Visszavonta a nyomozás során tett terhelő vallomását egy tanú a terrorcselekmények vádjával folyó Budaházy-ügyben a Fővárosi Bíróságon.

A fiatal nő a tárgyaláson részben élt mentességi jogával, amely szerint nem köteles hozzátartozójára terhelő vallomást tenni, az egyik vádlott pedig a vőlegénye volt a vádbeli cselekmények idején.

Nyomozati vallomását arra hivatkozva kívánta visszavonni, hogy az szerinte törvénysértő módon született, a nyomozók 2009 nyári tanúkihallgatásán presszionálták, "a szájába adták a szavakat", megfenyegették, hogy "bezárják, ha nem elég együttműködő", féltette vőlegényét, akit akkor megbilincselve mutogattak neki a rendőrség épületében, és félt attól is, hogy elveszíti az állását, ugyanis egészségügyi dolgozó a Magyar Honvédségnél.

A tanú szóvá tette azt is, hogy a nyomozók a munkahelyéről vitték kihallgatásra, ugyanakkor az ügy érdemét illető ügyészi és bírói kérdések többségére a tárgyaláson órákon át csak azt válaszolta: nem tudja, nem emlékszik.

Hónapokkal ezelőtt a tárgyalássorozat kezdeti szakaszában egy vádlott vonta vissza nyomozás során tett részletes, beismerő, magát és társait is terhelő vallomását, arra hivatkozva, hogy kényszer hatása alatt vallott.

Szerdán a fiatal nőt a vőlegényével összefüggő vádpontokról nem kérdezte a bíróság, amikor pedig a Vörös Csepel elnevezésű szórakozóhely elleni támadás került szóba, a tanú azt közölte: neki a nyomozók mondták a kihallgatásán, hogy ott volt, ő hiába tiltakozott. Ekkor a hallgatóságból szólt közbe valaki, hogy a tanú nem köteles saját magára terhelő vallomást tenni, a közbekiabálót ugyan kiküldte a bíró a teremből, de a tanú élt a lehetőséggel és a Vörös Csepel vonatkozásában mentességi jogára hivatkozva ugyancsak nem tett vallomást.