Most, hogy vége a tavaszi képviselőválasztás második fordulójának is, jöhet a cikksorozatunkban végigkísért plakátkampány összegző, szubjektív értékelése. Az archívumunkban felgyűlt több mint kétszáz kép átlapozása alapján kijelenthetjük, nem kaptunk infarktust az izgalmaktól.
Húsz év telt el az első szabad választások óta, és az eltelt két évtized nyomot hagyott az embereken és a választási plakátok műfaján is: húsz év alatt sokan ráuntak a politikára, és az unalom meglátszik a 2010-es országgyűlési választások plakátkampányán is. Hol van már a "Tovarisi konyec", a "MÚK", a "Tessék választani!" vizuális frissessége, a rendszerváltás izgalmának millió színű lenyomata? Zömmel csak politikusfejek, sablonos, egy kaptafára készült plakátok, populista-demagóg üzenettömeg, mennyiségi nyomulás, óriásplakátdagály maradt 2010-re. Néhány plakátot azért szeretnénk kiemelni ilyen vagy olyan érdekessége folytán az idei dömpingből, afféle best of-jelleggel.
A Jobbik Magyarországért Mozgalomtól láttuk a méreteit, felületét tekintve legnagyobb politikai hirdetést a Csillagvár bevásárlóközpont homlokzatán. Hasonló léptékű óriásplakáttal ezen kívül csak Orbán Viktor jelentkezett, de az ő körülbelül három emelet magas portréi alulmaradtak a radikális változást követelő-ígérő jobbikos vezérkarral szemben.
A Fidesz-KDNP pártszövetség mindenüvé eljutó első óriásplakátja, a rettenetes WordArt grafikával készült "Itt az idő! Változás" üzenetű plakátjáról sokan és sok helyen elmondták, hogy mennyire amatőr és vizuálisan meghaladott, úgyhogy megérdemli, hogy ne merüljön feledésbe.
Bírtuk nagyon az MDF három gráciáját, bár így utólag kijelenthető, hogy úgy látszik, mégsem lehet mindent nővel eladni.
A Lehet Más a Politika almabicepszes plakátja hordozta leginkább azt a derűt és mutatta azt kreativitást, ami a húsz évvel ezelőtti plakátokra még javában jellemző volt. Az egyszerű, de viszonylag ötletes képi elemre építő plakát a párt tematizáló sorozatából való.
Az Magyar Szocialista Párt hivatalos kampánya a fővárosban a választókerületi jelöltek bemutatásával kezdődött meg. Az egyéni jelöltek változatos szlogenekkel lepték meg a szavazókat, a leghosszabbat Szanyi Tibornak sikerült kiötölnie: "Elérkezett a szókimondás kora. Beszéljünk őszintén, hogy egyfelé indulhassunk!" Szanyi egyébként kiérdemli a legwebkettesebb politikus címet is, legalábbis a plakátján szereplő Facebook, Twitter, kapcsolatblog logók alapján mindenképp.
A politika perifériájáról sikerrel szivárgott be gyűjteményünkbe Fáber Károly ajánlócédulagyűjtő, fórumra hívó, saját gyártású kis plakátja. "Rendet rakunk már végre?" - kérdezi a láncfűrészes jelölt, vezető politikusok fővesztését ígérve kimondatlanul.
Pápai István, a MIÉP szeged-mórahalmi jelöltje saját kezűleg írta, fénymásoltatta és ragasztotta ki plakátját százszámra. Az igen szűkös kampánybüdzsével rendelkező biogazdálkodó nemcsak ajánlószelvényt kért, de egyben természetes gyógymódot, rák, asztma és hüvelygomba elleni csodaszert is hirdetett plakátján.
A népítéletet követelő Jobbik pártállásra tekintet nélkül elszámoltatná és rács mögé dugná mindazokat, akik a rendszerváltás óta részt vettek a haza tönkretételében.
A halálán lévő Szabad Demokraták Szövetségének kisebb baja is nagyobb volt annál, hogy bármiféle plakátkampányba kezdjen, noha egy évvel ezelőtt még izmos szereplői voltak az európai parlamenti képviselőválasztásnak (igaz, hanyatlásuk akkor váltott igazán zuhanásba, amikor egy jelöltjük sem jutott be az EP-be). Ezért örültünk felhőtlenül, amikor megtaláltuk a szerintünk egyetlen SZDSZ-es plakátot, a főváros 19. választókerületében induló Tarján Andrásét.
Az MSZP március 15. után új plakátokkal jött ki, amiken a fő mondandó az volt, hogy "Az MSZP a választás". Az ellendrukkereknek adta magát a kiegészítési lehetőség, és plakát kompozíciójának köszönhetően rengeteg hely is maradt a szöveg alatt az üzenet meghekkelésére.
Az MDF utolsó óriásplakátjai közül került ki az "Itt az idő a kijózanodásra! Az államfüggőség gyógyítható!" feliratú politikai hirdetés. Nemcsak a politikai üzenet izzadtságszagú (az államfüggőség szóért jár a citromdíj), de a csatolt vizuális üzenet is: három pártot jelenít valamiféle likőr, vagy egyéb alkoholos ital formájában, van narancsos, szegfüves és árpádsávos-füstös (?!) pálinka, a gyengébbek kedvéért mindegyik feliratozva.
A Fővárosi Állat- és Növénykert SZJA 1%-át kérő plakátjai ("Válaszd az állatokat!") bármely más politikai plakát mellé kerülve enyhe mosolygásra késztetik a szemlélőt. Bizonyára sokan vannak, akik inkább az édesded mosolyú gorilla kölyköt választanák.
A közismerten jobboldali érzelmű, Fideszhez lojális vezetőjű CBA üzletlánc is beszállt a plakátkampányba, és egyedülálló módon politikailag kívülállóként fogalmazott meg választási üzenetet. ÍTÉLETIDŐ feliratú plakátjaikat április 11. után a Fidesz győzelmére pezsgővel koccintó akciós plakátok váltották fel.
Szanyi Tibor második forduló előtt megjelent plakátjával érdemelte ki az ismételt figyelmet. A szocialista párt jól ismert arca szemlátomást szakított az MSZP-vel, plakátján semmi, de semmi nem utal az angyalföldi jelölt politikai pedigréjére. Hacsak nem a háttérben felvillanó vörös féklámpák.
Egészen biztos, hogy nem láttunk minden plakátot Budapesten, az országban meg pláne. Ezúton biztatnánk a kedves olvasókat, hogy még pár napig, hétig nem késő, segítsenek a választási kampány plakátjainak gyűjtésében az utókor okulására. Ha látnak környezetükben megörökítésre érdemes politikai hirdetést, fotózzák le, és választás2010 taggel töltsék fel az Indafotóra, hogy megjelenhessen az alábbi válogatásban:
Korábbi, plakátkampánnyal foglalkozó cikkeink: