportszerűséget illeti, azt a vitrinben hagyták, és okkal. Az amerikai filmekben gyakorta előkerül, hogy a CIA mindenkit átver, törvénytelen akciókat hajt végre belföldön és semmit nem ismer be, ez a Sicario történetében is kézenfekvő fordulat. Az FBI-os Kate már az első akció során kiakad a civilekkel teli határátkelőnél zajló emberrabláson, ahol éles tűzharcban terítik le a kartell embereit. De ez még csak a bemelegítő, hiszen a csapat célja a teljes zavarkeltés és a (kartell)nyúl kiugrasztása a bokorból, így nem is válogatnak az eszközökben. Alejandro, aki konzulensként jelenik meg a csapatban, egy igazi vadállat, de rejtélyessége mögött sokkal több titok lappang, mint a gondolnánk. Matt-et sem fogják vissza az emberi jogok abban, hogy befejezze a munkát, célorientált és hányavetisége mögött inkább érzéketlen, mint laza.
Kate későn jön rá, hogy kezdeti sugallata, hogy oldjon kereket ebből a szituációból helytálló volt, csupán az igazságérzete és a visszavágás lehetősége tartotta a csapatban, ahol tulajdonképpen annyi szerepet szántak neki, hogy az akciókat legitimálni lehessen az USA határain belül.
A Sicario második része, bár ez is akciódús alkotás lett, kevésbé nyerte el a kritikusok és nézők tetszését is. Azonban jó hír, hogy a harmadik rész fejlesztéséről szóló híreket megerősítették a producerek, de egyelőre az még nem tisztázott, hogy Sheridan részt vesz-e a munkában.
Szövetségi anyaoroszlánok bevetésen
Sheridantől nem szokatlanok a fajsúlyos női karakterek, leginkább mátriárkaként vagy a bonyodalom okozójaként láthatjuk őket, azonban a Lioness sorozat esetében kifejezetten vezető szerepeket töltenek be.
A Special Ops: Lioness 2023-ban indult, és egy valós CIA különítményről mintázott kémcsapat küldetéseit követhetjük nyomon. Ha már női erők; két, egyébként is elismert színésznőt tudhat a szereplőgárdában Zoë Saldana és Nicole Kidman személyében, illetve az első évad központi alakja Laysla De Oliveira, aki a Lock & Key sorozatból lehet ismerős.
Természetesen kapunk macsó férfiakat is melléjük, sőt, maga Taylor Sheridan is megjelenik két epizódban veterán Delta Force katonaként.
A sztori kiindulópontjaként a Lioness program csapatának vezetője, Joe McNamara (Zoë Saldana) nehéz helyzetbe kerül, amikor a közel-keleti művelet során a terrorista sejtbe beépült ügynöke lelepleződik, majd meghal. A kényes kérdések után új ügynököt és egy új feladatot kap, melynek értelmében egy etikátlanul üzletelő észak-afrikai olajfelvásárlót kell semlegesítenie a csapatnak, akiről úgy tartják, hogy terroristáknak és háborús bűnösöknek ad el olajat feketén.
Az új ügynök Cruz Manuelos (Laysla De Oliveira) egy kőkemény katona és ígéretes hírszerző, akit Joe főnöke, Kaitlyn Meade (Nicole Kidman) szemelt ki a műveletre. Emiatt Joe és az újonc között folyamatos a nyílt ellenszenv, ami embertelen tesztsorozatban csúcsosodik ki. Cruz hihetetlenül elszánt, de nem egyszerű eset, a háttértörténete zseniálisan bontakozik ki az alaptörténetbe oltva, mint egy bimbót hozó fattyúág. Míg ő azzal küzd, hogy a hadseregen kívül nincs családja, a másik két nő, Joe és Kaitlyn azzal, hogy nekik pedig van. A sorozat meghatározó jelenetei zajlanak Joe otthonában, ahol ő meglehetősen ritkán fordul elő, viszont gyermeksebész férje és két kislánya életét látjuk kibontakozni. Kaitlyn magánélete a férjével közös házuk teraszáról sejlik fel, ahol nagypolitikai cinkosságok mellé néha becsúszik egy-egy személyes megjegyzés is.
További izgalmas szereplők is teret kapnak a kibontakozásra, így például Joe általában rosszul jön ki azokból az akciókból, melyeket a sármőr Kyle, egy másik CIA különítmény vezetője szervez. A csoport legzajosabb ellenlábasa a külügyminiszter, Edwin Mullins, akit a zseniális Morgan Freeman alakít, és kifejezetten öröm egy ilyen antipatikus szerepben látni. Szintén visszatérő szereplő Kaitlyn felettese és a CIA igazgatóhelyettese Byron Westfield, akit a karakterszínész Michael Kelly formál meg szintén frenetikusan, már a látványától nyúlna az ember a nyugtatóért.
Míg a mellékszálak érdekes bonyodalmakkal, kitekintésekkel bővítik az alaptörténetet, a fő szálon alámerülhet a néző az iszlám felső tízezer világába. Cruz feladata, hogy a marokkói olajfelvásárló lányával, Aaliah-val (Stephanie Nur) alakítson ki bizalmas kapcsolatot, és így jusson a célpont közelébe, majd lehetőség szerint likvidálja. Ez azonban Cruzban komoly belső konfliktust szül; az egész művelet kimenetele attól függ, hivatástudata vagy lelkiismerete győz.
Az első évad tökéletesen komplex befejezést kapott, és novemberben elindult a hazai Skyshowtime felületén is a második évad, melyben Joe ezúttal Kyle-al és egy csapat veterán katonával Mexikóba utazik, hogy egy kormánytisztviselőt szabadítson ki a kartell fogságából. Meglehetősen zúzósra sikeredett az évadnyitány, talán emiatt is 100 százalékon debütált a Rotten Tomatoeson, úgyhogy alig várjuk a folytatást. A továbbiakban a Lioness új hírszerzőt képez ki Josephina „Josie” Carrillo kapitány (Genesis Rodriguez) személyében, hogy ismét beépüljön a soron következő célpont környezetébe.
Míg az első évad rendezését Sheridan John Hillcoatra és Paul Cameronra bízta, addig a második évadban nem csak írója, de rendezője is lesz több epizódnak. A SkyShowtime minden pénteken teszi közzé az új részeket, az első évadot pedig már egyben láthatjuk.
A nyomok Jeremy Rennertől indulnak
Renner és Sheridan első munkakapcsolata egy olyan alkotással indít a Wind River – Gyilkos nyomon képében, ami mondhatni alulértékelt ahhoz képest, amilyen mélységeket tár fel az indián őslakosok, ezen belül is az indián nők helyzetével kapcsolatban. A motívum egyébként az 1923-ban visszaköszön Teona karakterével. Az alkotás kasszasiker lett (11 millió dolláros gyártási költségre 44 millió dolláros bevételt sikerült termelnie) és kizárólag elismerő kritikákat kapott. Sheridan Cannes-ban elnyerte a rendezői díjat a filmmel, amit úgy kommentált, hogy
A Wyomingban található Wind River Indián rezervátum a Sziklás-hegységben található, egy valóságban is létező hely vad folyókkal, magas és hófödte csúcsokkal a Yellowstone Nemzeti Park szomszédságában. Ez a terület nem azonos a Yellowstone sorozat helyszínével, az Montanában található, viszont jól tükrözi, hogy Sheridan fantáziáját gyermekkora helyszínei ragadják meg igazán, és a Wind River ennek a folyamatnak volt az a kezdete.
A film megtörtént eseményeken alapul; Jeremy Renner alakításában a főszereplő, Cory Lambert egy profi nyomolvasó képességekkel rendelkező vadőr, nem mellesleg mesterlövész, vizslatja a téli tájat hegyi oroszlánok és farkasok után, amikor rábukkan a halott tinédzser lányra, Natalie-ra. Ennek kapcsán érkezik a rezervátumba az FBI ügynöke, Jane Banner (Elisabeth Olsen), aki a véletlennek köszönhetően kapta a megbízatást, még téli ruhája sincs, az FBI-os széldzsekiben száll ki a kocsiból – ez is kiválóan érzékeltetni, hogy ő az igazi kívülálló, aki egy erőszakos gyilkosság ügyében fog nyomozni. „Látod, kit küldtek” – mondja a westernkalapos Lambertnek Ben, a törzsi rendőrség főnöke, aki a beletörődő bölcs szerepét tölti be.
A vadőrt a törzsiek közülük valónak, barátnak tekintik, a felesége is indián volt, a lány halála pedig személyesen érinti. Ahogy Jane próbál előre jutni a nyomozás során és kapcsolatba kerülni a helyiekkel, egyre reménytelenebbnek ítéli az ügyet, egyre több titok és rejtély bukkan fel, köztük tragikus események, megoldatlan halálesetek, rejtett motivációk, kábítószer-függőség és az elszigetelt, lesajnált indián közösség számtalan problémája. A nyomok végül egy olajtársasághoz vezetnek, az ügy tényleges felgöngyölítése pedig több izgalmas fordulatot tartogat, melynek során a lassan csordogáló történet robbanásszerűen felgyorsul. Az őslakosok és az olajmező biztonsági őrei között kiéleződik a konfliktus, láthatóvá válik a rejtett rasszizmus, a bizalmatlanság, és egyszeriben választ kapunk arra, mi történt a meggyilkolt lánnyal.
A végső jelenetek azonban Cory Lambertre koncentrálnak, aki kezébe veheti a sors pallosát, és kiderül, vajon a szemet-szemért elve alapján dönt, vagy az államapparátusra hagyja az igazságszolgáltatást. Sheridan életműve alapján sejthető, melyik irányt választja.
Korábban 2024 címen futott a Yellowstone sorozat záró epizódját követő új spin-off, és olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a főszerepre Matthew McConaughey-t kérték fel, hogy tovább vigye a Dutton család történetét. Az újabb értesülések szerint a széria címe A Madison lesz, a vezető szerepet pedig Michelle Pfeiffer kapta meg, aki produceri feladatokat is ellát a 10 részes sorozat fejlesztése során. A Madison egy New York-i család szomorú vakációjáról szól, akik egy tragédia után a Madison folyó völgyébe utaznak, Montanába, hogy tisztázzák a történteket és próbálják feldolgozni a gyászt.
A Madison rendezői székében – legalábbis 6 rész erejéig – a Yellowstone, az Igazság emberei és az 1883 során már bizonyított magyar származású Christina Alexandra Voros ül, a forgatókönyvet Taylor Sheridan írja. Jelenleg az előkészületek szakaszában tart a produkció, 2025-ben várható a megjelenés.
November 20-án viszont egy teljesen új és régóta várt saját gyártású sorozat debütált a SkyShowtime-on Landman vagy magyar felületeken Az olajügynök címmel. A címszerepben Billy Bob Thornton a képzeletbeli N-Tex olajvállalat válságkezelőjét alakítja a nyugat-texasi városban, ahol az olajtornyok árnyékában olyan fellendülést gerjesztenek az iparági szerencsevadászok, ami az éghajlatot, a gazdaságot és a geopolitikát is érzékenyen érinti.
Az első két rész alapján abszolút addiktív a sorozat. Az olajmezők kopár, napszítta és poros világa Texas leglehangolóbb és talán éppen ezért legegzotikusabb részére kalauzol el. A Thornton által alakított borostás és slampos gringo fazonú Tommy Norris folyamatos morgolódások és káromkodások közepette kénytelen a naponta tömegével felbukkanó katasztrófahelyzeteket elsimítani, miközben azok egyáltalán nem kegyelmeznek neki sem a munkában, sem a magánéletében. Már az első jelenetben is abszolút vesztésre áll a latino drogdílerekkel szemben - gondolhatnánk - de Tommy Norris mindig hord egy képzeletbeli füstölgő ász párt a mellényzsebében. Kérdés, meddig lehet feszíteni a húrt egy olyan iparágban, ahol naponta dollármilliós veszteségeket kell elkönyvelni egy-egy hibáért. De valahogy úgy lehet vele, mint Hulk; sosem gurul méregbe, mert alapból mindig mérges. A spanyol ajkú munkások, a kiborító exneje, a pénzt követelő telektulajdonosok, a sajtó, az életveszélyes munkakörülmények, nem beszélve a gyakori kútkitörésekről, jogászokról, a gyerekeiről, a folyamatos hőségről és persze a pénzeszsák tulajdonosról - egyszóval van miért állandóan dühösnek lennie, viszont megoldja rutinból, és ezt nagyon szórakoztató végignézni.
A sorozat érdekessége, hogy a Boomtown című podcasten alapul, melyben a Jockey Ewinghez hasonló olajmilliárdosok és a vezető ágazati szereplők által előidézett texasi új olaj boomot dolgozzák fel. A Landmant a podcast házigazdájával, Christian Wallace-szel közösen írta, ami egy bennfentes megközelítéssel fogja gyarapítani az egyébként is izgalmasnak ígérkező sorozatot. Sheridan ezzel is bebizonyítja, hogy amikor csak lehet, törekszik arra, hogy történeteinek valóságos háttérrel ágyazzon meg.
A húzónevek között szerepel a már említett Billy-Bob Thornton, akit az 1883 egy epizódjában is láthattunk, Demi Moore, John Hamm, Ali Larter (aki Az újonc, Végső állomás, és a Hősökből lehet ismerős) és Sheridan kedvelt visszatérő színésze, James Jordan (játszott a Yellowstone, a Wind River, a Lioness és a Kingstown polgármestere sorozatokban is).
Sheridant és életművét sokféleképpen lehetne tagolni, bemutatni, hiszen alkotásai több szempont alapján is gazdag palettát rajzolnak ki. Kategorizálhatjuk tematika alapján - mint például western, modern hadviselés vagy éppen maffia -, vagy akár a karakterek felépítése, történetszálaik alapján (“magányos farkasként” küzd a főhős, egy vér szerinti vagy mondvacsinált családért felel vagy esetleg egy társadalmi csoport helyzetére fókuszál).
Egy azonban közös - és a szerző keze nyomát jelző - kapocs az alkotások között, hogy a (filmes) cowboy eszméje mindegyiket áthatja bizonyos mértékig. Egy fő karakter biztosan van, aki hordozza az amerikai westernhős karakterisztikáit: jórészt magára van utalva (legalábbis a saját megélése alapján), egy már megszokott rendszerben valamilyen elementáris változással kell szembenéznie, a saját (vagy verbuválódott) családi egységét igyekszik megóvni, egyben tartani, és ami a legfontosabb: saját értékrendje számára nagyobb súllyal esik a latba mint a körülötte lévő világ szabályai, és ennek megfelelően cselekszik. És emiatt akarva-akaratlanul, az ismert szabályok kereteire fittyet hányva akkor is nekik szurkolunk, ha tudjuk, hogy nem helyes amit tesznek. De mi is a helyes pontosan?
A Taylor Sheridan-életmű legsikeresebb alkotásai a SkyShowtime-on egy örökre szóló kedvezménnyel
A SkyShowtime új Prémium csomagjára előfizetők nagyszerű filmeket és sorozatokat streamelhetnek egészen elképesztő, 50%-os kedvezménnyel, amely örökre szól. A Prémium csomag reklámmentes, támogatja a 4K UHD-tartalmakat, valamint egyszerre több eszközön teszi lehetővé a streamelést és letöltést – mindezt féláron, örökre. A SkyShowtime a Yellowstone-eposz teljes gyűjteményével (az 1883, az 1923 és a Yellowstone összes évadával) büszkélkedhet, emellett olyan új és exkluzív sorozatokkal is, mint a Landman (Az olajügynök), a Lioness (2. évad), a The Day of the Jackal (A Sakál napja). 2025-ben kiderül, hogyan vált Dexter okos sorozatgyilkossá; a Dexter: Original Sin címen futó új előzménysorozatban az ifjú Dextert Patrick Gibson fogja alakítani, Michael C. Hall, az eddigi címszereplő a narrátor szerepét tölti be. Figyelem, az ajánlat korlátozott idejű: az 50%-os örökre szóló kedvezmény október 29. és december 9. között érvényes a SkyShowtime Prémium csomagjára.
(Fotók: ©SkyShowtime; A nyomok Jeremy Rennertől indulnak fejezetben: a Wind River alkotói, ©Voltage Pictures)
